Na.

Élek még, bár néha nekem sem úgy tűnik. Kis roncstelepem háza táján eleddig nem volt semmi említésre méltó, leszámítva egy-két apróságot.
Bejöttek a jobb idők, úgyhogy Malvin, a kis fehér bontószökevény körül sertepertélek ahogy időm engedi. Kipucoltam a csomagteret, kiszedtem és kitisztítottam a Csomagtérk Árpit, meg ha már arra jártam, kiberheltem a csomagtérfedél-kéderét is, ami alól kábé fél tonna sarat lapátoltam ki. Ha már arra jártam, szétkaptam a csomagtérzárat is, aztán egy alapos pucolás és zsírzás után visszaraktam.
Megtisztítottam a hátsó ülés alatti zajszigetelőt, meg magát az ülőgarnitúrát is, úgyhogy a kis fehér retek lassan kezd egész kulturált állapotba kerülni, de azért lesz még itt feladat. Hogy egy kicsit adjunk a dizájnnak is, szereztem bele fasza SÁRGA(!) H4-es izzókat is, mert azokkal sokkal szarabbul látni.

Az Alfával nincs semmi különös. Bejáratós még, úgyhogy nem nagyon illik 3000 fölé forgatni. Kicsit olyan az élmény, mintha egy ágyban feküdnél a meztelen Monica Belluccival, és valaki egy sörétes puskát szegezne rád folyamatosan, hogy ha berakod, meghalsz. Mindegy, már csak kb. 1800 kilométer, egy olajcsere, aztán BANZAAAAAIII! Egyedül attól félek, hogy azalatt megszokom ezt a nagypapás stílust, aztán onnantól kezdve a fülszőr-pamacsok, a járókeret, meg a prosztatanagyobbodás fenyegető réme fog felsejleni a kilinccsel előre kanyarodás helyett.
Ja, annyi volt még, hogy letörtem az indexkart, mert egy opeleasztrás cserépedényt (gy.k.:köcsögöt) kissé túl intenzív mozdulatokkal villogtam le. A sors iróniája, hogy a sorozatos, index nélküli sávváltást  honoráltam a fénykürt használatával, aztán pont ebből kifolyólag lettem én is pár napig ugyanilyen nemindexelős köcsög. Mindegy, gyorsan sikerült szerezni egy bontott bajuszkapcsolót (hivatalos nevén irányjelző-fényváltó-fénykkürt kombinált kapcsoló , kicsit megpucoltam, kis zsír, kis WD-40, aztán szétszedtem személygépkocsim kormányoszlopát, oszt beépítettem az ominózus alkatrészt. Hurrá!

Elkészült a Moszkvics, csuhajja!

Na jó, azért annyira még nem kell örülni, egyelőre csak a lakatosmunkákon vagyunk túl, de már ez is valami. A prodzsekt további lépéseként bebasszuk egy garázsba, aztán várunk, hogy megfőjön a bauxitfőzelék. Ha már eleget vártunk akkor homokfúvás, varrattömítés, alapozás, fényezés, és már lehet is összerakni. Szóval már csak a neheze van hátra...

Amúgy semmi különös. Nagyseggű Dzsuliettán voltak-vannak-(lesznek) kisebb-nagyobb műtétek és kozmetikai beavatkozások. Ezekről inkább csak képeket tolok fel, meg a képekhez írok egy-két mondat.

1.) Lassan eljutottam oda, hogy telepítsem a kocsira a windózt. Mármint a hátsó elektromos windózt, merthogy Dzsuliettának eleddig kurblis ablakai voltak hátul, ami egyfelől összeegyeztethetlen a dolce vita életérzéssel, másrészt az elektromos ablakban sokkal több a hibalehetőség, ergo sokkal jobban ki tudok baszni magammal.
Beszereztem a hátsó ablakemelő-mechanikákat és -motorokat (ami amúgy ritkaság), szépen megpucoltam, gatyába ráztam, újra zsugorcsöveztem a kábeleket, majd leszereltem az Ajtók Árpit. Szépen megtisztítottam alatta is mindent, mert tisztaság fél egészség. Kérném a kettes diát...

