Kedves nézőink (vakok esetében hallgatóink), köszöntjük önöket a ReceptKlub mai adásában! A mai menü: Kisfityós vegyestál, 2009-es módra.
Hozzávalók:

* 1 db sátor
* 100-120 darab Kispolszki, lehetőség szerint pótalkatrészekkel.
* 200 db elmeroggyant ember, kispolák-fanatikusok, hát persze.
* 1 db Agárd
* 3 nap
* 10 liter benzin
* sok-sok sör
* bor
* vegyes gyümölcs
* haverok, buli, (meggyes-barackos)Fanta
* pici piros pipa
* Petőfi Richárd világirodalmi remekei (sárga kötet)

Fogjunk egy Kispolákot, és öntsük fel 10 liter benzinnel, illetve lehetőleg minél többel, de arra vigyázzunk, 21 liternél többel semmiképp se, mert ebből később gondunk támadhat. A sátrat és a sört szakszerűen adagoljuk hozzá a Kispolákhoz, de vigyázat, ne ugyanoda, ahova a benzint. Ha ezzel megvagyunk, elkezdhetünk pörkölni nagy gázon. Amint a látómezőnkben feltűnik 1 db Agárd és a 100-120 darab Polski, visszavehetünk a gázból, majd megfelelő helyen teljesen el is zárhatjuk. Szépen keverjük hozzá az előkészített Polskinkat a többihez, és mi is vegyüljünk el a sok ember között. Miután a lehető legtöbb barátunkat-ismerősünket üdvözöltük, kezdjük el az élményhez hozzáadagolni a bort, amit lehetőség szerint különféle vegyes gyümölcspárlatokkal is ötvözhetünk, és mindenképp hasznos, ha némi meggyel dekoráljuk. Figyelem! Nagyon-nagyon vigyázzunk, hogy répadarabok NE legyenek benne, mert elronthatják az összhatást!
Aludjunk az autóban, másnap reggel érezzük magunkat szarul.Ne, azért hányni nem kell, na! Szedjük magunkat rendbe, szerezzünk magunk mellé egy hasonlóan másnapos Laceeee-t és induljunk el egy tájékozódási túraversenyen. Számoljunk bódén ablakot meg fahídon korlát, nézzünk emléktáblát meg plakát, keressünk év-és telefonszámokat. Úgyis a szülők a felelősek, és Kovaljov Danilenko is nyugodjon békében. Nyerjük meg a versenyt. Ha nem sikerült, fogjuk rá arra, hogy másnaposak vagyunk, meg Taky autóján kellett úszót cserélni, és különben is elbaromkodtuk az egészet.
Délután ámuljunk-bámuljunk, hogy mennyi Polski van, nézzünk versenyt, beszélgessünk a' emberekkel. Vonuljunk fel, mert az jó! Ha jól csináltuk, érezni fogjuk a tipikus "ez volt az eddigi legjobb Polski-találkozó"-ízt. Nyerjünk díjat, és vegyük észre a finom célzást, hogy tényleg ideje lenne lakatoshoz menni. A műveltség fontos, ezért mindenképp legyen az est része egy kis Jókai. A Takács kiadó gondozásában megjelent a híres író Bableves című kisregénye, ezt fogyasszuk egészséggel és élvezettel, hiszen kiváló műről van szó.
Estefelé számítsunk arra, hogy ma tényleg csak egy sör lesz, aztán meg alvás. Lepődjünk meg, hogy nem így történik.  Ébresszünk tunyit, haverkodjunk a szlovákokkal (nem minden Matuska robbant hidat), és igyunk meg mindent, ami elénk kerül. Ha ügyesek vagyunk, akkor olyan gyorsan megtanulunk minden nyelven, mint Chris. Fűszerezzük meg a pici piros pipát, és utána már TÉNYLEG a világ összes nyelvén tudunk beszélni. Énekelni meg pláne. Vigyázat, használata kergerasztakórt okozhat, de a K.G. monogrammú egyéneknél (pl. Kovács Géza, Klaus Guttentag) az álomkórhoz hasonló tünetek is felléphetnek.
Amint elkezd világosodni, hagyjuk a kislökhárító árnyékában szendergőket pihenni, keressük meg az elcsatagolt Rasztát, tegyük a helyére, és takarjuk le, nehogy megromoljon.
Másnap alapozzunk egy kis hamburgerrel a kempingben, majd desszertnek fogyasszunk egy kis forró aszfalton sült gyorsulást és szlalomcukrot, az előző napi menüre való tekintettel sok-sok ásványvízzel öblítsük le.
Ha mindez megvan, ízlés szerint tálaljuk a blogunkban, és köszönjük meg a szervezőknek a kiváló alapanyagot, és a résztvevő cartársaknak a kiváló hangulatot, amivel fűszerezték a menüt. Lóétvágyat kívánunk!

