Tevékenységtérkép
2010.11.15. Hétfő
Elkészült a Moszkvics, csuhajja!
Na jó, azért annyira még nem kell örülni, egyelőre csak a lakatosmunkákon vagyunk túl, de már ez is valami. A prodzsekt további lépéseként bebasszuk egy garázsba, aztán várunk, hogy megfőjön a bauxitfőzelék. Ha már eleget vártunk akkor homokfúvás, varrattömítés, alapozás, fényezés, és már lehet is összerakni. Szóval már csak a neheze van hátra...
Amúgy semmi különös. Nagyseggű Dzsuliettán voltak-vannak-(lesznek) kisebb-nagyobb műtétek és kozmetikai beavatkozások. Ezekről inkább csak képeket tolok fel, meg a képekhez írok egy-két mondat.
1.) Lassan eljutottam oda, hogy telepítsem a kocsira a windózt. Mármint a hátsó elektromos windózt, merthogy Dzsuliettának eleddig kurblis ablakai voltak hátul, ami egyfelől összeegyeztethetlen a dolce vita életérzéssel, másrészt az elektromos ablakban sokkal több a hibalehetőség, ergo sokkal jobban ki tudok baszni magammal.
Beszereztem a hátsó ablakemelő-mechanikákat és -motorokat (ami amúgy ritkaság), szépen megpucoltam, gatyába ráztam, újra zsugorcsöveztem a kábeleket, majd leszereltem az Ajtók Árpit. Szépen megtisztítottam alatta is mindent, mert tisztaság fél egészség. Kérném a kettes diát...
2.) Itt a hátsó ablakemelő-kapcsolók láthatók. Szerencsére a kábelezés megvan gyárilag, mint a tolatólámpa meg a hátsóablak-fűtés minden kispolszkiban. Persze nem működött, mert miért is működjön.
3.) Kibogarásztam a kapcsolási rajzból, hogy mi lehet a hiba és hát kiderült, hogy hiányzik egy relé onnan ahol mutatom. Ez nem volt szériafelszereltség minden 75-ösben, csak a 2.5 V6 Milanóban, meg az 1.8 Turbóban. Gyász.
4.) Itt a tetőpanelen van egy vakkapcsoló. Ennek a helyén kell lenni egy kapcsolónak, ami az előző képről hiányzó relét vezérli. Ez ugyanúgy rendelős móka lesz.
5.) Azért megnéztem, hogy a kábelezés megvan-e mögötte (illetve helyesbítek: meg-e van . Meg.
Ezek a szép, metroszexuális színű kábelek mennek a reléhez, ami nincs, de remélhetőleg nemsokára lesz.
6.) A műszerfali kapcsolók háttérvilágítása el van baszódva, ezért kiszedtem őket.
7.) Nem meglepő fordulat az előző kép után, hogy a kiszedett kapcsolók ki vannak szedve. Így néz ki ez a jelenség. Más kérdés, hogy a háttérvilágítással mi lesz, mert a szabvány rizsizzó nem jó ezekbe a szarokba, szóval erre még valamit ki kell találni.
8.) A fordulatszámmérő jeladójának a kábele eléggé el van fáradva, kiszereltem állapotfelmérési céllal, de csere lesz a vége. Sajna csak jeladóval együtt lehet, újonnan 50 ruppó a Bosch, 12 és félért van olasz, meg a bontottról még nem kaptam infót.
9.) Ezt a fotót például elbasztam.
10.) Folyton nyekergett a kuplungpedál, ami idegesített. Bemásztam tehát a műszerfal legmélyebb bugyraiba, hogy megoldjam ezt is. Szerencsére a pedálsor tengelye fent van a műszerfal mögött, a tűzfal teteje környékén úgyhogy gecinehéz hozzáférni. Azért csak sikerült nagy nehezen. Azóta nem nyikorog.
11.) Úristen! Ez már a tizenegyedik kép. Vettem gumiszőnyeg-garnitúrát az autóba egyébként.
12.) Beraktam a gumiszőnyeget.
13.) Persze előtte alaposan kitakarítottam a belteret. Ez most nem látszik mert már rajta van a gumiszőnyeg.
14.) Szükség is volt rá. Múlt vasárnap kirándultunk egy kicsit, és az utasaim összemászkálták, ráadásul sáros lábbal. Dráma.
15.) Magdi anyus is rosszallóan nézett rájuk emiatt.
Szóval ilyen drámai eseményekben és hihhhhhhhetetlen fordulatokban gazdag időszak volt ez, és azt már akkor el se mesélem, hogy az ajtóhatárolóknak, a záraknak és a forgópántoknak is adtam némi kenést, sőt még a záraknak is, valamint pótoltam két darab M6-as csavart, amik a szívócsövet rögzítették, de már nem.
Bónusznak még három kép, amit a tükrös poszthoz illet volna feltöltenem, csak akkor valahogy nem jött össze. Szóval az elsőn látszik, hogy milyen amikor szét van szedve. A következőn az, hogy milyen amikor csúnyán el van törve az öntvény, a harmadikon pedig az, hogy milyen lett a végeredmény. Amint látható, Torgyán József is őszintén örül ennek.
Na jó, azért annyira még nem kell örülni, egyelőre csak a lakatosmunkákon vagyunk túl, de már ez is valami. A prodzsekt további lépéseként bebasszuk egy garázsba, aztán várunk, hogy megfőjön a bauxitfőzelék. Ha már eleget vártunk akkor homokfúvás, varrattömítés, alapozás, fényezés, és már lehet is összerakni. Szóval már csak a neheze van hátra...
Amúgy semmi különös. Nagyseggű Dzsuliettán voltak-vannak-(lesznek) kisebb-nagyobb műtétek és kozmetikai beavatkozások. Ezekről inkább csak képeket tolok fel, meg a képekhez írok egy-két mondat.
1.) Lassan eljutottam oda, hogy telepítsem a kocsira a windózt. Mármint a hátsó elektromos windózt, merthogy Dzsuliettának eleddig kurblis ablakai voltak hátul, ami egyfelől összeegyeztethetlen a dolce vita életérzéssel, másrészt az elektromos ablakban sokkal több a hibalehetőség, ergo sokkal jobban ki tudok baszni magammal.
Beszereztem a hátsó ablakemelő-mechanikákat és -motorokat (ami amúgy ritkaság), szépen megpucoltam, gatyába ráztam, újra zsugorcsöveztem a kábeleket, majd leszereltem az Ajtók Árpit. Szépen megtisztítottam alatta is mindent, mert tisztaság fél egészség. Kérném a kettes diát...
2.) Itt a hátsó ablakemelő-kapcsolók láthatók. Szerencsére a kábelezés megvan gyárilag, mint a tolatólámpa meg a hátsóablak-fűtés minden kispolszkiban. Persze nem működött, mert miért is működjön.
3.) Kibogarásztam a kapcsolási rajzból, hogy mi lehet a hiba és hát kiderült, hogy hiányzik egy relé onnan ahol mutatom. Ez nem volt szériafelszereltség minden 75-ösben, csak a 2.5 V6 Milanóban, meg az 1.8 Turbóban. Gyász.
4.) Itt a tetőpanelen van egy vakkapcsoló. Ennek a helyén kell lenni egy kapcsolónak, ami az előző képről hiányzó relét vezérli. Ez ugyanúgy rendelős móka lesz.
5.) Azért megnéztem, hogy a kábelezés megvan-e mögötte (illetve helyesbítek: meg-e van . Meg.
Ezek a szép, metroszexuális színű kábelek mennek a reléhez, ami nincs, de remélhetőleg nemsokára lesz.
6.) A műszerfali kapcsolók háttérvilágítása el van baszódva, ezért kiszedtem őket.
7.) Nem meglepő fordulat az előző kép után, hogy a kiszedett kapcsolók ki vannak szedve. Így néz ki ez a jelenség. Más kérdés, hogy a háttérvilágítással mi lesz, mert a szabvány rizsizzó nem jó ezekbe a szarokba, szóval erre még valamit ki kell találni.
8.) A fordulatszámmérő jeladójának a kábele eléggé el van fáradva, kiszereltem állapotfelmérési céllal, de csere lesz a vége. Sajna csak jeladóval együtt lehet, újonnan 50 ruppó a Bosch, 12 és félért van olasz, meg a bontottról még nem kaptam infót.
9.) Ezt a fotót például elbasztam.
10.) Folyton nyekergett a kuplungpedál, ami idegesített. Bemásztam tehát a műszerfal legmélyebb bugyraiba, hogy megoldjam ezt is. Szerencsére a pedálsor tengelye fent van a műszerfal mögött, a tűzfal teteje környékén úgyhogy gecinehéz hozzáférni. Azért csak sikerült nagy nehezen. Azóta nem nyikorog.
11.) Úristen! Ez már a tizenegyedik kép. Vettem gumiszőnyeg-garnitúrát az autóba egyébként.
12.) Beraktam a gumiszőnyeget.
13.) Persze előtte alaposan kitakarítottam a belteret. Ez most nem látszik mert már rajta van a gumiszőnyeg.
14.) Szükség is volt rá. Múlt vasárnap kirándultunk egy kicsit, és az utasaim összemászkálták, ráadásul sáros lábbal. Dráma.
15.) Magdi anyus is rosszallóan nézett rájuk emiatt.
Szóval ilyen drámai eseményekben és hihhhhhhhetetlen fordulatokban gazdag időszak volt ez, és azt már akkor el se mesélem, hogy az ajtóhatárolóknak, a záraknak és a forgópántoknak is adtam némi kenést, sőt még a záraknak is, valamint pótoltam két darab M6-as csavart, amik a szívócsövet rögzítették, de már nem.
Bónusznak még három kép, amit a tükrös poszthoz illet volna feltöltenem, csak akkor valahogy nem jött össze. Szóval az elsőn látszik, hogy milyen amikor szét van szedve. A következőn az, hogy milyen amikor csúnyán el van törve az öntvény, a harmadikon pedig az, hogy milyen lett a végeredmény. Amint látható, Torgyán József is őszintén örül ennek.
2010.10.25. Hétfő
Unalmas poszt! Végre egy unalmas poszt!
Nektek ez annyira nem jó, de nekem már valahogy kellett egy ilyen: Nagyseggű Dzsuliettával túlvagyunk az első hosszabb úton, és az egész lezajlott mindenféle komolyabb szívás és a nálam menetrendszerűen előforduló Muppet-show és bakiparádé nélkül.
Azért is jó ez, mert eddig az idén meglehetősen kevés kilométert tettem meg, és annak a 90%-át is illegálban. Amire jogsim volt annak papírjai nem voltak, aminek meg rendben voltak a papírjai, arra meg nem volt jogsim. (Nem ártott volna "A" illetve "E" kategória.)
Bemelegítésnek múlt vasárnap csináltam egy Fehérvár-Gyál-Buda-Fehérvár kört, meglátogattam egy 75-ös alfás kollégát. Marek cartárstól hoztam pár cuccot, legfontosabbként egy AC-pumpát, mert a saját kocsimban levő már igencsak haldoklófélben volt, és azzal nem akartam messzebbre elindulni. A bemelegítés simán ment, bár nagyobb sebességnél a váltó baromi zajos volt, és érezhetően igényelte a rátöltést váltóolajból. Szerencsére időben fény derült ezekre a gondokra, még a nagy túra előtt.
A múlt hetem elég sűrű volt, így végül péntekre maradt minden. Meló után gyorsan műhelybe be, AC csere, olaj + adalék a váltóba, meg a szar hőgombát is ki akartuk cserélni, de kiderült, hogy nem azzal volt a gond, hanem az egyik vezeték testelt le és azért ment a ventilátor. Amikor ezek megvoltak akkor felgyorsultak az események: műhelyből ki, benzinkútra be, tankoltam egyet, megvettem a pályamatricát, hazaszaladtam, gyors csomagolás, aztán mentem a másodpilótámért, Szilviért, aki egyben autórádió-helyettesítőként is bevált, mert autórádióm még nincs az Alfában. Illetve van, csak nincs még bekötve.
Szilvi szerencsére összecsomagolva várt (már vagy egy órája, ezúton is bocs), úgyhogy cuccok be a csomagatartóba, kuplung-egyes-gáz, és jó tíz perc múlva már az M7-esen hasítottunk kelet felé. A Nagy Falut kikerültük az M0-áson, és az M3-ason az első kútnál bevártuk a többieket, akik Pestről indultak. Odafele eléggé tempózni kellett, hogy időben elérjük a célunkat, így 130-160 közötti tempóval zúztunk végig az M3-ason. Ettől mondjuk Dzsulietta eléggé szomjas lett, így Nyíregyházánál meg kellett állnunk tankolni, mert már erősen villogott a szegénységjelző. Akárhogy is számolom, azért benyelt negyvenvalahány litert kb. 380 kilométeren. Mindegy, picivel éjfél után elértük az úticélunkat, a Tiszavirág nevű állóhajót Vásárosnamény és Jánd között. Gyorsan elfoglaltuk a kabinunkat, majd az ebédlőben rávetettük magunkat az alapvető élelmiszerekre (sör + pálinka).
Mi természetesen csak azért, mert az Alfában nincs fűtés és Szilvivel majd kockára fagytunk, mire odaértünk. A többiek meg csak simán alkoholisták.
Ez annyira az ország keleti csücske, hogy itt északnak folyik a Tisza, amit tisztára nem tudtam hova tenni, amikor másnap reggel a hajókorláton áthajolva épp répadarabkákkal örvendeztettem meg a halállományt. Miután mindenki összeszedte magát, elmentünk megnézni a kastélyparkot Cégénydányádon (szép), aztán meglátogattuk Kocsordon a Zatombunkert (nem szép) meg a Jókai utca 27-et, este az ojjektumra visszatérve pedig ismét kivettük a vízbül a zokszigént, mert megkaptuk a tanácstú a zengedélyt.
