2008.03.25. Kedd
A műszakira visszapakolt gyári sámlik egyik előnye az, hogy hosszú távon kényelmetlenek, a másik pedig az, hogy egy baleset bekövetkeztekor garantált a nyaktörés, így természetesen időszerű volt visszapakolni a Recarókat. Az utasoldalinak volt egy kisebb kehéje, jelesen az, hogy a támla hajlamos volt hátrazuhanni, mert anno a kárpitosnál frankón eltörték (!) az egyik rögzítőcsavart a szétszedésnél. A beletört darabot kifúrással kívántam eltávolítani. Mivel itthon csak az "ELPROM LOVECS" márkájú fúró állt rendelkezésre, ami akkora, mint egy AK-47-es, és nem lehet vele rendesen hozzáférni semmihez, ami nem T-72-es tank, ezért inkább bevittem a melóhelyemre, és szóltam a karbantartó kollégának. Kornél megnézte a cuccot, és azt mondta, hogy semmi szükség itten fúrásra, és rejtélyes módon kivarázsolta azt a beletörött szart pár perc leforgása alatt. Szépen megköszöntem, összeszedtem az államat a padlóról, aztán hazavittem az alkatrészt.
Amikor mentem ki, akkor azért nem úsztam meg, hogy ne röhögcséljenek a munkatársak, hogy egy üléstámlával a hónom alatt ballagok ki a kocsihoz. Megígértem nekik, hogy holnap beviszek egy motorblokkot vagy egy váltót, aztán lehet fetrengve röhögni.
Itthon kiporszívóztam és beraktam a vezetőoldali ülést a kocsiba. A jobb1, ha már szét volt szedve, kapott egy alaposabb tisztítást, egyeként megpucoltam az alkatrészeit, aztán kaptak egy kis műanyagápolót, aztán szépen - némi káromkodást nem nélkülözve - összeállítottam a "pesszendzsör szít esszemblit". Ennek a folyamatáról is rendkívül érdekes és életlen fotók készültek az utókornak. Indzsoj:
Kommentek
Szólj hozzá!
Jelentkezz be az oldal tetején, vagy szólj hozzá facebook-fiókod használatával!