Ha nem akarsz unatkozni, akkor ne ezt a bejegyzést olvasd, hanem nézd a "Hal a tortán" című szórakoztató gasztronómiai ismeretterjesztő dokumentumfilmet, mert itten kéremszépen nem lesz bódiguszti-pörlkölt, rántott kiszeltünde-szemöldök,  és pácolt friderikuszmakk. A barátokköztbő' se jön el Celebrity Pista sztárvendégnek. Ez van...
A kocsi is megy ügyesen, szépen, rendesen (kopp-kopp), a műszaki hiba az "kizárt dolog, mer' nemtudom".
Szombaton lemostam, így most szép tiszta, ma pedig kiporszívóztam, utántöltöttem pár deci motorolajjal, és töltöttem egy fél deci fékfolyadékot is a megfelelő helyre. Sőt, beállítottam a keréknyomást is. Világrengető dolgok ezek, na.
A szép időben kedvem szottyant egy kis fotózásra, ezért - milyen hihhhhetetlen - fotóztam. Mivel a kocsi hátuljáról nincs épkézláb képem, ezért azt kaptam lencsevégre. Tulajdonképpen ez az egyetlen szög, ahonnan még szalonképesnek nevezhető fotót lehet lőni Tóbiásról, máshonnan elég hulladék kinézete van. Próbálkoztam többfajta beállítással, az aszfalton hasalós a közeledő Ikarus miatt volt kalandos, de végülis fotó is lett, meg a Fókuszban se fog a könnyes szemű Marsi Anikó úgy felkonferálni, hogy " A Polskiját fotózta, ezért kellett meghalnia.. "

Gyors összefoglaló jön az elmúlt két hétről. A népmesés meg westernes formátumot most hanyagolnám, műfajilag ez inkább horror-pornó-vígjátékba oltott road movie volt . Megpróbálom hitelesen visszaadni azt a részét amire emlékszem.

    Tehát: amint arról korábban már blogtam, a laza generátoros szívás után épp hogy sikerült a találkozóra összerakni hellyel-közzel üzemképesre a gépjárművet. Az elgörbült talp és a törött bakelit miatt kénytelen voltam kicserélni az üzemanyag-szivattyút, viszont a másik AC, amit beraktam, az nem tol rendesen. Nagyfater-tempóhoz még éppen elég, de nagyobb húzatásnál, illetve folyamatos 90-nél leürül az úszóház, és akkor "leszabályoz az elektronika". A könnyűfém szelepdekni, amit azért raktam fel, hogy ugyan maradjon már tiszta a motortér, az teljesen jól látta el a funkcióját, annyira jól, hogy a tömítés úgy gondolta, neki itt már nincs is dolga. Az alatt a 15 km alatt amíg kiértem Velencére, sikerült tökéletesen telebaszni a motorteret olajjal. Pedig a haldokló AC miatt nem is tudtam 80 feletti tempót autózni.
    Este 11 felé végeztem a szereléssel, gyorsan bedobtam a hálózsákot, egy fogkefét, meg a piát amit épp találtam, és tepertem Velencére. Pont sikerült egy időben érkeznem a rendvédelmi szervvel, aki éppen intézkedést foganatosított, hogy ne vonyítsanak olyan hangosan a kispolszkis jóemberek. Mire kiértem, addigra már láthatólag senki se volt szomjas, de kitartó kemény munkával sikerült őket utolérni. A szombati túraverseny emiatt sajnos ki is maradt, mert mire felébredtem, a mezőny eleje már nagyjából be is ért.