Sajnos a Zalfa is a vízbül veszi ki a zokszigént, mert egy kicsit fogyasztja a hűtővizet, ahogy elnéztem a fűtéscső egyik csonkjánál szökik a cucc, így a vasárnap gyors desztvíz-vásárlással és utántöltéssel indult. Tarpán meglátogattunk egy biofarmot ahol ilyen mindenféle állatok voltak akik még nem tudták, hogy őket meg fogják enni, meg voltak Belarusz traktorok, amiket valszeg senki nem fog megenni.
Megnéztünk még egy 60 méteres dombot is, ami a helyiek szerint hegy, mert ugye szegény ember vízzel főz. Sajnos vasárnap este indulni kellett haza, de akkor már nem siettünk sehova úgyhogy kényelmes 110-120-as tempóban hazakocogtunk, és ilyen sebességnél Dzsulietta feltűnően kevesebbet kajált. (Ennek mondjuk örültem is, mert az M3-ason az összes benzinkutat lezárták a rendőrök, mert aznap volt a világszínvonalú Fradi-Debrecen csúcsmérkőzés, és nem akarták, hogy a hazafelé tartó szimpatikus sportrajongó ifjak kifosszák és szétverjék a kutakat.
A visszafogott tempónak köszönhetően látványosan javult a fogyasztás, így Fehérvárra kb. negyed tankkal értem be, pedig visszainduláskor nem is volt tele.
Nem néztem, hogy pontosan mennyi, de az elmúlt 10 napban több kilométert tettem meg, mint az idén eddig összesen: több ilyen hétvége kéne...
Fotók majd talán lesznek ápdétben, de én okosssan-igényesssen otthon felejtettem a fényképezőmet, úgyhogy saját fotó biztos nem lesz.
Nagyobb térképre váltás
Na, lettek képek ápdétben, ehun vannak e:
Nektek ez annyira nem jó, de nekem már valahogy kellett egy ilyen: Nagyseggű Dzsuliettával túlvagyunk az első hosszabb úton, és az egész lezajlott mindenféle komolyabb szívás és a nálam menetrendszerűen előforduló Muppet-show és bakiparádé nélkül.
Azért is jó ez, mert eddig az idén meglehetősen kevés kilométert tettem meg, és annak a 90%-át is illegálban. Amire jogsim volt annak papírjai nem voltak, aminek meg rendben voltak a papírjai, arra meg nem volt jogsim. (Nem ártott volna "A" illetve "E" kategória.)
Bemelegítésnek múlt vasárnap csináltam egy Fehérvár-Gyál-Buda-Fehérvár kört, meglátogattam egy 75-ös alfás kollégát. Marek cartárstól hoztam pár cuccot, legfontosabbként egy AC-pumpát, mert a saját kocsimban levő már igencsak haldoklófélben volt, és azzal nem akartam messzebbre elindulni. A bemelegítés simán ment, bár nagyobb sebességnél a váltó baromi zajos volt, és érezhetően igényelte a rátöltést váltóolajból. Szerencsére időben fény derült ezekre a gondokra, még a nagy túra előtt.
A múlt hetem elég sűrű volt, így végül péntekre maradt minden. Meló után gyorsan műhelybe be, AC csere, olaj + adalék a váltóba, meg a szar hőgombát is ki akartuk cserélni, de kiderült, hogy nem azzal volt a gond, hanem az egyik vezeték testelt le és azért ment a ventilátor. Amikor ezek megvoltak akkor felgyorsultak az események: műhelyből ki, benzinkútra be, tankoltam egyet, megvettem a pályamatricát, hazaszaladtam, gyors csomagolás, aztán mentem a másodpilótámért, Szilviért, aki egyben autórádió-helyettesítőként is bevált, mert autórádióm még nincs az Alfában. Illetve van, csak nincs még bekötve.
Szilvi szerencsére összecsomagolva várt (már vagy egy órája, ezúton is bocs), úgyhogy cuccok be a csomagatartóba, kuplung-egyes-gáz, és jó tíz perc múlva már az M7-esen hasítottunk kelet felé. A Nagy Falut kikerültük az M0-áson, és az M3-ason az első kútnál bevártuk a többieket, akik Pestről indultak. Odafele eléggé tempózni kellett, hogy időben elérjük a célunkat, így 130-160 közötti tempóval zúztunk végig az M3-ason. Ettől mondjuk Dzsulietta eléggé szomjas lett, így Nyíregyházánál meg kellett állnunk tankolni, mert már erősen villogott a szegénységjelző. Akárhogy is számolom, azért benyelt negyvenvalahány litert kb. 380 kilométeren. Mindegy, picivel éjfél után elértük az úticélunkat, a Tiszavirág nevű állóhajót Vásárosnamény és Jánd között. Gyorsan elfoglaltuk a kabinunkat, majd az ebédlőben rávetettük magunkat az alapvető élelmiszerekre (sör + pálinka).
Mi természetesen csak azért, mert az Alfában nincs fűtés és Szilvivel majd kockára fagytunk, mire odaértünk. A többiek meg csak simán alkoholisták.
Ez annyira az ország keleti csücske, hogy itt északnak folyik a Tisza, amit tisztára nem tudtam hova tenni, amikor másnap reggel a hajókorláton áthajolva épp répadarabkákkal örvendeztettem meg a halállományt. Miután mindenki összeszedte magát, elmentünk megnézni a kastélyparkot Cégénydányádon (szép), aztán meglátogattuk Kocsordon a Zatombunkert (nem szép) meg a Jókai utca 27-et, este az ojjektumra visszatérve pedig ismét kivettük a vízbül a zokszigént, mert megkaptuk a tanácstú a zengedélyt.
Sajnos a Zalfa is a vízbül veszi ki a zokszigént, mert egy kicsit fogyasztja a hűtővizet, ahogy elnéztem a fűtéscső egyik csonkjánál szökik a cucc, így a vasárnap gyors desztvíz-vásárlással és utántöltéssel indult. Tarpán meglátogattunk egy biofarmot ahol ilyen mindenféle állatok voltak akik még nem tudták, hogy őket meg fogják enni, meg voltak Belarusz traktorok, amiket valszeg senki nem fog megenni.
Megnéztünk még egy 60 méteres dombot is, ami a helyiek szerint hegy, mert ugye szegény ember vízzel főz. Sajnos vasárnap este indulni kellett haza, de akkor már nem siettünk sehova úgyhogy kényelmes 110-120-as tempóban hazakocogtunk, és ilyen sebességnél Dzsulietta feltűnően kevesebbet kajált. (Ennek mondjuk örültem is, mert az M3-ason az összes benzinkutat lezárták a rendőrök, mert aznap volt a világszínvonalú Fradi-Debrecen csúcsmérkőzés, és nem akarták, hogy a hazafelé tartó szimpatikus sportrajongó ifjak kifosszák és szétverjék a kutakat.
A visszafogott tempónak köszönhetően látványosan javult a fogyasztás, így Fehérvárra kb. negyed tankkal értem be, pedig visszainduláskor nem is volt tele.
Nem néztem, hogy pontosan mennyi, de az elmúlt 10 napban több kilométert tettem meg, mint az idén eddig összesen: több ilyen hétvége kéne...
Fotók majd talán lesznek ápdétben, de én okosssan-igényesssen otthon felejtettem a fényképezőmet, úgyhogy saját fotó biztos nem lesz.
Nagyobb térképre váltás
Na, lettek képek ápdétben, ehun vannak e:
2010.10.13. Szerda
Mirrors 2 - A foncsor visszavág
Nem annak a horrornak a folytatásáról van szó, amiben Kiefer Sutherland harcolt az előszobai falitükörrel, hanem csak egy helyzetjelentés a szaraimról, többek között a tükörprobléma nem egyszerű, de legalább nehéz megoldásáról is.
Kezdjük a Moszkviccsal. Tehát:
Moszkvics
Most már mindkét oldalon van rajta küszöb, sőt a balos padlólemez is kész. Itt korábban táblalemez volt beleheftölve, amit Csocsó kolléga kivágott, és újraalkotta a padlólemezt úgy, hogy benne legyenek a gyári domborítások, merevítő bordák, meg minden biszbasz. A jobb oldal kicsit neccesebb volt, mert ott Rozsdamanó kicsit jobban megcsócsálta, itt még hiányzott a lemez, meg valószínűleg az emelőbak is mehet a levesbe. szerencsére a padló alatti masszív hossztartó az jó erőben van, ahhoz nem kell hozzányúlni. Lefotózni sajnos nem tudtam, mert amikor mentem volna Seregélyesre a műhelybe, Peugeot pajtás önindítója az indítás helyett inkább a füstölést választotta. Mire másik autóval kiértünk, addigra már sötét lett, és egy normális fotót se tudtam készíteni. (De legalább megvolt az az örö é bódottá, hogy az út során a másik verdán is kinyiffant a szervó. Eredményes nap volt, vazze.
Peugeot
Hááát erre most hadd ne mondjak semmit. Szerintem úgyis mindenki tudja...
Alfa
Végre-valahára.
Van forgalmi.
Van rendszám.
Van műszaki.
Minden van...
Mondjuk az okmányirodát csak azért nem gyújtottam fel, mert nem szívesen pocsékolom azt a drága benzint. Bementem múlt hétfőn reggel okmányékhoz, látom hogy ki van írva, hogy 12:30-tól vannak csak. Fákk. Vissza 12:00-ra, ajtónyitás előtt fél óra pogózás enyhén húgyszagú nyugdíjas nénikék között, kábé negyed óra sorban állás után sorszám, újabb negyed óra után be is hívtak. Ugyanaz a néni fogad, aki előző pénteken elhajtott a faszba, hogy nem jó az adásvételi. Most újból leadtam a papírokat - köztük azt az adásvételit amit természetesen újraírtunk a volt tulajjal, hmmm, hogyne, persze - és szerencsére ez most megfelelt. El is kezdték a papírozást, aztán megkaptam a három csekket: plakett, forgalmi+törzskönyv, és a forgalomba helyezés díja. Utóbbi 8400 forint...
...volt a néni szerint pénteken, úgyhogy ennyivel is számoltam. Most is mondja a néni, hogy nyóccezernésszáz, amikor a mellette levő másik ügyintéző beszólt, hogy az nem annyi, hanem tízezerkilencszáz. Mondtam, hogy akkor köszi szépen, akkor én most el, mert fillérre ki voltam számolva. Gondoltam elhúzok a (volt) melóhelyemre, aztán behúzom a zsét, ami jár. Mondtam az ügyintézőnek, hogy egy-másfél órán belül visszajönnék, ne kelljen már megint sorban állnom sorszámért. Erre készségesen válaszolt, hogy nyugodtan fáradjak a sorszámosztó pulthoz, ott majd megmondják, hogy a kurva anyámat. Be is álltam a sorba, újabb negyed óra után sorra is kerültem. Mondom nekik, hogy az ügyintéző kolléga biztosított afelől, hogy itt szerda reggelre adnak nekem egy időpont. Mondták hogy igen adnak ők időpont, de inkább 2023. január 4-re, ha az megfelel, mert előbb sajnos nincs. Kérdeztem, hogy mi a teendő abban az esetben, ha nekem ennél egy kicsit sürgősebb. Mondták, hogy jöjjek be, álljak be a sorba, aztán kérjek sorszámot. Köszi.
Elmentem a volt cégemhez, mondtam főnökpajtásnak, hogy "Aggyá zsét. Most."
Nem volt, úgyhogy fingra vetődtem, mint már annyiszor. Hazamentem a tartalékért, aztán vissza okmányirodába, sorbanállás, sorszámtépés, csekk, sorra kerülés, az ügyintézők még jó 45 percet szarakodtak a papírjaimmal, gyártottak egy fél tonnányi felesleges papírt, de végül forgalmival és rendszámmal a kezemben hagytam el eme becses intézményt. külön öröm, hogy a saját forgalmimmal és a saját rendszámommal. Tegnap megjött a törzskönyv is. Hurrá!
A letört tükör (special thanks for pöcsarc szomszéd) is megoldódott, bár nem volt egyszerű. Állítólag a 75-ös Alfa tükre nem szétszedhetős. Ez hülyeség, szétszedhetős, csak nem összerakhatós, vagy legalábbis jó sok szabadidő, kötélidegzet és némi mazochista hajlam szükségeltetik hozzá hogy valaki összerakja. Ja, és nem árt ha ezek mellett még négykezű csernobili mutáns is az ember. Na nekem volt egy törött tükröm jó mechanikával, meg egy ép tükröm széthullott mechanikával. Mind a kettőt szétszedtem, és kiválogattam a jobb állapotú alkatrészeket. Szépen megpucoltam mindent, és megfelelő mennyiségű zsír és WD-40 segítségével gondoskodtam a kenési pontok jóllétéről is. Az összerakás, na az bitangpusztulatosankikúrtmód szívás volt, főleg a mozgató bovdenek visszaakasztása, ami négykezes+satus+telefonfogós művelet volt. De most legalább működik faszán.
Szombaton felvásároltam a közeli Fiatos/Alfás/Polskis boltból az összes ajtókárpit patentet, ami a 75-ös ajtókárpitjához való, aztán felraktam a tükröt, átsaruztam az ajtóban a hangszórókábeleket, ha már egyszer lent volt, majd pedig összeraktam a kocsit. Azóta jóság van...
Polski Fiat
Semmi különös. A télre összeköltöznek a Moszkviccsal egy fedél alá. Elvileg már tavasszal kivittem volna abba a garázsba csak még magán a garázson is van némi meló. Amíg a Moszkvics nincs készen, addig nem is tudok belekezdeni a Fityó felújításába.