2.) Itt a hátsó ablakemelő-kapcsolók láthatók. Szerencsére a kábelezés megvan gyárilag, mint a tolatólámpa meg a hátsóablak-fűtés minden kispolszkiban. Persze nem működött, mert miért is működjön.

3.) Kibogarásztam a kapcsolási rajzból, hogy mi lehet a hiba és hát kiderült, hogy hiányzik egy relé onnan ahol mutatom. Ez nem volt szériafelszereltség minden 75-ösben, csak a 2.5 V6 Milanóban, meg az 1.8 Turbóban. Gyász.

4.) Itt a tetőpanelen van egy vakkapcsoló. Ennek a helyén kell lenni egy kapcsolónak, ami az előző képről hiányzó relét vezérli. Ez ugyanúgy rendelős móka lesz.

5.) Azért megnéztem, hogy a kábelezés megvan-e mögötte (illetve helyesbítek: meg-e van . Meg.
Ezek a szép, metroszexuális színű kábelek mennek a reléhez, ami nincs, de remélhetőleg nemsokára lesz.

6.) A műszerfali kapcsolók háttérvilágítása el van baszódva, ezért kiszedtem őket.

7.) Nem meglepő fordulat az előző kép után, hogy a kiszedett kapcsolók ki vannak szedve. Így néz ki ez a jelenség. Más kérdés, hogy a háttérvilágítással mi lesz, mert a szabvány rizsizzó nem jó ezekbe a szarokba, szóval erre még valamit ki kell találni.

8.) A fordulatszámmérő jeladójának a kábele eléggé el van fáradva, kiszereltem állapotfelmérési céllal, de csere lesz a vége. Sajna csak jeladóval együtt lehet, újonnan 50 ruppó a Bosch, 12 és félért van olasz, meg a bontottról még nem kaptam infót.

9.) Ezt a fotót például elbasztam.

10.) Folyton nyekergett a kuplungpedál, ami idegesített. Bemásztam tehát a műszerfal legmélyebb bugyraiba, hogy megoldjam ezt is. Szerencsére a pedálsor tengelye fent van a műszerfal mögött, a tűzfal teteje környékén úgyhogy gecinehéz hozzáférni. Azért csak sikerült nagy nehezen. Azóta nem nyikorog.

11.) Úristen! Ez már a tizenegyedik kép. Vettem gumiszőnyeg-garnitúrát az autóba egyébként.

12.) Beraktam a gumiszőnyeget.

13.) Persze előtte alaposan kitakarítottam a belteret. Ez most nem látszik mert már rajta van a gumiszőnyeg.

14.) Szükség is volt rá. Múlt vasárnap kirándultunk egy kicsit, és az utasaim összemászkálták, ráadásul sáros lábbal. Dráma.

15.) Magdi anyus is rosszallóan nézett rájuk emiatt.

Szóval ilyen drámai eseményekben és hihhhhhhhetetlen fordulatokban gazdag időszak volt ez, és azt már akkor el se mesélem, hogy az ajtóhatárolóknak, a záraknak és a forgópántoknak is adtam némi kenést, sőt még a záraknak is, valamint pótoltam két darab M6-as csavart, amik a szívócsövet rögzítették, de már nem.

Bónusznak még három kép, amit a tükrös poszthoz illet volna feltöltenem, csak akkor valahogy nem jött össze. Szóval az elsőn látszik, hogy milyen amikor szét van szedve. A következőn az, hogy milyen amikor csúnyán el van törve az öntvény, a harmadikon pedig az, hogy milyen lett a végeredmény. Amint látható, Torgyán József is őszintén örül ennek.