    Annak viszont örülök, hogy a felvonuláson végig tudtam menni, szerencsére nem 90 feletti tempóval abszolváltuk, így nem döglődött a gépsárkány. Csanak hozott nekem BIS váltót, amiért ezúton is köszönet és riszpekt. Arról volt szó, hogy kapcsolóvillát kell bele rakni, meg a diffiharangot lecserélni légesre, mert nem tudtam, hogy milyen volt belül. Nos, valami őstehetség a reteszelő golyócskákat kiszórta belőle, de a kapcsolóvillákat akkurátusan egymáshoz hegesztette, ezért gyakorlatilag egy komplett felújítás lett belőle. Nem kis meló lehetett újból váltót varázsolni belőle.
     Vasárnap a váltó is bent utazott a csomagtartóban, de ennek ellenére a gyors szlalomot muszáj volt kipróbálni. Reméltem, hogy le van terhelve elöl, ezért legalább nem fogja tolni az orrát, de mégis tolta. A mért köröm nagyon szar lett, de a másik kettőt viszont nagyon élveztem, mint a hülyegyerek a ringlispílt. Az addig csak olajos motortér kapott egy kis port is, szóval gyönyörű lett a végeredmény. Körülbelül olyan, mint a káposztás hígfosásba szórt homok.
Nah az elmúlt két hétből sikerült egyet leírni. A többivel meg majd folyt. köv. holnap. Szóval amit a bevezetőben írtam az átbaszás. VIGYÁZAT CSALÓÓÓÓ!

Nah, tegnap elhoztam a generátort. Sajna mára nem kaptam szabit, úgyhogy munka után ultragyorsan kell összepakolnom Tóbiást, meg még sátrat összeszedni, piát venni, satöbbi... (A képek mutatják a jármű pillanatnyi állapotát.) Ha látod este a találkozón a kocsimat, akkor az azt jelenti, hogy sikerült összeraknom időre.
Irány a garázs...

Jah, amíg el nem felejtem: olajcsere volt 67049, azaz hatvanhétezernullanegyvenkilenc km-nél.

Kedvezs tezsvéreim, drága felebarátaim! Örömmel jelenthetem be, hogy ismét útjára indul az "Ez meg mi a tosz?!" rovat, aminek keretein belül értéktelen nyeremények találhatnak gazdára. Következzen tehát a kérdés, ami a mellékelt képen látható ojjektummal kapcsolatos. Tehát: Ez meg mi a tosz?
A legelső helyes megfejtő megnyeri a júliusi számláimat, amelyeket befizethet csekken, vagy átutalással is.

A hétvégi, illetve hét közbeni történések kimerültek annyiban, hogy megint etanol-üzemű lett a gépjárművem, és így átlag 20 fok környéki külső hőmérsékletnél teljesen rendben van, tök jól használható, megszűntek a hidegüzemnél sokáig fulladozós-döglődős tünetek. A fúvókázás még mindig a gyári, a gyújtáson se tekergettem.

Ma pucolásztam egy kicsit a Panda 30-karbit, meg a szívócsonkot, meg a karbitálcát reszelgettem, mert elég randa úgy esztétikai szempontból. Ezenkívül még fogtam egy kormányművet is, amit megszabadítottam a retektől, és kicsit szétkaptam, állapotfelmérési célzattal. Olaj, az nem nagyon volt benne, az volt az, amit a beleragadt porral együtt levakarásztam róla. Amúgy egész korrekt, tengelyirányban nem kotyog, meg amúgy se nagyon. Kap egy laza felújítást, aztán heppinessz. A karbit beledobtam egy vödör benzinbe, hadd ázzon, holnap majd kiszedem amikor már tiszta. Folyt köv holnap...