A képeket meg majd feltölti az Update Elek...
Nem annak a horrornak a folytatásáról van szó, amiben Kiefer Sutherland harcolt az előszobai falitükörrel, hanem csak egy helyzetjelentés a szaraimról, többek között a tükörprobléma nem egyszerű, de legalább nehéz megoldásáról is.
Kezdjük a Moszkviccsal. Tehát:
Moszkvics
Most már mindkét oldalon van rajta küszöb, sőt a balos padlólemez is kész. Itt korábban táblalemez volt beleheftölve, amit Csocsó kolléga kivágott, és újraalkotta a padlólemezt úgy, hogy benne legyenek a gyári domborítások, merevítő bordák, meg minden biszbasz. A jobb oldal kicsit neccesebb volt, mert ott Rozsdamanó kicsit jobban megcsócsálta, itt még hiányzott a lemez, meg valószínűleg az emelőbak is mehet a levesbe. szerencsére a padló alatti masszív hossztartó az jó erőben van, ahhoz nem kell hozzányúlni. Lefotózni sajnos nem tudtam, mert amikor mentem volna Seregélyesre a műhelybe, Peugeot pajtás önindítója az indítás helyett inkább a füstölést választotta. Mire másik autóval kiértünk, addigra már sötét lett, és egy normális fotót se tudtam készíteni. (De legalább megvolt az az örö é bódottá, hogy az út során a másik verdán is kinyiffant a szervó. Eredményes nap volt, vazze.
Peugeot
Hááát erre most hadd ne mondjak semmit. Szerintem úgyis mindenki tudja...
Alfa
Végre-valahára.
Van forgalmi.
Van rendszám.
Van műszaki.
Minden van...
Mondjuk az okmányirodát csak azért nem gyújtottam fel, mert nem szívesen pocsékolom azt a drága benzint. Bementem múlt hétfőn reggel okmányékhoz, látom hogy ki van írva, hogy 12:30-tól vannak csak. Fákk. Vissza 12:00-ra, ajtónyitás előtt fél óra pogózás enyhén húgyszagú nyugdíjas nénikék között, kábé negyed óra sorban állás után sorszám, újabb negyed óra után be is hívtak. Ugyanaz a néni fogad, aki előző pénteken elhajtott a faszba, hogy nem jó az adásvételi. Most újból leadtam a papírokat - köztük azt az adásvételit amit természetesen újraírtunk a volt tulajjal, hmmm, hogyne, persze - és szerencsére ez most megfelelt. El is kezdték a papírozást, aztán megkaptam a három csekket: plakett, forgalmi+törzskönyv, és a forgalomba helyezés díja. Utóbbi 8400 forint...
...volt a néni szerint pénteken, úgyhogy ennyivel is számoltam. Most is mondja a néni, hogy nyóccezernésszáz, amikor a mellette levő másik ügyintéző beszólt, hogy az nem annyi, hanem tízezerkilencszáz. Mondtam, hogy akkor köszi szépen, akkor én most el, mert fillérre ki voltam számolva. Gondoltam elhúzok a (volt) melóhelyemre, aztán behúzom a zsét, ami jár. Mondtam az ügyintézőnek, hogy egy-másfél órán belül visszajönnék, ne kelljen már megint sorban állnom sorszámért. Erre készségesen válaszolt, hogy nyugodtan fáradjak a sorszámosztó pulthoz, ott majd megmondják, hogy a kurva anyámat. Be is álltam a sorba, újabb negyed óra után sorra is kerültem. Mondom nekik, hogy az ügyintéző kolléga biztosított afelől, hogy itt szerda reggelre adnak nekem egy időpont. Mondták hogy igen adnak ők időpont, de inkább 2023. január 4-re, ha az megfelel, mert előbb sajnos nincs. Kérdeztem, hogy mi a teendő abban az esetben, ha nekem ennél egy kicsit sürgősebb. Mondták, hogy jöjjek be, álljak be a sorba, aztán kérjek sorszámot. Köszi.
Elmentem a volt cégemhez, mondtam főnökpajtásnak, hogy "Aggyá zsét. Most."
Nem volt, úgyhogy fingra vetődtem, mint már annyiszor. Hazamentem a tartalékért, aztán vissza okmányirodába, sorbanállás, sorszámtépés, csekk, sorra kerülés, az ügyintézők még jó 45 percet szarakodtak a papírjaimmal, gyártottak egy fél tonnányi felesleges papírt, de végül forgalmival és rendszámmal a kezemben hagytam el eme becses intézményt. külön öröm, hogy a saját forgalmimmal és a saját rendszámommal. Tegnap megjött a törzskönyv is. Hurrá!
A letört tükör (special thanks for pöcsarc szomszéd) is megoldódott, bár nem volt egyszerű. Állítólag a 75-ös Alfa tükre nem szétszedhetős. Ez hülyeség, szétszedhetős, csak nem összerakhatós, vagy legalábbis jó sok szabadidő, kötélidegzet és némi mazochista hajlam szükségeltetik hozzá hogy valaki összerakja. Ja, és nem árt ha ezek mellett még négykezű csernobili mutáns is az ember. Na nekem volt egy törött tükröm jó mechanikával, meg egy ép tükröm széthullott mechanikával. Mind a kettőt szétszedtem, és kiválogattam a jobb állapotú alkatrészeket. Szépen megpucoltam mindent, és megfelelő mennyiségű zsír és WD-40 segítségével gondoskodtam a kenési pontok jóllétéről is. Az összerakás, na az bitangpusztulatosankikúrtmód szívás volt, főleg a mozgató bovdenek visszaakasztása, ami négykezes+satus+telefonfogós művelet volt. De most legalább működik faszán.
Szombaton felvásároltam a közeli Fiatos/Alfás/Polskis boltból az összes ajtókárpit patentet, ami a 75-ös ajtókárpitjához való, aztán felraktam a tükröt, átsaruztam az ajtóban a hangszórókábeleket, ha már egyszer lent volt, majd pedig összeraktam a kocsit. Azóta jóság van...
Polski Fiat
Semmi különös. A télre összeköltöznek a Moszkviccsal egy fedél alá. Elvileg már tavasszal kivittem volna abba a garázsba csak még magán a garázson is van némi meló. Amíg a Moszkvics nincs készen, addig nem is tudok belekezdeni a Fityó felújításába.
A képeket meg majd feltölti az Update Elek...
2010.10.01. Péntek
Eljött végre a rég várt felemelő pillanat. A Nap szikrázó fényében fürdő Alfa Romeo csillogó metálfényezésén visszatükröződnek a mélykék égbolton úszó bárányfelhők, zöldellnek a fák, madarak dalolnak, hófehér ruhás szőke szűzlányok hintik tele virágszirmokkal az utat, a rezesbanda hangol. Egy-két-há, és...
- Nem lesz jó ez az adásvételi. - így az okmányirodás néni.
- Keziccsókolom, ne tessék már kibaszni velem! - mondom neki én, de mindhiába. Nem jó az, mert át van húzva és javítva van a típus. Eddig mondjuk voltam vele eredetvizsgán, biztosítónál, műszakin (háromszor) meg még egyszer már ott az okmányirodán is, és akkor senkinek nem volt vele semmi baja.
De most van, úgyhogy a régóta várt forgalomba helyezést azt megint elbuktam, mennem kell még egy kört a szopórolleren, és a volt tulajjal újraírni az adásvételit. Szóval ezen a hétvégén sincs még autózás az Alfával. Végülis minek is az? Nem azért vettem, hogy autózzak vele. Azért a néni aranyos volt, adott még két csekket, ne maradjak már csekk nélkül, de ha azokat végre befizetem, akkor végre letudtam az összes átírási-engedélyezési-kitöltési-bevonási-kiadási-pecsételési-aktatologatási-faszlengetési-orrtúrási-seggvakarási díjat, illetéket, és egyéb lenyúlást. Ki se merem számolni, hogy ez az egész papírozás mennyiben áll meg a végén, de valahol 150-160 környékén van. Ezt mondjuk szívesebben költöttem volna a kocsira, mert ennyiből kijött volna egy 2.5-ös V6-os blokk, meg mellé vagy húsz rekesz sör. Ez volt az utolsó autó amit vettem. Legalábbis ebben az országban.
Na mindegy, Nagyseggű Dzsulietta most már ráfordult a célegyenesre, és hörögve üvöltő kipufogóval száguld a vonal felé. Tegnap letudtuk az eredetvizsgát, és 18500 jó forintokért másfél óra alatt kiderítették a kocsiról, hogy eredeti. Jó tudni, eddig tövig rágtam a körmömet a félelemtől, hogy hátha egy Folkszvágenben ülök, anélkül, hogy tudnék róla. Legalább az eredetvizsgás arc jófej volt, meg látszott rajta hogy nem egy ilyen karót nyelt aktatologató köcsög, hanem tisztában van a való élettel, meg ennek az eredetvizsga-dolognak az abszolút értelmetlenségével. Ja, és ajánlott egy jó pecsenyesütőt a környéken, amiről addig nem is tudtam, hogy létezik.
Azért magára az autóra is fordítottam némi pénzt és energiát. Amikor vettem, akkor már tudtam, hogy kocsinak az elektromos rendszerébe belebújt a gyász, mert valahol fogy belőle a villany: stabilan szökik valahol 17-18 mA. Egy multiméter segítségével aztán sorra vettem az áramköröket, és minden biztosítéknál kimértem, hogy van-e felesleges áramfelvétel. Aztán szépen meg is találtam: az AC pumpa reléjét kiszedve nem szökdöstek a milliamperek. Itt akkor most vagy AC csere lesz, vagy pedig a Motronic-ra kell ránézni, mert hogy az adja a vezérlő jelet a relének.
A folyamatosan működő hűtőventi ellenszere a hőgömba-csere lesz, meg is rendeltem a venti-hőkapcsolót meg egy másik - a blokkban levő - hőgombát is, ami meg a computernek adja a jelet. Erre azért volt szükség mert hidegen kis gáznál rángat a szekér. (Hidegen nagy gázzal meg csak a susogós-melegítős, zsíroshajú, fogatlan suttyók mennek, ugyebár.)
A két hőgomba mellé rendeltem még egy kis molibdén-diszulfidos váltóolaj-adalékot, mert a Polskinál jó tapasztalataim voltak vele, és jobb még a legelején megjátszani, nehogy a Reccsmanó beköltözzön a váltóba.
Ezeket a cuccokat még gyorsban meg tudtam szerezni magamnak féláron a (volt) melóhelyemen mielőtt felmondtam, de innentől kezdve utángyártott alkatrészekhez már nem lesz annyira jó beszerzési forrásom.
A végére azért még kaptam egy kis bónuszt: egy ismeretlen köcsög - valószínűleg a faszfej szomszéd - jó okosssan-igényesssen letörte a kocsiról a nemrég cserélt balos tükröt. Azt, amit azért cseréltem pár hónapja, mert az előző tulajnál valaki ugyancsak letörte, majd angolosan távozott. Sajnos nem tudok semmit rábizonyítani a köcsög szomszédra, úgyhogy még csak le se üvölthetem a fejét. Amikor a jó múltkor cseszegette a kocsit, és egyértelmű volt a szitu, akkor befenyítettem, hogy eltöröm mindkét kezét, és azóta nem is nagyon ment a közelébe, egészen eddig. Hogy a büdös rosseb tolja bele azt a kankós faszát!
Maga a tükör az teljesen tropa lett: törött a a tükörlap, a ház, meg a tartónak az öntvénye is. Szerencsére megvolt még a régi tükör, aminek meg a mechanikája van rottyon, viszont az előbb említett részei nagyjából épek. Szétszedtem az elvileg nem szétszedhető tükröt, és megpróbálok a kettőből összehozni egyet ami szép is, és jó is. Egyelőre úgy néz ki, hogy menni fog.
- Nem lesz jó ez az adásvételi. - így az okmányirodás néni.
- Keziccsókolom, ne tessék már kibaszni velem! - mondom neki én, de mindhiába. Nem jó az, mert át van húzva és javítva van a típus. Eddig mondjuk voltam vele eredetvizsgán, biztosítónál, műszakin (háromszor) meg még egyszer már ott az okmányirodán is, és akkor senkinek nem volt vele semmi baja.
De most van, úgyhogy a régóta várt forgalomba helyezést azt megint elbuktam, mennem kell még egy kört a szopórolleren, és a volt tulajjal újraírni az adásvételit. Szóval ezen a hétvégén sincs még autózás az Alfával. Végülis minek is az? Nem azért vettem, hogy autózzak vele. Azért a néni aranyos volt, adott még két csekket, ne maradjak már csekk nélkül, de ha azokat végre befizetem, akkor végre letudtam az összes átírási-engedélyezési-kitöltési-bevonási-kiadási-pecsételési-aktatologatási-faszlengetési-orrtúrási-seggvakarási díjat, illetéket, és egyéb lenyúlást. Ki se merem számolni, hogy ez az egész papírozás mennyiben áll meg a végén, de valahol 150-160 környékén van. Ezt mondjuk szívesebben költöttem volna a kocsira, mert ennyiből kijött volna egy 2.5-ös V6-os blokk, meg mellé vagy húsz rekesz sör. Ez volt az utolsó autó amit vettem. Legalábbis ebben az országban.