Kedves tezs'véreim, kedves felebarátaim!  A mai szentmisén  példázattal szólok hozzátok, hogy lássátok füleitekkel és halljátok szemeitekkel, mily kegyes az Úr azokkal, kik Polski Fiat járművet birtoklának.

Péter testvér az Úr jámbor báránya vala egész életében, nem részegeskedett, nem paráználkodott, szerette a munkát, és mégis egy nap az Úr elhatározá vala, hogy szörnyű csapást mér reá, hogy próbára tegye az  ő hitét. Vagy csak úgy viccből.
A csapás baljós előjelei már korábban is mutatkozának, mikoron Péter tezsvér bekapcsolt világítással haladván néha azt tapasztalta volt, hogy a tompított fényszóró világa véletlenszerűen kialudt vala, néha pedig visszajöve. Szegény jámbor lélek először a relére gyanakodván basztatá a kábeleket, de ez hol bejött vala, hol pediglen nem.  A mai napon  az ő munkahelyére menet  beindítá az motort, és utána szóla:
- S lőn világosság! - és azzal felkapcsolá az fényszórót. Mire az Úr mondá:
- Hé, vazze, ez az én dumám! - és megakadályozá hogy kigyúljon a H4-es izzók fénye.
- Mi a fasz van má'?!?! - szólott eképpen Péter a setétségben, és nagy igyekezvén csesztette a kábeleket mindhiába. Látván hiábavaló fáradozását (meg azt, hogy megint elkésett melóból , éktelen haragra gerjede, és káromlá az Urat (megjegyzem, teljesen jogosan . Nyélgázzal és vészvillogóval elrobogott volt a munkahelyére, félelemmel a szívében, nehogy az úr (mármint a biztos úr) meglássa szégyenét. A parkolóba érvén kézifékes kanyarral dobá be járművét az parkolóhelyre, és sebesen rohant vala befelé, de még így is elkése.
Az első idegesség elmúla, és isten jámbor báránya erőst törte vala a fejét a megoldáson. A munkahelyén ideje vala bőven, így hát kiballaga autójához és megpróbálá a reléket, és a kábelcsatlakozásokat ellenőrizni. Azok rendben valának, így a gyanúja a fényszóró-kapcsolóra terelődött volt. Kiszerelé tehát, és bécipelé, hogy odabent az asztalon szétszedje. A szétszedés után látá, hogy a két réz érinkező baszás be vala égve, gátat vetve az elektronok áramlásának. Furcsának tartá ugyan, hogy lerelézett fényszóróval is képes vala ilyenre az a szar, de hát az előző tulajok relé nélkül használák a járművet, valszeg ez lehetett az ok.
Smirglivel megcsiszolá tehát az érintkezők felületjét, alkoholos tisztító emulzióval megtisztítá az érinkezőket és a kapcsoló műanyag házát, kontakt-sprével befújá az érintkezőket, majd összeraká az egészet oly módon, hogy az tompított fényszóró érintkezőj lemezkéje kerüle az helyzetjelzőé helyére, és az helyzetjelzőé pediglen az tompítottéra. Ezután visszaraká az kapcsolót járművébe, és az működött vala, s lőn világosság. Miképp a helyzetjelző-állasban, úgy a tompítottban is.
Lám, örvendezzetek tesvéreim, mert csak. Legyen néktek malaszttal teljes a zsolozsma, és kérdéssel búcsúzom: hogy hívják a keresztény szuperhőst?
Á-men.

126/650 zsoltár, Ápdét próféta könyvéből: Na, megint elkezdett szarakodni, reggel menet közben kialudt egy pillanatra, ezért ma délután kaptak új csúszósarukat a kábelek, meg a relé rögzítését is stabilabbá tettem némileg. A relé testkábelének sem ártana egy normális körsaru, de ilyenem sajna nem volt kéznél. Az első adandó alkalommal szerzek. Most már azért csak jó lesz végre.Ha más nem tényleg nekiállok fohászkodni...