Nah, gyerekek, a mai esti mese következik az ifjúról, aki izé:

Az ifjú, aki izé

Volt egyszer, hol nem volt, hol meg mégiscsak volt egy ifjú. Eddig eléggé sablonos, nem? Az üveghegyen is túl lett volna, ha manapság üveges helyett nem dobozos sört vedelnének a népek. De a dobozzal meg jól lehet szelephézagot állítani, ezért ez nem is baj. Naszóval ennek a daliás ifjúnak (a továbbiakban ifj.D) volt egy Tóbiás névre hallgató táltos paripája.  A táltos mindig akkor kelt életre, amikor gazdája  akarta, neki ehhez csak egy kart kellett megpöccinteni ott elöl a két ülés között, és nyomban felhorkant álmából a táltos ló. Aztán egy napon a kart és Tóbiás szívét összekötő bovdent elbaszta egy gonosz boszorka. (Vagy valaki más, de ez most lényegtelen.) Ifj. D viszont ennek ellenére azért közlekedett volna vele, így kénytelen volt egy csodapajszerrel izélgatni az önindító karját, ami egyfelől nem praktikus, másfelől nem is kényelmes, meg még ráadásul nem is gyors. Viszot látványosnak legalább látványos. Jó bamba arccal nézték is a benzinkutasok, járókelők, meg a BMW-t vezető yuppie köcsögök az ifj.D varázslását.
A mai napon viszont elérkezett a pillanat, amikor az ifj.-nak tele lett a hócipője ezzel, és még szabadideje is volt, úgyhogy nekiállt meggyógyítani táltos paripáját. Ehhez alaposan szét kellett rámolni az utasteret is, és ha már így történt, akkor "lúdlegyenkövér"-szitu lett belőle. Kikapta tehát az első és hátsó ülést, a hangszigetelő szőnyegeket, a kardánboxot, meg a szőnyegvédő szőnyeget is, aztán alapos poszívózás, vizes-mosószeres sikálás lett belőle még a kaszninak a szőnyegek alatti részén is, ahol normális ember nem takarít, de normális emberkről nem is szokott szólni esti mese. (De most tényleg, ki a faszt érdekelne, hogy Kovács János hivatalnok, két kiló krumplit vett az ósanban?)
A táltos tehát szép tiszta lett belül, de a pajszerral indítást ez önmagában nem orvosolta volna. Így hát megemelés, alámászás, régiretkeshalottbovden ki, szépújtisztabovden meg ment be. És ez kábé tényleg ennyi is volt, sokkal kevésbé volt szívás, mint amennyire azt a táltos gazdája godolta volna. Utána gyors próba, pöccröff, örö é bódottá. A pajszer továbbra is bent maradt ugyan, de most másr kizárólag csak arcápolási célzattal. Az ifjú dalia utána még egy ideig pucolgatta-sikálgatta, szépen lassan összerakosgatta a táltos paripáját, a hátsó ülés alá dupla réteg hangszigetelő szőnyeg került, mert elővadászott egy másikat is, természetesen azt is alaposan megtisztítva rámolta csak be. A próbakör be is bizonyította, hogy igazából semmit se számít, de azért jó hogy van ilyen is. Szóval egészében véve nem váltotta meg ma sem a világot az ifjú táltostulaj, de ahhoz képest, hogy a szombat este hajnal hétig tartott, ahhoz képest egész jó.
És most ide írni kéne egy befejezést: befejezés.

Majdnem megvolt az egy év, de aztán mégse, bár lazán meg is lehetett volna.

Nah, szóval az van, hogy túl szépen sütött ma a nap meg túl szombat volt ahhoz, hogy ne foglalkozzak egy kicsit a gépjárművemmel. Gyanúsan rendben van vele minden, nem zabálja az olajat, nem füstöl, nem fulladozik, csak megy, de azért gondoltam nézek egy olajnívót meg egy előgyújtást. Az olajszint teljesen oké, és annak ellenére, hogy a motortér úszik az olajban, szinte alig ment lejjebb az olajszint az elmúlt 1000 km-ben.
Az előgyújtás legutóbb nyáron lett belőve tíz fokra (nyári talin), azóta minimális mértékben mászott csak el, cirka három fokot. Pedig azóta tettem bele kilométert rendesen. Mindegy, most belőttem, bár így is elment volna még egy 3-4 ezret gond nélkül, szóval elvileg meglehetett volna az egy év gyújtásállítás nélkül. Csak éppen minek.
 Az ékszíj volt egy kicsit laza, azt valamikor a tél elején cseréltem, szóval már nem ártott neki egy kis feszítés, most megkapta.
Múlt héten kitakarítottam a verdát. Eközben szembesültem azzal, hogy a világosszürke plüsskárpit nem biztos, hogy a legjobb választás volt, mert nem épp könnyen tisztítható, de a többi rész nem volt problémás. Egy kis mosószeres langyos víz a műszerfalnak meg a műbőr cuccoknak, egy kis porszívó a szőnyegeknek, és olyan, mintha új lenne. Jah, meg megcseréltem a biztiövön az övpárnákat, hogy a cippzáros fele kifelé legyen mind a kettőnek, mert kurvára idegesített hogy izélgatta ott a nyakamat a cippzár.