Na mindegy, Nagyseggű Dzsulietta most már ráfordult a célegyenesre, és hörögve üvöltő kipufogóval száguld a vonal felé. Tegnap letudtuk az eredetvizsgát, és 18500 jó forintokért másfél óra alatt kiderítették a kocsiról, hogy eredeti. Jó tudni, eddig tövig rágtam a körmömet a félelemtől, hogy hátha egy Folkszvágenben ülök, anélkül, hogy tudnék róla. Legalább az eredetvizsgás arc jófej volt, meg látszott rajta hogy nem egy ilyen karót nyelt aktatologató köcsög, hanem tisztában van a való élettel, meg ennek az eredetvizsga-dolognak az abszolút értelmetlenségével. Ja, és ajánlott egy jó pecsenyesütőt a környéken, amiről addig nem is tudtam, hogy létezik.
Azért magára az autóra is fordítottam némi pénzt és energiát. Amikor vettem, akkor már tudtam, hogy kocsinak az elektromos rendszerébe belebújt a gyász, mert valahol fogy belőle a villany: stabilan szökik valahol 17-18 mA. Egy multiméter segítségével aztán sorra vettem az áramköröket, és minden biztosítéknál kimértem, hogy van-e felesleges áramfelvétel. Aztán szépen meg is találtam: az AC pumpa reléjét kiszedve nem szökdöstek a milliamperek. Itt akkor most vagy AC csere lesz, vagy pedig a Motronic-ra kell ránézni, mert hogy az adja a vezérlő jelet a relének.
A folyamatosan működő hűtőventi ellenszere a hőgömba-csere lesz, meg is rendeltem a venti-hőkapcsolót meg egy másik - a blokkban levő - hőgombát is, ami meg a computernek adja a jelet. Erre azért volt szükség mert hidegen kis gáznál rángat a szekér. (Hidegen nagy gázzal meg csak a susogós-melegítős, zsíroshajú, fogatlan suttyók mennek, ugyebár.)
A két hőgomba mellé rendeltem még egy kis molibdén-diszulfidos váltóolaj-adalékot, mert a Polskinál jó tapasztalataim voltak vele, és jobb még a legelején megjátszani, nehogy a Reccsmanó beköltözzön a váltóba.
Ezeket a cuccokat még gyorsban meg tudtam szerezni magamnak féláron a (volt) melóhelyemen mielőtt felmondtam, de innentől kezdve utángyártott alkatrészekhez már nem lesz annyira jó beszerzési forrásom.
A végére azért még kaptam egy kis bónuszt: egy ismeretlen köcsög - valószínűleg a faszfej szomszéd - jó okosssan-igényesssen letörte a kocsiról a nemrég cserélt balos tükröt. Azt, amit azért cseréltem pár hónapja, mert az előző tulajnál valaki ugyancsak letörte, majd angolosan távozott. Sajnos nem tudok semmit rábizonyítani a köcsög szomszédra, úgyhogy még csak le se üvölthetem a fejét. Amikor a jó múltkor cseszegette a kocsit, és egyértelmű volt a szitu, akkor befenyítettem, hogy eltöröm mindkét kezét, és azóta nem is nagyon ment a közelébe, egészen eddig. Hogy a büdös rosseb tolja bele azt a kankós faszát!
Maga a tükör az teljesen tropa lett: törött a a tükörlap, a ház, meg a tartónak az öntvénye is. Szerencsére megvolt még a régi tükör, aminek meg a mechanikája van rottyon, viszont az előbb említett részei nagyjából épek. Szétszedtem az elvileg nem szétszedhető tükröt, és megpróbálok a kettőből összehozni egyet ami szép is, és jó is. Egyelőre úgy néz ki, hogy menni fog.
2010.09.19. Vasárnap
Millenium Falcon kalandjai következnek, ezúttal Han Solo nélkül. Egyrészt azért me' elszaladt a sokkolóé', másrészt meg azért, mert ez nem az a Millenium Falcon, amivel Han és Csubakka drifteltek a meteoritzáporban. Ez rosszabb.
Réges-rég egy messzi galaxisban nem történt lófasse, ellenben nekünk '99-ben a birtokunkba került egy gyönyörű, újszerű állapotú 405-ös Peugeot. Mára ebből a Peugeot az igaz, a "gyönyörű", és az "újszerű állapotú" az faterom áldásos tevékenységének köszönhetően már nem annyira. Jelenlegi állapotában ez a kocsi a világ nyolcadik csodája: egyszerűen nincs rá ésszerű magyarázat, hogy mitől működik még mindig azok után, amit kapott az élettől. Szegény jószág olyan, hogy egy edzettebb botswanai autónepper is sikoltozva vetné magát az oroszlánok elé, ha valaki ilyet vinne hozzá.
A négyből három fék fog, a fékerő persze mindegyiken eltér, az első futóműben nincs ép szilent és gömbfej, minden kotyog és lötyög, a hátsó futómű lengőkar-csapágyai szerintem már darabokban vannak. Úttartás az gyakorlatilag nincs, a futómű edvencsör-üzemmódban működik. Ami kanyar az Alfával simán kiadja 120-szal, ott ezzel már 70-nél is nugátkrémes lesz a gatyó.
A motor a 20W-50-es olajat is elzabálja, amit meg nem, azt meg az évek óta döglött főtengelyszimmeringnél literszámra okádja magából. A beltér teljesen szét van zuhanva,erre csak egy példát említenék a sokból: Egyszer lámpától gyorsultam egy suzukis csajjal, nyomtam neki egy kövér gázt és kiesett a műszerfal felső része, óracsoporttal, mindennel együtt, rá a kormányoszlopra, amitől a kocsi elkezdett jobbra indexelni, ablakot törölni, meg mellékesen kormányozhatatlanná is vált a vas. Nem igazán vágódtam be a csajszinál.
Sajnáltam nagyon a gépet, de amíg jó állapotban volt, addig nem érhettem hozzá, mert "nem kell ezt szerelni, nincs ennek baja", most meg már gyakorlatilag mindent cserélhetnék, ami a két rendszámtábla között van.
Tizenegy év "nem költünk rá, de megyünk vele" üzemmód után még mindig megy, de mostanra már eljutottunk arra a szintre, hogy fateromtól egyre gyakrabban hallom azt, hogy "Csináljál már vele valamit!". Persze ha lehet, akkor ingyen, vagy annál kicsit olcsóbban. Főleg az utóbbi 1-2 hétben, amikor fater balesete* után kicsit gyakrabban volt nálam az autó.
Szóval a múlt héten is nyakamba szakadt egy ilyen prodzsekt. Egyik reggel csörög a telefon, hogy gyász van, nem indul a járgány, nosza irány haza. Látom szegény Pözsó meg se nyikkan. Forog az önindító, de csak olyan ványadtan. Megpróbáltam bebikázni,de az Alfa 55 Ah-ás akksijáról az alapból 74 Ah-ás akksit igénylő nagy dejzel traktort eléggé esélytelen volt. Akksi kiszed, töltőre felrak, másnap retry. Szépen izzított, a behúzótekercs is behúzott, de aztán se kép se hang. Az önindítóra is ráugrott a halálmadár, hurrá! Délután nekiálltam kiszedni az önindítót. Nem egy vészes feladat: pár kábelt széthúzni, meg három csavart kitekerni aztán hali. Persze ahhoz, hogy hozzá lehessen férni, a fél motorteret le kellett bontani, de mindegy az se volt nagy kihívás. Na de azért a három csavar, ami az önindítót fogja, na az mindegyik imbusz, és az anyamenetet francia barátaink okosssan-igényesssen az önindítópajzsba vágták bele, amikor simán elfértek volna ott a hatlapfejű anyák is. Ez azért jó, mert a rövid imbuszkulccsal bőven nem volt meg az az erőkar, amivel megindulhattak volna a csavarok. Kettőt sikerült meglazítani, igaz ezt a csatát egy imbuszkulcs, egy kalapács, meg a kezem bánta. A harmadik az viszont sehogy se indult meg, ellenben legalább a csavarfej szétnyalódott. Mindegy a flex legyőzte azt is. Jó átgondolt konstrukció ez is, hogy a jóisten fosassa meg bő sugárban azt aki kitalálta!
Az önindító szénkeféi totál döglöttek voltak, meg az ismerős, akihez került a cucc, kimérte a behúzótekercset, és megállapította, hogy az is megszakadt. Nosza meg is rendeltem - ki gondolta volna, hogy a T3-as VW Transporter behúzótekercse kell erre az önindítóra. Még aznap szépen haza is állítottam a behúzótekerccsel meg egy nagy vigyorral, amikor szóltak, hogy mégiscsak jó a régi behúzótekercs. Ekkor ismét bontottam egy pezsgőt örömömben, de mindegy, legalább meglesz lassan az önindító. Fater el is hozta másnap gyalog egy szatyorban, én meg a szakadó esőben összeszereltem a kocsit. Mire végeztem, el is állt. El akartam menni egy próbakörre, de, a kocsi még csak nem is izzított. Örülünk, Vincent.
Megnéztem az akksit, és hát igen: abba is belebújt a gyász. Az addig egész normálisan működő akku és az önindító együtt, kéz a kézben haláloztak el, das ist nagyon romantisch. Tegnap szerváltam egy új 72 Ah-ás akkut, és azóta pöcc-röff. Most már csak a kocsi többi részét kell kicserélni.
* Kis lábjegyzet a végére: Fater balesete.
Sokat hezitáltam, hogy leírjam-e ezt is, de hát hozzátartozik a történethez, mivel hogy ennek az esetnek az egyenes folyományaként lettem megáldva két-három hétig a Peugeot-val, amivel aztán rendszeresen cipelhettem a gazdáját is "javításra".
Szóval augusztus 20-án fater kitalálta, hogy elmegy egyet bringázni, mint ahogy mindig is szokott. Aztán egy-másfél óra múlva egy tök ismeretlen fazon csenget, hogy egy idősebb biciklis fószer fekszik az utca végén, és hogy épp rakják be a mentőbe. Kurvaélet - gondoltam - és tényleg kockára fagyott bennem még a szar is, hogy szívrohama volt, vagy valami ilyesmi. Rohanás a sarokra, mentőautó, bringa az úton, nagy vértócsa az aszfalton. A picsába ennek fele se tréfa. Aztán látom ott ücsörög fater a mentőben, szakadt pólóban, véresen, és az őt kötöző mentősöknek éppen magyarázza, hogy mi történt. Az történt, hogy apám vénségére felcsapott stuntridernek és szépen előadta a klasszik zakózást: első fék satu, aztán átbukfencezés szép ívben a kormány fölött, majd pedig landolás arccal az aszfalton. Már itt kezdett komikus lenni a dolog, és amikor közölte a mentős, hogy faternak konkrétan leszakadt a jobb füle, akkor már tényleg shaolin-szerzetesekhez méltó önuralomra volt szükségem, hogy ne kezdjek el vinnyogva röhögni, mert hát ez a helyzet több volt, mint abszurd: Apám nem szatyor, aztán mégis leszakad a füle, olyan ez mint valami elbaszott zs-kategóriás regény. Ha ezer évig gyakorolnám, akkor se tudnék ekkorát zakózni.
Mindegy a mentő bevitte, mi meg utánamentünk a kórházba. A háromnegyed óra alatt, amíg visszavarrták a fülét addig sétálgattam a traumatológia folyosóján, közben rázott a röhögés, amikor eszembe jutott hogy fater többet már nem fog füllenteni, viszont továbbadhatja, amit fél füllel hallott, nem kell félnie attól, hogy kap egy fülest. Amikor kiengedték a kórházból megígértem a nővérnek, hogy hazavisszük az öreget, és másnap csinálunk neki ebédre barátfülét. Azóta szerencsére teljesen meggyógyult, de az oltásokat (a lehető legszarabb füles poénokkal) azóta is megkapja a család minden tagjától. Ebből a szempontból elég rosszkor volt a születésnapja is, mert hát a "Füled érjen bokáig"-kezdetű mondóka is kiadta. Mindegy, ez már rajta marad, mint szamáron a fül.
Réges-rég egy messzi galaxisban nem történt lófasse, ellenben nekünk '99-ben a birtokunkba került egy gyönyörű, újszerű állapotú 405-ös Peugeot. Mára ebből a Peugeot az igaz, a "gyönyörű", és az "újszerű állapotú" az faterom áldásos tevékenységének köszönhetően már nem annyira. Jelenlegi állapotában ez a kocsi a világ nyolcadik csodája: egyszerűen nincs rá ésszerű magyarázat, hogy mitől működik még mindig azok után, amit kapott az élettől. Szegény jószág olyan, hogy egy edzettebb botswanai autónepper is sikoltozva vetné magát az oroszlánok elé, ha valaki ilyet vinne hozzá.
A négyből három fék fog, a fékerő persze mindegyiken eltér, az első futóműben nincs ép szilent és gömbfej, minden kotyog és lötyög, a hátsó futómű lengőkar-csapágyai szerintem már darabokban vannak. Úttartás az gyakorlatilag nincs, a futómű edvencsör-üzemmódban működik. Ami kanyar az Alfával simán kiadja 120-szal, ott ezzel már 70-nél is nugátkrémes lesz a gatyó.
A motor a 20W-50-es olajat is elzabálja, amit meg nem, azt meg az évek óta döglött főtengelyszimmeringnél literszámra okádja magából. A beltér teljesen szét van zuhanva,erre csak egy példát említenék a sokból: Egyszer lámpától gyorsultam egy suzukis csajjal, nyomtam neki egy kövér gázt és kiesett a műszerfal felső része, óracsoporttal, mindennel együtt, rá a kormányoszlopra, amitől a kocsi elkezdett jobbra indexelni, ablakot törölni, meg mellékesen kormányozhatatlanná is vált a vas. Nem igazán vágódtam be a csajszinál.
Sajnáltam nagyon a gépet, de amíg jó állapotban volt, addig nem érhettem hozzá, mert "nem kell ezt szerelni, nincs ennek baja", most meg már gyakorlatilag mindent cserélhetnék, ami a két rendszámtábla között van.
Tizenegy év "nem költünk rá, de megyünk vele" üzemmód után még mindig megy, de mostanra már eljutottunk arra a szintre, hogy fateromtól egyre gyakrabban hallom azt, hogy "Csináljál már vele valamit!". Persze ha lehet, akkor ingyen, vagy annál kicsit olcsóbban. Főleg az utóbbi 1-2 hétben, amikor fater balesete* után kicsit gyakrabban volt nálam az autó.
Szóval a múlt héten is nyakamba szakadt egy ilyen prodzsekt. Egyik reggel csörög a telefon, hogy gyász van, nem indul a járgány, nosza irány haza. Látom szegény Pözsó meg se nyikkan. Forog az önindító, de csak olyan ványadtan. Megpróbáltam bebikázni,de az Alfa 55 Ah-ás akksijáról az alapból 74 Ah-ás akksit igénylő nagy dejzel traktort eléggé esélytelen volt. Akksi kiszed, töltőre felrak, másnap retry. Szépen izzított, a behúzótekercs is behúzott, de aztán se kép se hang. Az önindítóra is ráugrott a halálmadár, hurrá! Délután nekiálltam kiszedni az önindítót. Nem egy vészes feladat: pár kábelt széthúzni, meg három csavart kitekerni aztán hali. Persze ahhoz, hogy hozzá lehessen férni, a fél motorteret le kellett bontani, de mindegy az se volt nagy kihívás. Na de azért a három csavar, ami az önindítót fogja, na az mindegyik imbusz, és az anyamenetet francia barátaink okosssan-igényesssen az önindítópajzsba vágták bele, amikor simán elfértek volna ott a hatlapfejű anyák is. Ez azért jó, mert a rövid imbuszkulccsal bőven nem volt meg az az erőkar, amivel megindulhattak volna a csavarok. Kettőt sikerült meglazítani, igaz ezt a csatát egy imbuszkulcs, egy kalapács, meg a kezem bánta. A harmadik az viszont sehogy se indult meg, ellenben legalább a csavarfej szétnyalódott. Mindegy a flex legyőzte azt is. Jó átgondolt konstrukció ez is, hogy a jóisten fosassa meg bő sugárban azt aki kitalálta!
Az önindító szénkeféi totál döglöttek voltak, meg az ismerős, akihez került a cucc, kimérte a behúzótekercset, és megállapította, hogy az is megszakadt. Nosza meg is rendeltem - ki gondolta volna, hogy a T3-as VW Transporter behúzótekercse kell erre az önindítóra. Még aznap szépen haza is állítottam a behúzótekerccsel meg egy nagy vigyorral, amikor szóltak, hogy mégiscsak jó a régi behúzótekercs. Ekkor ismét bontottam egy pezsgőt örömömben, de mindegy, legalább meglesz lassan az önindító. Fater el is hozta másnap gyalog egy szatyorban, én meg a szakadó esőben összeszereltem a kocsit. Mire végeztem, el is állt. El akartam menni egy próbakörre, de, a kocsi még csak nem is izzított. Örülünk, Vincent.
Megnéztem az akksit, és hát igen: abba is belebújt a gyász. Az addig egész normálisan működő akku és az önindító együtt, kéz a kézben haláloztak el, das ist nagyon romantisch. Tegnap szerváltam egy új 72 Ah-ás akkut, és azóta pöcc-röff. Most már csak a kocsi többi részét kell kicserélni.
* Kis lábjegyzet a végére: Fater balesete.
Sokat hezitáltam, hogy leírjam-e ezt is, de hát hozzátartozik a történethez, mivel hogy ennek az esetnek az egyenes folyományaként lettem megáldva két-három hétig a Peugeot-val, amivel aztán rendszeresen cipelhettem a gazdáját is "javításra".
Szóval augusztus 20-án fater kitalálta, hogy elmegy egyet bringázni, mint ahogy mindig is szokott. Aztán egy-másfél óra múlva egy tök ismeretlen fazon csenget, hogy egy idősebb biciklis fószer fekszik az utca végén, és hogy épp rakják be a mentőbe. Kurvaélet - gondoltam - és tényleg kockára fagyott bennem még a szar is, hogy szívrohama volt, vagy valami ilyesmi. Rohanás a sarokra, mentőautó, bringa az úton, nagy vértócsa az aszfalton. A picsába ennek fele se tréfa. Aztán látom ott ücsörög fater a mentőben, szakadt pólóban, véresen, és az őt kötöző mentősöknek éppen magyarázza, hogy mi történt. Az történt, hogy apám vénségére felcsapott stuntridernek és szépen előadta a klasszik zakózást: első fék satu, aztán átbukfencezés szép ívben a kormány fölött, majd pedig landolás arccal az aszfalton. Már itt kezdett komikus lenni a dolog, és amikor közölte a mentős, hogy faternak konkrétan leszakadt a jobb füle, akkor már tényleg shaolin-szerzetesekhez méltó önuralomra volt szükségem, hogy ne kezdjek el vinnyogva röhögni, mert hát ez a helyzet több volt, mint abszurd: Apám nem szatyor, aztán mégis leszakad a füle, olyan ez mint valami elbaszott zs-kategóriás regény. Ha ezer évig gyakorolnám, akkor se tudnék ekkorát zakózni.
Mindegy a mentő bevitte, mi meg utánamentünk a kórházba. A háromnegyed óra alatt, amíg visszavarrták a fülét addig sétálgattam a traumatológia folyosóján, közben rázott a röhögés, amikor eszembe jutott hogy fater többet már nem fog füllenteni, viszont továbbadhatja, amit fél füllel hallott, nem kell félnie attól, hogy kap egy fülest. Amikor kiengedték a kórházból megígértem a nővérnek, hogy hazavisszük az öreget, és másnap csinálunk neki ebédre barátfülét. Azóta szerencsére teljesen meggyógyult, de az oltásokat (a lehető legszarabb füles poénokkal) azóta is megkapja a család minden tagjától. Ebből a szempontból elég rosszkor volt a születésnapja is, mert hát a "Füled érjen bokáig"-kezdetű mondóka is kiadta. Mindegy, ez már rajta marad, mint szamáron a fül.
2010.08.26. Csütörtök
Végre-valahára...
2010.08.19. Csütörtök
Jó rég nem írtam blogot, úgyhogy hiánypótló-összefoglaló jelleggel most gyorsan idehajítok egy poszt. Autós szempontból jelentős események csak közvetve történtek, a saját járgányaimmal a műszakis próbálkozás óta nem történt lófasse, szóval erről ennyit.
Más autókkal viszont történtek nagyobb horderejű események, úgyhogy bátorkodom ezeket dióhéjban leírni. Nagyobb haveri társasággal csináltunk július utolsó hetében egy nyolcnapos Erdély-túrát, a számok: tizenöt ember, négy autó, cirka 2000 kilométer.
Jómagam váltósofőrként vállaltam csak szerepet, így a feladatom jobbára kimerült a sörözésben "Ma már úgyse vezetek" felkiáltással. Utóbbi nem volt nehéz feladat, lévén, hogy Erdélyben a sör nagyon finom, baromi olcsó, és nem szaroznak mindenféle félliteres kis izéval: a sörösflaska két literes. Vagy két és fél. Rakenroll.
Az utak nem annyira vészesen szarok, sőt Kolozsvár és Torda között van 40 km autópálya, ami egész korrekt minőségű. Mondjuk az, hogy egy betonblokkokból kirakott körforgalomban ér véget az egész az kicsit vicces. Meg egy kicsit életveszélyes is. Utána - hogy legyen némi kontraszt - olyan az út minősége, hogy a kurszki tankcsata helyszíne ahhoz képest Hungaroring. Öt sáv széles, felfestés sehol, és egy négyzetméteren belül van macskaköves, aszfaltos, meg sáros rész is. De leginkább 30-40 centi mély kátyúk, a felület 80 százaléka ebből áll (vagy hát ebből nincs). A Camel Trophy elmehet a picsába, de tényleg.
Az utak minősége az csak egy dolog, inkább az öngyilkos hajlamú gyallerok, háziállatok és egyéb droidok tudnak kicsit carmageddonos hangulatot teremteni. A gyalogosokban az a közös, hogy egyiknek se kedves az élete. Simán a kocsi alá sétál, ha át akar menni a túloldalra, a jobb fejek mindezt szürkületben, kivilágítatlanul. A kutyák is ugyanezt csinálják, csak ők megugatják és megharapják a kocsi kerekét. A szuicid gyalogos legfejlettebb példánya a szamócás cigó, aki mindezt foglalkozásszerűen űzi. Kizárólag szerpentinen, útszűkületnél, beláthatatlan kanyar külső ívén és egyéb praktikus helyen áll az út szélén és egy vödörből árul szamócát. Átlag másfél kilométerenként áll egy-egy példány, de kizárólag csak olyan helyen, ahol nem lehet megállni análkül, hogy abból ne legyen orbitális tömegbaleset. Aztán meg csodálkoznak, hogy nem pörög a szamócabiznisz...
A következő állatfaj a szuicid hajlamú lovaskocsis, aki abban különbözik a szuicid gyalogostól, hogy neki nem csak a saját élete, hanem a te életed se kedves. Lovaskocsit kivilágítani köztudottan buzis dolog, ezért ők nem is teszik, nyilvánvalóan arra játszanak, hogy egy későn fékező autós egy jól irányzott csattanással leküldje őket a szakadékba, lovastól, szénástól, mindenestől.
Persze azért nem mindig tudtam megúszni azt, hogy vezessek, de igazából nem is bántam. A túra során két igazi erőgép fordult meg a kezem között: egy 1.2-es háromhengeres Fószvágen Polo és egy szintén háromhengeres 1.0-ás Buzuki Stift. Igazából kellemes meglepetés volt, hogy a Swift - annak ellenére, hogy erő az tényleg csak mutatóban volt benne - egész derekasan mászott hegyre, öt utassal, csomagokkal, mindennel. A Békás-szorosnál és a Bucsin-tetőnél volt alkalmam megkergetni a kis gyöszt egy kicsit felfele is, lefele is, és egész jól ment. Mondjuk hegyiversenyen nem ilyennel indulnék.
A Polo is meglepő volt: egyszerűen nem lehet vele tempósan kanyarodni, mert billeg, sodródik, dülöngél. Mondjuk cserébe a nagyon durván szar utakon sem rázza szét a bent ülőket, ezt odaát azért tudtuk értékelni.
A négyből a harmadik járgány egy kettes Golf volt, ami azért már kapott az élettől. Ő autós szempontból azért említésre méltó, mert őt meg szerelni kellett. Szovátán a Polo visszapillantójában láttam, hogy a Góóóf pajtás hűtőrácsa a talajkontaktust keresi, és már csak az imádság tartja, úgyhogy hátraszóltam CB-n, hogy azonnali jelleggel kurvagyorsan álljunk félre. A hűtőmaszk csak ímmel-ámmal volt rögzítve, a rögzítőelemek nagyobb része meg se volt, úgyhogy gyorsan kerítettünk kábelkötegelőt, aztán azzal megoldottuk okosssan-igényessssen. Hát szép az nem volt, de legalább jó csúnya lett.
Később a másik - jóval komolyabbnak tűnő - probléma az az volt, hogy kiment a tompított meg a reflektor. Masszív másnapos fejjel, egy jó bögre kávéval a kézben azért nekiálltunk megoldani ezt is. Eleinte a kormánykapcsolóra és a relére gyanakodtam, úgyhogy első körben megnéztük a relét. Reménykedtem benne, hogy relé, mert a kormánykapcsolót szétszedni, javítani/cserélni világvége alsón, nem túl kecsegtető. Csupán csak szerszámunk meg alkatrészünk nem volt hozzá, minden más adott volt.
A relének semmi baja nem volt, itt kezdődött a para. Szétszedtem a műszerfalat, kivettem a fényszórókapcsolót, hogy hátha az az. Nem az volt.
Ezután az volt a terv, hogy a relét kiszedve összezárjuk a megfelelő lábaknál az érintkezőket, kiiktatva ezzel a kormánykapcsolót a körből, de sajnos ez se működött. Már éppen azon gondolkodtunk, hogy egy dróttal direktbe kötjük a balos fényszórót az akksival, amikor még - "a remény hal meg utoljára" alapon - leszedtem a kormányoszlop-burkolatot, hogy hátha a fényváltó-kapcsoló csatlakozójánál össze tudjuk zárni valahogy a megfelelő érintkezőket. Ekkor vettük észre, hogy a stekker nincs is a helyén. Ez leginkább azért vicces, mert az a stekker nem tud csak úgy magától szétcsúszni, maximum akkor, ha nagyot tróger módon van összedugva. Rendkívül lelkiismeretes szaki lehet a szerelő, akihez a járgányt hordják. Az ember azt gondolná, hogy nem igényel tú nagy agykapacitást és kézügyességet egy csúszócsatlakozó összedugása, de azért látom van akinek meghaladta a képességeit ez a bonyolult műveletsor. Egyébként ez általánosságban is jellemző volt szegény Golfra, hogy amit gyárilag három csavar tartott, azt egy fogta, amit gyárilag öt, azt itt három, ami meg bepattintós volt, azt meg nem tartotta lófasse. A szerelő úrnak és a kedves édesanyjának ezúton kívánnék jó egészséget, boldogságot, valamint nyílzáport és nehéztüzérségi támadást.
Mindegy, a lényeg az, hogy a Golf végülis kibiírta a megpróbáltatásokat, sőt, hazafelé még egy 150-es tempót is megfutott egyszer az autópályán.
Ez volt Erdély 2010: szép tájak, jó sörök, Motörhead full hangerőn. Remélem nem az utolsó ilyen volt...