Ennyi van. Tisztára olyan gép, mintha új Suzuki lenne, csak jobban rohad, és nincs kötelező szerviz.

Figyelem! Attention! Warning! meg még Achtung! is.
Érdektelen bejegyzés következik. Nincsen benne se új alkatrész, se javítás, se tunnnning, se semmi. Kizárólag csak azért írom, mert történt egy-két jól eső apróság a hétvégén, amit amúgy elfelejtenék, így meg majd emlékezni fogok rájuk, amikor meg kell indokolni, hogy miért jó dolog Pókot birtokolni. Szóval csak akkor olvasd el, ha a munkahelyeden vagy, és tényleg ráérsz...
Én szóltam.

Naszóval: péntek éjjel a Déli pu. előtt haladtam el, a szokásos tempómban, és eközben megelőztem egy régi E Kadettet, amiben bulizni igyekvő fiatalok utaztak. Ez önmagában még nem jelent semmit, de a következő lámpánál pirosat kaptam, utolért a Kadett, és integettek, meg a hátsó ülésen egy csajszi feltartott hüvelykujjal jelezte, hogy Tóbiás szimpatikus neki. (Természetesen a jobb oldalát látták csak a kocsinak, de akkor is jól esik a dolog, hogy van még aki értékeli a lengyel csodát. )
A péntek éjjelt Tóbiás egy Mini Cooper társaságában töltötte, reggel telefonnal csináltam róla képet, tök jól néznek ki együtt, alkalomadtán feltöltöm.
Szombat éjjel (illetve ez már inkább vasárnap reggel volt) alkoholos befolyásoltságú állapotban baktattam a Bajcsy-Zsilinszky úton a körút felé (fogalmam sincs, hogy kerültem oda), amikor egy számítógép-szagüzlet kirakatában megpillantottam egy ismerős tárgyat: valami LCD monitoron egy piros Polski virított, fölül valami márkanév, alatta pedig, hogy: 'CAUSE MERCEDES SUXXX...
Teccett, lemobiloztam kamerával.Ha majd nagy leszek, és lesz adatkábelem, akkor felrakom.
Vasárnap este spontán gyorsultam egyet egy skodás csajjjal. Igazi "gigászok harca" volt a Skoda 105S versus Polski Fiat meccs, de sajnos az előttünk 70-nel baszódó Focus meg Saab megakadályozta hogy kibontakoztassuk a csodaverdák teljesítményét.


Ez volt a hatalmas és izgalmas eseményáradat. Én is jobb szerettem volna ha az OT-Expóról szól ez a bejegyzés, de sajna oda nem volt alkalmam kilátogatni.
:(

Ismét játszós délutánt tartottam. Ezúttal az ülések kerültek sorra.

A műszakira visszapakolt gyári sámlik egyik előnye az, hogy hosszú távon kényelmetlenek, a másik pedig az, hogy egy baleset bekövetkeztekor garantált a nyaktörés, így természetesen időszerű volt visszapakolni a Recarókat. Az utasoldalinak volt egy kisebb kehéje, jelesen az, hogy a támla hajlamos volt hátrazuhanni, mert anno a kárpitosnál frankón eltörték (!) az egyik rögzítőcsavart a szétszedésnél. A beletört darabot kifúrással kívántam eltávolítani. Mivel itthon csak az "ELPROM LOVECS" márkájú fúró állt rendelkezésre, ami akkora, mint egy AK-47-es, és nem lehet vele rendesen hozzáférni semmihez, ami nem T-72-es tank, ezért inkább bevittem a melóhelyemre, és szóltam a karbantartó kollégának. Kornél megnézte a cuccot, és azt mondta, hogy semmi szükség itten fúrásra, és rejtélyes módon kivarázsolta azt a beletörött szart pár perc leforgása alatt. Szépen megköszöntem, összeszedtem az államat a padlóról, aztán hazavittem az alkatrészt.
Amikor mentem ki, akkor azért nem úsztam meg, hogy ne röhögcséljenek a munkatársak, hogy egy üléstámlával a hónom alatt ballagok ki a kocsihoz. Megígértem nekik, hogy holnap beviszek egy motorblokkot vagy egy váltót, aztán lehet fetrengve röhögni.
Itthon kiporszívóztam és beraktam a vezetőoldali ülést a kocsiba. A jobb1, ha már szét volt szedve, kapott egy alaposabb tisztítást, egyeként megpucoltam az alkatrészeit, aztán kaptak egy kis műanyagápolót, aztán szépen - némi káromkodást nem nélkülözve - összeállítottam a "pesszendzsör szít esszemblit". Ennek a folyamatáról is rendkívül érdekes és életlen fotók készültek az utókornak. Indzsoj:

Hosszú ideig semmi esemény, aztán most végre tartottam egy játszós hétvégét.
Zsákmányoltam mindenféle jót, amit az alábbi képek ábrázolnak.
- Komplett hátsó ködlámpát
- 2 db laprugó-szilentet
- átlátszó fejű lámpacsavarokat

+ még egy olajhűtőt, és a hozzá tartozó vezetékeket, hollandereket, olajnyomás-gombát, de ezek már korábban is megvoltak, csak most kerültek hozzám vissza...

A hátsó ködlámpa sajnálatos módon megsemmisült, amikor egy rámparkoló autó miatt nem tudtam máshogy kiállni a helyemről, és keresztül kellett tolatnom egy bokron. Mindegy, nem is gyári volt, meg már egyébként is eléggé hervadt állapotban volt szegény. Szóval inkább tojt a nyuszy egy újat Tóbiásnak.
A felszerelés meglepő módon nem plug'n'play, mivel a felfogató furatokat illetve a felfogatáshoz szükséges csavarokat nekem kelett előteremteni. Sebaj, fogtam az "Elprom Lovecs" márkájú (nem orosz, hanem bolgár) fúrót aztán másodpercek alatt meg is volt. szerencsére M5-ös csavarok és anyák is voltak kéznél, úgyhogy gyorsan fel is került a foglalat. A drótokat is behúztam gyorsan, természetesen pont az utolsó pillanadban baszódott el a negatív saru (olyan negatív volt a kis köcsög! ), ezt kénytelen voltam pótolni egy szabvány darabbal, ami kicsit nehezebben fér el, de megoldottam. (Avagy hajlítgassuk szét a brendnyú foglalatot, mert az jó.)
Szép lett, működőképes lett, király. Bár azt mondjuk nem tudom, hogy mi a kóchengeres birkavalagért áll olyan ferdén a gyári tartón, de mindegy...

Ha már ott voltam, szétkaptam a tolatólámpát is, és megvizsgáltam, hogy miért nem szeret működni. Természetesen kontakthibás volt, mert miért is ne. A foglalat volt rossz, gyorsan elhárítottam a libát, izzó be, gyors próba: működik. Megpucoltam a búrát, mert a kipufogó közelsége miatt elég kormos vot szegény, de most egész jól néz ki.

Visszaraktam a füstszínű első indexburákat is, természetesen alaposan megpucoltam a lámpatestet, és a burát is, a tömítések is megtisztultak, és kaptak ey kis ápolószert is.
A haldokló átlatszó fejű csavarokat is lecseréltem vadi újra mindenhol. A megtisztított buráknak (plusz a vadi újnak) is adtam egy kis UV-védős waxot, ezért kevésbé koszolódnak, szépen csillognak, és remélhetőleg sokáig szépek maradnak.

Lecseréltem a gecironda téli garnitúrát, újból a szép felnik vannak fent. (Készüljetek a rossz időre. )

Elővadásztam egy hulladék állapotú hátsó kereszttartót a raktárból, próbaképp ebbe fogom belefaragni az olajhűtőt, amit a héten hoztam el a GÉPMŰHELYBŐL. Megnézegettem, egész hosszúak hozzá a vezetékek, szóval nem lesz gáz.
Holnap folytatom a játszást...