2010.07.30. Péntek
- Rezsőke, te dugtál már?
- Én még nem, de a bátyám már majdnem.
Ez a vicc jutott eszembe, amikor kikanyarodtam a vizsgaállomásról, pedig annyira nem volt vicces a szitu. Van három autóm, és az egyiknek már MAJDNEM van műszakija. Igen, az Alfával voltam ma műszakin, és természetesen ismét hoztam a formám: minden ment simán, de aztán egy apró gebasz miatt sikerült is pofára esni okossan-igényessen, Babi néni.
Szóval múlt hétre végre összejött minden papír, ami a műszakihoz kell (határozatok, biztosítási kötvények, anyám zsiráfja, minden) mentem is amint lehetett. Időben beértem a vizsgaállomásra, lejelentkeztem, hogy kiskeziccsókolom, gyüttem műszakizni. Az elején volt egy kis tarkóvakarászás az ügyintéző nénik részéről, jött a "Há nincs rajta rendszám így nem vizsgáztathatjuk" c. örökzöld sláger. Ezt már rutinosan kezeltem, és elmagyaráztam, hogy addig nem is lesz rajta a becses alaménium tábla, amíg nem vizsgáztatják, mert az ocsmányirodában meg ragaszkodnak a műszakihoz. Azt, hogy melyik hivatal menjen jobban a picsába, azt nem kívántam taglalni, igazából holtversenyben első helyre javasolnám mindet. Mindegy, túllendültünk az akadályon, begördülhettem a sorra, ahol a rázópad nem volt kihívás, a fékpad sima-laza, a kocsi aljának az átnézése se volt szoros meccs. Az alvázszám és motorszám megtalálása okozott némi problémát a szakiknak, de ebben készségesen segítettem.
Eddig tök sima volt minden, aztán jött a csokibonbonok közé rejtett szardarab: a környezetvédelmi mérés. A zöldkártya intézményét, mint az álszent és felesleges szopatás egyik iskolapéldáját eddig is utáltam, de most igazából fel tudnám gyújtani azt, aki kitalálta. Aztán a lángoló holttesten mérnék egy CO-t...
Na tehát, a lényeg az, hogy Nagyseggű Dzsulietta kicsivel több (na jó, bevallom háromszor annyi) szénmonoxidot ereget a levegőbe, mint amit a hatósági szigor elnézne, így kezdett necces lenni a dolog. Sajnos CO-t állítani ott helyben nem lehet, mert se állítócsavar, se poti, se semmi. Sem a légtömegmérőn, sem a computeren, sem a fojtószelepházon. Ezt sajnos el kell vinni egy injektorszervizbe, rákötni a Gameboy-t, aztán végigvinni a SuperMario-t ötször...
Zöldkártya ugrott. A nemrég behozott összevont műszaki miatt - zöldkártya hiányában - a műszaki is szopó. Sebaj, van egy előműszakim, tehát egy hónapon belül vissza tudom vinni a kocsit és akkor csak a jelenlegi hiányosságok pótlását (jelen esetben a kibocsátási értékeket) nézik. Persze nem vagyok teljesen nyugodt, mert a zöldkártya egy régebbi autónál arról szól, hogy üresben szétforgatják a picsába, aztán ha szerencséd van, átmész. A ruletthez több köze van, mint a környezetvédelemhez. :(
Ja, és ez volt az utolsó legális műszakim, azt már most borítékolom.
- Én még nem, de a bátyám már majdnem.
Ez a vicc jutott eszembe, amikor kikanyarodtam a vizsgaállomásról, pedig annyira nem volt vicces a szitu. Van három autóm, és az egyiknek már MAJDNEM van műszakija. Igen, az Alfával voltam ma műszakin, és természetesen ismét hoztam a formám: minden ment simán, de aztán egy apró gebasz miatt sikerült is pofára esni okossan-igényessen, Babi néni.
Szóval múlt hétre végre összejött minden papír, ami a műszakihoz kell (határozatok, biztosítási kötvények, anyám zsiráfja, minden) mentem is amint lehetett. Időben beértem a vizsgaállomásra, lejelentkeztem, hogy kiskeziccsókolom, gyüttem műszakizni. Az elején volt egy kis tarkóvakarászás az ügyintéző nénik részéről, jött a "Há nincs rajta rendszám így nem vizsgáztathatjuk" c. örökzöld sláger. Ezt már rutinosan kezeltem, és elmagyaráztam, hogy addig nem is lesz rajta a becses alaménium tábla, amíg nem vizsgáztatják, mert az ocsmányirodában meg ragaszkodnak a műszakihoz. Azt, hogy melyik hivatal menjen jobban a picsába, azt nem kívántam taglalni, igazából holtversenyben első helyre javasolnám mindet. Mindegy, túllendültünk az akadályon, begördülhettem a sorra, ahol a rázópad nem volt kihívás, a fékpad sima-laza, a kocsi aljának az átnézése se volt szoros meccs. Az alvázszám és motorszám megtalálása okozott némi problémát a szakiknak, de ebben készségesen segítettem.
Eddig tök sima volt minden, aztán jött a csokibonbonok közé rejtett szardarab: a környezetvédelmi mérés. A zöldkártya intézményét, mint az álszent és felesleges szopatás egyik iskolapéldáját eddig is utáltam, de most igazából fel tudnám gyújtani azt, aki kitalálta. Aztán a lángoló holttesten mérnék egy CO-t...
Na tehát, a lényeg az, hogy Nagyseggű Dzsulietta kicsivel több (na jó, bevallom háromszor annyi) szénmonoxidot ereget a levegőbe, mint amit a hatósági szigor elnézne, így kezdett necces lenni a dolog. Sajnos CO-t állítani ott helyben nem lehet, mert se állítócsavar, se poti, se semmi. Sem a légtömegmérőn, sem a computeren, sem a fojtószelepházon. Ezt sajnos el kell vinni egy injektorszervizbe, rákötni a Gameboy-t, aztán végigvinni a SuperMario-t ötször...
Zöldkártya ugrott. A nemrég behozott összevont műszaki miatt - zöldkártya hiányában - a műszaki is szopó. Sebaj, van egy előműszakim, tehát egy hónapon belül vissza tudom vinni a kocsit és akkor csak a jelenlegi hiányosságok pótlását (jelen esetben a kibocsátási értékeket) nézik. Persze nem vagyok teljesen nyugodt, mert a zöldkártya egy régebbi autónál arról szól, hogy üresben szétforgatják a picsába, aztán ha szerencséd van, átmész. A ruletthez több köze van, mint a környezetvédelemhez. :(
Ja, és ez volt az utolsó legális műszakim, azt már most borítékolom.
2010.07.22. Csütörtök
Seregélyes City az a hely, ahol azért néznek Forma1-et, hogy legyen valami izgalom az életben, minden udvarból előkerülhet valami uszkve harminc éves alkatrész valami negyven éves autóhoz, és ahol ha átmész a szomszédhoz fűnyírót kölcsönkérni, abból garantáltan borozás lesz. Meg abból is ha épp vissza akarod adni.
Na, mi meg itt, a béke és nyugalom meglehetősen ronda szigetén béreltük ki azt a bizonyos műhelyt, ahol Moszkvics koma fogja elnyerni újkori formáját. A történet előző része asszem ott ért véget, hogy a homokfúvott cuccokat elkezdtem ledrótkorongozni. Jelentem másnap folytatódott a hadművelet, tisztára csiszoltam, lezsírtalanítottam nitróval, aztán ráfújtam egy réteg Dinitrol RC-900-ast. Ez most elvileg passziválta a felületet, és a mélységi rozsdát ha megfogja, akkor nyert ügyünk van. Sajnos így is előjött pár apróbb lyuk a csiszolás közben, a kritikusan elvékonyodott lemezrészeket természetesen cseréljük a sárvédőn és a köténylemezen is. Eközben a művelet közben benyestünk azért egy üveg bort, és mire rákerült minden alkatrészre az első réteg, addigra pont megérkezett Gyuri haverom egy szállítmány sörrel. A második réteg felvitele technikai okok miatt késik egyelőre.
Másnap nekiestünk Moszkvics komának. A küszöb alja baromira el van vékonyodva mindenhol, ezért úgy döntöttünk, hogy újragyártjuk nulláról. Csocsó haverom - a lákátostezsvír - szépen lederiválta a küszöböt filctollal a hátsó sárvédőre, majd nekiállt megformázni az alkatrészt az élhajlítón. Én eközben kibontottam a műszeregységet, a gyújtáskapcsolót, a gyári hangszórót (angol gyártmányú hangszóró volt a 412-esben, vazze, ez asszem üt, mint a tört-katamarán csuklóvörös dukkó), aztán ezek után kiszedtem a teljes műszerfal-idomot. Amikor ez megvolt, visszabontottam a teljes kábelköteget egészen az A-oszlopig, kikerült a csomagtér komplett nyitómechanikája (A belülről nyitható csomagtartó szintén gyári szériafelszereltség, ugyanolyan, mint az Alfámban, csak kicsit masszívabb kivitelben.)
Szétkaptam a kormánykerék maradványait is. A műanyag karima az totálisan megsemmisült, csak a csupasz fémváz maradt meg, de a komány bele (kürtgyűrű, kormányközép, embléma, dudaérintkezők), tehát minden ami fémből van azt majdnem tökéletes állapotnak örvend.
Levezető gyakorlatnak kikerültek a csomagtartó-zsanérok, leugrottak az ablaktörlők meg a belső tetőkapaszkodók, valamint asszisztáltam az első szélvédő kiszedésénél, ami ugye edzett üveg, ugyanúgy mint a hátsó, úgyhogy a kiszedése az nem egy egyszerű eset. Mindegy sikerült egy darabban.
A nap végére Csocsó végzett a küszöbökkel, amik tizedmilli pontossággal követik az eredeti ívet, úgyhogy zsír lesz.
Többiek: Alfa a garázsban. Még nem mehettem műszakira, ennek az okáról talán majd beszámolok egy kurvaanyázós-hőzöngős fröcsögős blogposztban később. A kurva anyját minden bürokratának egyébként. Elöljáróban annyit, hogy, szarjanak szögesdróttal körbetekert körfűrészt tízes csomagban, valamint karimás bálnafaszt az összes testnyílásukba.
A találkozóra meg természetesen Polskival megyek, csak megpróbálok rá intézni egy P-s rendszámot. Ha nem sikerül, akkor megyek anélkül, mert rakenroll...
Na, mi meg itt, a béke és nyugalom meglehetősen ronda szigetén béreltük ki azt a bizonyos műhelyt, ahol Moszkvics koma fogja elnyerni újkori formáját. A történet előző része asszem ott ért véget, hogy a homokfúvott cuccokat elkezdtem ledrótkorongozni. Jelentem másnap folytatódott a hadművelet, tisztára csiszoltam, lezsírtalanítottam nitróval, aztán ráfújtam egy réteg Dinitrol RC-900-ast. Ez most elvileg passziválta a felületet, és a mélységi rozsdát ha megfogja, akkor nyert ügyünk van. Sajnos így is előjött pár apróbb lyuk a csiszolás közben, a kritikusan elvékonyodott lemezrészeket természetesen cseréljük a sárvédőn és a köténylemezen is. Eközben a művelet közben benyestünk azért egy üveg bort, és mire rákerült minden alkatrészre az első réteg, addigra pont megérkezett Gyuri haverom egy szállítmány sörrel. A második réteg felvitele technikai okok miatt késik egyelőre.
Másnap nekiestünk Moszkvics komának. A küszöb alja baromira el van vékonyodva mindenhol, ezért úgy döntöttünk, hogy újragyártjuk nulláról. Csocsó haverom - a lákátostezsvír - szépen lederiválta a küszöböt filctollal a hátsó sárvédőre, majd nekiállt megformázni az alkatrészt az élhajlítón. Én eközben kibontottam a műszeregységet, a gyújtáskapcsolót, a gyári hangszórót (angol gyártmányú hangszóró volt a 412-esben, vazze, ez asszem üt, mint a tört-katamarán csuklóvörös dukkó), aztán ezek után kiszedtem a teljes műszerfal-idomot. Amikor ez megvolt, visszabontottam a teljes kábelköteget egészen az A-oszlopig, kikerült a csomagtér komplett nyitómechanikája (A belülről nyitható csomagtartó szintén gyári szériafelszereltség, ugyanolyan, mint az Alfámban, csak kicsit masszívabb kivitelben.)
Szétkaptam a kormánykerék maradványait is. A műanyag karima az totálisan megsemmisült, csak a csupasz fémváz maradt meg, de a komány bele (kürtgyűrű, kormányközép, embléma, dudaérintkezők), tehát minden ami fémből van azt majdnem tökéletes állapotnak örvend.
Levezető gyakorlatnak kikerültek a csomagtartó-zsanérok, leugrottak az ablaktörlők meg a belső tetőkapaszkodók, valamint asszisztáltam az első szélvédő kiszedésénél, ami ugye edzett üveg, ugyanúgy mint a hátsó, úgyhogy a kiszedése az nem egy egyszerű eset. Mindegy sikerült egy darabban.
A nap végére Csocsó végzett a küszöbökkel, amik tizedmilli pontossággal követik az eredeti ívet, úgyhogy zsír lesz.
Többiek: Alfa a garázsban. Még nem mehettem műszakira, ennek az okáról talán majd beszámolok egy kurvaanyázós-hőzöngős fröcsögős blogposztban később. A kurva anyját minden bürokratának egyébként. Elöljáróban annyit, hogy, szarjanak szögesdróttal körbetekert körfűrészt tízes csomagban, valamint karimás bálnafaszt az összes testnyílásukba.
A találkozóra meg természetesen Polskival megyek, csak megpróbálok rá intézni egy P-s rendszámot. Ha nem sikerül, akkor megyek anélkül, mert rakenroll...
2010.07.10. Szombat
Gyors helyzetjelentés a többfrontos háborút vívó Petyaland nem teljesen drámaian szar, de kurvamód kegyetlenül reménytelen csatáiról a hatóság, a rozsda, meg az egyéb járulékos gebaszok ellen.
Alfa front: totális állóháború alakult ki a Petyaland és a hatósági hadtestek között. A "Műszaki" fedőnevű offenzíva megindítása muníció hiányában késett eddig, és ezalatt az idő alatt a KGFB nevű csodafegyver hiányát felfedezve ismét előnybe került a Hatóság. Még egy kör a szopórolleren, mielőtt mehetnék műszakira. Maga az Alfa hadtest egészen rendben, csak kicsit elkezdett szarakodni a hűtőventilátor. Bekapcsolni bekapcsol, azzal nincs gond. Kikapcsolni azt már vagy nem tud, vagy nem szeret. Vagy relé, vagy hőgomba csere. Hurrá!
Moszkvics-front: Petyaland lehengerlő offenzívát indított és egy átkaroló hadművelettel bekerítette és elpusztította a rozsdát a sárvédőkön, az első köténylemezen, a lámpakereteken és a csomagtartón. Ezek az elemek tegnap jöttek vissza a homokfúvótól, előzőleg a sárvédőn levő likakat szépen faszán kijavította Csocsó cimborám, aki a Moszkvicsot lakatolja. Ki lettek szedve az ablakok (a szélvédők nem laminált, hanem edzett üvegből vannak, úgyhogy nem kis szopás kiszedni), lekerültek az ajtók, ki lett foltozva a hátsó sárvédő alja és a küszöbök vége is. A küszöböket mindenképp meg kell nyitni, mert ugyan van még benne anyag, de iszonyatosan el van vékonyodva, szóval a küszöbök alja cserés. Alapvetően jól halad a bringa, de sajnos van egy olyan gond, hogy szegény Moszkvics iszonyatosan tré minőségű acélból van. Hiába van vastag anyagból, és hiába van még egyes helyeken egy jó tisztességes lemezvastagság, kis pontokban mélységi rohadások tömkelege indul meg ami gyengíti a lemezt. A sárvédő belseje a homokfúvás után szinte azonnal elkezdett visszarohadni. Ezt a felületet átdrótkorongoztam tegnap, aztán ma meglátjuk mit fog mutatni. Az összes ilyen részt áttolom drótkoronggal ma délután aztán kap egy jó adag epoxi-alapú Dinitrol RC-900-at, ami ilyen rozsdapassziváló cuccos, és utána meglátjuk. Arról majd az Elek beszámol. (Tudjátok, az Update Elek )
Egyébként a sárvédő belsején nagyon jól megfigyelhető, hogy ahol telibe kapta a sós latyakot és a vizet az elmúlt 40 évben, ott kezdett el rögtön visszarohadni, ahol meg nem érte semmi, mert a kerék mögötti gyári betétlemez védte, ott meg csilli-villi-szuperfrankó-überfasza.
Ami nem annyira jó hír az meg az, hogy a csomagtartó-tetőnek a külső részét is lehomokolta a szaki, a kifejezett kérésünk ellenére is, úgyhogy ott a lemez behullámosodott, mint a picsa, Olyan elemről volt szó, amin gyári fény volt, és horpadás meg szinte semmi, úgyhogy ez bizony pluszmeló és kibaszás a javából. Most majd lehet egyengetni, gittelni, úgyhogy fákk.
Bónusz trekk: A soha el nem készülő Trabi belseje egész jól alakul, készül üvegszálból a kormányoszlop-burkolat, be van kötve a Moszkvics-műszerfal (az olajnyomás és a vízhőfok-mérő természetesen nincsen, mert minek), és majdnem készek az ajtókárpitok. Vicces verda lesz.
Alfa front: totális állóháború alakult ki a Petyaland és a hatósági hadtestek között. A "Műszaki" fedőnevű offenzíva megindítása muníció hiányában késett eddig, és ezalatt az idő alatt a KGFB nevű csodafegyver hiányát felfedezve ismét előnybe került a Hatóság. Még egy kör a szopórolleren, mielőtt mehetnék műszakira. Maga az Alfa hadtest egészen rendben, csak kicsit elkezdett szarakodni a hűtőventilátor. Bekapcsolni bekapcsol, azzal nincs gond. Kikapcsolni azt már vagy nem tud, vagy nem szeret. Vagy relé, vagy hőgomba csere. Hurrá!
Moszkvics-front: Petyaland lehengerlő offenzívát indított és egy átkaroló hadművelettel bekerítette és elpusztította a rozsdát a sárvédőkön, az első köténylemezen, a lámpakereteken és a csomagtartón. Ezek az elemek tegnap jöttek vissza a homokfúvótól, előzőleg a sárvédőn levő likakat szépen faszán kijavította Csocsó cimborám, aki a Moszkvicsot lakatolja. Ki lettek szedve az ablakok (a szélvédők nem laminált, hanem edzett üvegből vannak, úgyhogy nem kis szopás kiszedni), lekerültek az ajtók, ki lett foltozva a hátsó sárvédő alja és a küszöbök vége is. A küszöböket mindenképp meg kell nyitni, mert ugyan van még benne anyag, de iszonyatosan el van vékonyodva, szóval a küszöbök alja cserés. Alapvetően jól halad a bringa, de sajnos van egy olyan gond, hogy szegény Moszkvics iszonyatosan tré minőségű acélból van. Hiába van vastag anyagból, és hiába van még egyes helyeken egy jó tisztességes lemezvastagság, kis pontokban mélységi rohadások tömkelege indul meg ami gyengíti a lemezt. A sárvédő belseje a homokfúvás után szinte azonnal elkezdett visszarohadni. Ezt a felületet átdrótkorongoztam tegnap, aztán ma meglátjuk mit fog mutatni. Az összes ilyen részt áttolom drótkoronggal ma délután aztán kap egy jó adag epoxi-alapú Dinitrol RC-900-at, ami ilyen rozsdapassziváló cuccos, és utána meglátjuk. Arról majd az Elek beszámol. (Tudjátok, az Update Elek
)
Egyébként a sárvédő belsején nagyon jól megfigyelhető, hogy ahol telibe kapta a sós latyakot és a vizet az elmúlt 40 évben, ott kezdett el rögtön visszarohadni, ahol meg nem érte semmi, mert a kerék mögötti gyári betétlemez védte, ott meg csilli-villi-szuperfrankó-überfasza.
Ami nem annyira jó hír az meg az, hogy a csomagtartó-tetőnek a külső részét is lehomokolta a szaki, a kifejezett kérésünk ellenére is, úgyhogy ott a lemez behullámosodott, mint a picsa, Olyan elemről volt szó, amin gyári fény volt, és horpadás meg szinte semmi, úgyhogy ez bizony pluszmeló és kibaszás a javából. Most majd lehet egyengetni, gittelni, úgyhogy fákk.
Bónusz trekk: A soha el nem készülő Trabi belseje egész jól alakul, készül üvegszálból a kormányoszlop-burkolat, be van kötve a Moszkvics-műszerfal (az olajnyomás és a vízhőfok-mérő természetesen nincsen, mert minek), és majdnem készek az ajtókárpitok. Vicces verda lesz.
2010.06.15. Kedd - Update
Mondjuk az nem ártott volna, ha van egy E-kategóriám, de mindegy, igazából nem hiányzott az senkinek.
Na, ma már holnap van, úgyhogy jön a rizsa is. Szóval volt nekem ez a Moszkvicsom, ami már régóta várta a felújítást, de most végre elérkezett az idő. Már csak azt kellett megoldani valahogy, hogy a gépsas eljusson Seregélyesre a lakatosműhelybe. Béreltem egy vonóhorgos kocsit (kockaladát óccsó pénzé'), meg egy trélert, Csocsó haverom (és volt kollégám) meg jött segíteni, elvégre ő fogja lakatolni a kocsit. Elméletileg ez a Lada+tréler kombó nem túl szabályos a KRESZ szerint, de ennyi izgalom meg kell az életbe.
Moszkvicsvágent nem volt nagy kihívás szállítható állapotba hozni, csupán a csodálatos, Victoria típusú, román gyártmányú gumiabroncsokba kellett egy kicsit pumpálni, és lehetett is gördíteni. (Barátnőből azért sokkal jobb a Victoria típus, bár mondjuk az nem román gyártású volt.
- Mai "Szar szóvicc" rovatunkat hallották, köszönjük a figyelmet.)
Naszóval feloktrojáltuk az autót a tréler hátára okosssan, igényesssen, oszt jóság volt. (Mondjuk ha spanglit tekertem volna annyit, mint a csörlőt, akkor még jövő héten is be lennék tépve.- Szar szóvicc vol. 2.
A járgány rögzítése után el is indultunk, a kombi kocka előtt meg igazán le a kalappal. nagyon jól bírta a megpróbáltatásokat. Sík úton simán fel tudtam pakolni négyesig (már amikor vette, mert nem mindig akarta), és simán tartottuk a 70-80-as utazót, és boldogítottuk a mögöttünk jövőket. Seregélyesen aztán egy simán menős lepakolás után fordultunk is, és a hazaút is eseménytelenül telt. Azért kicsit gondolkoztam rajta, hogy teszünk egy kitérőt az elit negyed felé, hogy hadd egye a penész a tezsvíreket, hogy ezeknek a sápadtarcúaknak sikerült elsőre egy ekkora darab vasat gyűjteni.
Na mindegy, a lényeg az, hogy a Moszkvics egész jó húsban van. negyven év nem múlik el nyomtalanul, de szerencsére nem lesz nagyobb gond a géppel. A hátsó sárvédők alja bibis, az első sárvédőkre is kell egy két kisebb folt, de a küszöböket inkább csak udvariasságból kell majd felnyitni. A padlólemez, a futómű bekötési pontjai, a doblemezek azok nagyon egyben vannak. A cél mindenképpen az OT-rendszám, aztán hogy mennyire lehet ralisra venni a figurát, az majd kiderül. Fol(y)t. köv.
Na, ma már holnap van, úgyhogy jön a rizsa is. Szóval volt nekem ez a Moszkvicsom, ami már régóta várta a felújítást, de most végre elérkezett az idő. Már csak azt kellett megoldani valahogy, hogy a gépsas eljusson Seregélyesre a lakatosműhelybe. Béreltem egy vonóhorgos kocsit (kockaladát óccsó pénzé'), meg egy trélert, Csocsó haverom (és volt kollégám) meg jött segíteni, elvégre ő fogja lakatolni a kocsit. Elméletileg ez a Lada+tréler kombó nem túl szabályos a KRESZ szerint, de ennyi izgalom meg kell az életbe.
Moszkvicsvágent nem volt nagy kihívás szállítható állapotba hozni, csupán a csodálatos, Victoria típusú, román gyártmányú gumiabroncsokba kellett egy kicsit pumpálni, és lehetett is gördíteni. (Barátnőből azért sokkal jobb a Victoria típus, bár mondjuk az nem román gyártású volt.
- Mai "Szar szóvicc" rovatunkat hallották, köszönjük a figyelmet.)Naszóval feloktrojáltuk az autót a tréler hátára okosssan, igényesssen, oszt jóság volt. (Mondjuk ha spanglit tekertem volna annyit, mint a csörlőt, akkor még jövő héten is be lennék tépve.- Szar szóvicc vol. 2.
A járgány rögzítése után el is indultunk, a kombi kocka előtt meg igazán le a kalappal. nagyon jól bírta a megpróbáltatásokat. Sík úton simán fel tudtam pakolni négyesig (már amikor vette, mert nem mindig akarta), és simán tartottuk a 70-80-as utazót, és boldogítottuk a mögöttünk jövőket. Seregélyesen aztán egy simán menős lepakolás után fordultunk is, és a hazaút is eseménytelenül telt. Azért kicsit gondolkoztam rajta, hogy teszünk egy kitérőt az elit negyed felé, hogy hadd egye a penész a tezsvíreket, hogy ezeknek a sápadtarcúaknak sikerült elsőre egy ekkora darab vasat gyűjteni.
Na mindegy, a lényeg az, hogy a Moszkvics egész jó húsban van. negyven év nem múlik el nyomtalanul, de szerencsére nem lesz nagyobb gond a géppel. A hátsó sárvédők alja bibis, az első sárvédőkre is kell egy két kisebb folt, de a küszöböket inkább csak udvariasságból kell majd felnyitni. A padlólemez, a futómű bekötési pontjai, a doblemezek azok nagyon egyben vannak. A cél mindenképpen az OT-rendszám, aztán hogy mennyire lehet ralisra venni a figurát, az majd kiderül. Fol(y)t. köv.
2010.06.06. Vasárnap
Nem gondoltam volna hogy ennek is eljön az ideje egyszer, de mégis így alakult: kénytelen voltam a szilikonbeültetés mellett dönteni. Hogy ez mit is takar? Azt majd pár sorral lejjebb kifejtem Mint ahogy "rendes" bulvár-hírműsorokban a csöcsökről mindig az utolsó riportban van szó, előtte pedig az alsóböhönyei Rezső bácsi fejszámoló és jódlizó birkáiról és egyéb érdekfeszítő dolgokról, úgy most a szilikont én is a végére hagyom, és előtte érdektelen faszságok jönnek. (Fejszámoló birkák nincsenek, bocs. Ha nagyon kell, akkor legközelebbre szerzek.)
Szóval kezdjük az érdektelen kreténségekkel: legutóbb ott hagytam abba, hogy rendeltem egy Ruville (made in Germany) vízpumpát, aztán az valahogy sehogy se akart rámenni a blokkra. Gondoltam "gyári hiba bazmeg", ismerve az én szerencsémet igazából meg se lepődtem rajta. Cucc vissza a feladónak, rendeltem helyette egy Dolz (made in Spain) pumpát. Megjött a Dolz pumpa, örültem. Egészen addig, amíg rá nem próbáltuk a blokkra, mert hogy ugyanaz a probléma adódott vele. Ráadásul ennek az öntvénye el is volt repedve, mert ezt már előzőleg valaki ugyanígy megpróbálta felrakni egy másik autóra, és ráhúzatni a csavarokkal. A jelekből ítélve erős volt, de okos nem. Na mindegy, Dolz (made in Spain) pumpa ismét csak vissza a feladónak, Petya (made in Hungary) pedig kezdett egy cseppet morcos lenni. Felhívtam ismét a nagykert, aztán nyomatékosan megkértem őket, hogy most akkor próbáljuk ki azt is, hogy milyen az, amikor egy JÓ pumpát küldenek. Felhívtam a Fiat képviseletet is, hogy a pumpák gyári cikkszámát egyeztessük. Az eddigiekkel minden stimmelt is, a kocsim alvázszáma alapján egyértelműen az a vízpumpa volt jó, amit előzőleg is rendeltem. Azért nem hagyott nyugodni a téma, úgyhogy megnéztem hogy a motorkódhoz mit ad. Hááát, nem ugyanazt. Rohadtul nem. Mindegy, legalább tudom, hogy a kocsimban nem az a motor van, mint amivel elvileg kijött a gyárból. Na mindegy megrendeltem a harmadik vízpumpát, ezúttal motorkód alapján. Na ez már tutira jó lesz, most már tényleg! Amikor megjött gyorsan rápróbáltuk a blokkra. Hármas színpad nyílj ki, TÁDÁMMM: ...naná hogy ez is szar volt. Az első reakciómat szerintem mindenki tudja, a második reakcióm viszont az volt, hogy eltűnődtem. Ha a kacsa nem tud úszni, akkor nem biztos, hogy a víz a hülye, itt is három különböző vízpumpával fordult elő ugyanaz a gond, úgyhogy lehet, hogy a blokkban van a hiba. Nézem a vezérműlánc vezetőgörgőjének a csapágyazását, aminek elvileg bele kéne cuppannia a vízpumpában levő bemarásba. Hmmm, az a persely nem is biztos hogy gyári. Nézem a régi vízpumpában a bemarást: lehet, hogy ez nagyobbra van marva? Picsába... Gyorsan fogtam az új vízpumpát, meg a régit is mintának, eltipliztem az esztergáyloshoz, hogy akkor ezt most gyorsan. Az esztergályos mondta, hogy ez mind szép és jó, csak nem tudja befogatni, túl kicsi hozzá a satu. Tipli gyorsan egy másik gépműhelybe, ahol van megfelelő méretű befogató pad, gyors egyeztetés. Egyedül csak a blokkban levő persely méretét felejtettem el lemérni, úgyhogy húzás vissza a szervizbe a kocsihoz, tolómérő elő, gyors mérés, vissza gépműhelybe, méregetés, marás, aztán irány a szervizbe a pumpával, blokkra rápróbálás. De legalább jó lett elsőre. Vízpumpám már van, hurrá!
Hűtővízcsöveim még nincsenek, ez már nem annyira hurrá. A régi hűtővízcsöveim azok eléggé rottyon voltak már, nem igazán lenne célszerű azokat visszarakni, úgyhogy gondoltam rendelek újakat, hiszen árban egyáltalán nem vészes, párszáz forintos tételekről volt szó. Kérdeztem a nagykert, hogy mikor lesz, mert épp nem volt nekik készleten. Mondták, hogy előreláthatólag soha. Megnéztem máshol, de már ott rosszul kezdődött, hogy az Alfa 75-öt az extra típusok között mutatta a rendszer. Nem jó jel. Körbekérdeztem a márkatársakat, hogy van-e valami forrás, mondták, hogy igen van, úgy hívják, hogy bontó. Fákk. Ekkor határoztam el, hogy összerakom szilikonos csövekből a hiányzó elemeket. Hogy azért ne legyen egyszerű, volt egy olyan elem, ami egyik oldalon 25 millis, a másik felén meg 15-ös, és természetesen volt millióféle szűkítőidom, csak 25/15-ös nem. Vettem egy 25-ös könyököt, meg egy méteres darabot a 15-ös csőből, és esztergáltattam aluból egy 15/25-ös szűkítőelemet. (Az egész izé, amit össze kell belőle legózni, az kb. 250 milliméter hosszú, de kénytelen voltam a méteres darabot megvenni, mindegy, ez legyen a legnagyobb gond.)
Az alsó cső, ami a vízpumpát köti össze a hűtővel, az nem annyira bonyolult alakú, csak egy sima 90 fokos, 35-ös cső (némi kurfli van benne, de leszarom, kicsire nem adunk). Na itt az a probléma, hogy a hosszabbik szára az kb. 260 milliméter hosszú, a 35-ös könyökcsövek közül meg 200-as a leghosszabb, úgyhogy itt majd még valszeg le kell gyártatnom egy toldóidomot, hogy ne legyen annyira egyszerű a' élet. Ja, és mint a mellékelt ábra mutatja, csöcsökről nem volt szó, csak csövekről. Ez van... Aztán most már csak lesz valami ebből az autóból, remélem. Ha már úgyis állt a vízpumpás sztori miatt, legaláb volt alkalmam kicsit megpucolászni a motorteret és környékét, úgyhogy most már kicsit pofásabb, mint volt. Ha ezek a hűtős szarok megvannak, akkor már csak szelepdekni-tömítést kell cserélni, kartert leszedni, kipucolni, olajat cserélni, szűrőt cserélni, műszakizni, meg ilyenek. Gyerekjáték, vaze, gyerekjáték...
Mint ahogy "rendes" bulvár-hírműsorokban a csöcsökről mindig az utolsó riportban van szó, előtte pedig az alsóböhönyei Rezső bácsi fejszámoló és jódlizó birkáiról és egyéb érdekfeszítő dolgokról, úgy most a szilikont én is a végére hagyom, és előtte érdektelen faszságok jönnek. (Fejszámoló birkák nincsenek, bocs. Ha nagyon kell, akkor legközelebbre szerzek.) Szóval kezdjük az érdektelen kreténségekkel: legutóbb ott hagytam abba, hogy rendeltem egy Ruville (made in Germany) vízpumpát, aztán az valahogy sehogy se akart rámenni a blokkra. Gondoltam "gyári hiba bazmeg", ismerve az én szerencsémet igazából meg se lepődtem rajta. Cucc vissza a feladónak, rendeltem helyette egy Dolz (made in Spain) pumpát. Megjött a Dolz pumpa, örültem. Egészen addig, amíg rá nem próbáltuk a blokkra, mert hogy ugyanaz a probléma adódott vele. Ráadásul ennek az öntvénye el is volt repedve, mert ezt már előzőleg valaki ugyanígy megpróbálta felrakni egy másik autóra, és ráhúzatni a csavarokkal. A jelekből ítélve erős volt, de okos nem. Na mindegy, Dolz (made in Spain) pumpa ismét csak vissza a feladónak, Petya (made in Hungary) pedig kezdett egy cseppet morcos lenni. Felhívtam ismét a nagykert, aztán nyomatékosan megkértem őket, hogy most akkor próbáljuk ki azt is, hogy milyen az, amikor egy JÓ pumpát küldenek. Felhívtam a Fiat képviseletet is, hogy a pumpák gyári cikkszámát egyeztessük. Az eddigiekkel minden stimmelt is, a kocsim alvázszáma alapján egyértelműen az a vízpumpa volt jó, amit előzőleg is rendeltem. Azért nem hagyott nyugodni a téma, úgyhogy megnéztem hogy a motorkódhoz mit ad. Hááát, nem ugyanazt. Rohadtul nem. Mindegy, legalább tudom, hogy a kocsimban nem az a motor van, mint amivel elvileg kijött a gyárból. Na mindegy megrendeltem a harmadik vízpumpát, ezúttal motorkód alapján. Na ez már tutira jó lesz, most már tényleg! Amikor megjött gyorsan rápróbáltuk a blokkra. Hármas színpad nyílj ki, TÁDÁMMM: ...naná hogy ez is szar volt. Az első reakciómat szerintem mindenki tudja, a második reakcióm viszont az volt, hogy eltűnődtem. Ha a kacsa nem tud úszni, akkor nem biztos, hogy a víz a hülye, itt is három különböző vízpumpával fordult elő ugyanaz a gond, úgyhogy lehet, hogy a blokkban van a hiba. Nézem a vezérműlánc vezetőgörgőjének a csapágyazását, aminek elvileg bele kéne cuppannia a vízpumpában levő bemarásba. Hmmm, az a persely nem is biztos hogy gyári. Nézem a régi vízpumpában a bemarást: lehet, hogy ez nagyobbra van marva? Picsába... Gyorsan fogtam az új vízpumpát, meg a régit is mintának, eltipliztem az esztergáyloshoz, hogy akkor ezt most gyorsan. Az esztergályos mondta, hogy ez mind szép és jó, csak nem tudja befogatni, túl kicsi hozzá a satu. Tipli gyorsan egy másik gépműhelybe, ahol van megfelelő méretű befogató pad, gyors egyeztetés. Egyedül csak a blokkban levő persely méretét felejtettem el lemérni, úgyhogy húzás vissza a szervizbe a kocsihoz, tolómérő elő, gyors mérés, vissza gépműhelybe, méregetés, marás, aztán irány a szervizbe a pumpával, blokkra rápróbálás. De legalább jó lett elsőre. Vízpumpám már van, hurrá!
Hűtővízcsöveim még nincsenek, ez már nem annyira hurrá. A régi hűtővízcsöveim azok eléggé rottyon voltak már, nem igazán lenne célszerű azokat visszarakni, úgyhogy gondoltam rendelek újakat, hiszen árban egyáltalán nem vészes, párszáz forintos tételekről volt szó. Kérdeztem a nagykert, hogy mikor lesz, mert épp nem volt nekik készleten. Mondták, hogy előreláthatólag soha. Megnéztem máshol, de már ott rosszul kezdődött, hogy az Alfa 75-öt az extra típusok között mutatta a rendszer. Nem jó jel. Körbekérdeztem a márkatársakat, hogy van-e valami forrás, mondták, hogy igen van, úgy hívják, hogy bontó. Fákk. Ekkor határoztam el, hogy összerakom szilikonos csövekből a hiányzó elemeket. Hogy azért ne legyen egyszerű, volt egy olyan elem, ami egyik oldalon 25 millis, a másik felén meg 15-ös, és természetesen volt millióféle szűkítőidom, csak 25/15-ös nem. Vettem egy 25-ös könyököt, meg egy méteres darabot a 15-ös csőből, és esztergáltattam aluból egy 15/25-ös szűkítőelemet. (Az egész izé, amit össze kell belőle legózni, az kb. 250 milliméter hosszú, de kénytelen voltam a méteres darabot megvenni, mindegy, ez legyen a legnagyobb gond.)
Az alsó cső, ami a vízpumpát köti össze a hűtővel, az nem annyira bonyolult alakú, csak egy sima 90 fokos, 35-ös cső (némi kurfli van benne, de leszarom, kicsire nem adunk). Na itt az a probléma, hogy a hosszabbik szára az kb. 260 milliméter hosszú, a 35-ös könyökcsövek közül meg 200-as a leghosszabb, úgyhogy itt majd még valszeg le kell gyártatnom egy toldóidomot, hogy ne legyen annyira egyszerű a' élet. Ja, és mint a mellékelt ábra mutatja, csöcsökről nem volt szó, csak csövekről. Ez van...
Aztán most már csak lesz valami ebből az autóból, remélem. Ha már úgyis állt a vízpumpás sztori miatt, legaláb volt alkalmam kicsit megpucolászni a motorteret és környékét, úgyhogy most már kicsit pofásabb, mint volt. Ha ezek a hűtős szarok megvannak, akkor már csak szelepdekni-tömítést kell cserélni, kartert leszedni, kipucolni, olajat cserélni, szűrőt cserélni, műszakizni, meg ilyenek. Gyerekjáték, vaze, gyerekjáték... 2010.05.19. Szerda
Kedves nézőink, a műsorajánló után a "Bazmeg, ilyen nincs!" című dokumentum-horrorvígjáték következik. Megtekintése nagykorúaknak is csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott. Most pedig következzen a műsorajánló:
Ez csak azért van itt, mert jelen pillanatban a benne elhangzó szavak 95%-ával most maximálisan egyet tudok érteni. A végén elhangzó "goody gumdrops"-ot is ide véve persze.
Tehát 13-ára bejelentettem az Alfát műszakira, gondolván hogy egy teljesen egyben lévő autóval ez nem lesz különösebben nagy kihívás. Maga a műszaki nem is, csak éppen az odajutás az volt totális csőd. Tizenharmadika szerencsés nap, mi? Faszomat.
Tehát előző nap szépen elbringáztam az útvonalengedélyért, aztán este kicsit rendet raktam a csomagtérben, visszaszereltem az ajtókárpitot. Kétszer, mert elsőre szarul állt össze a belső kilincs mechanikája, és nem lehetett nyitni az ajtót. Kezdek egész profi lenni benne. Szükség is lesz rá, szedhetem szét harmadszor is, mert csak összerakás után vettem észre, hogy a zajszigeltelő izé kimaradt, végig ott csücsült a lezárt csomagtartóban. Örö é bódottá...
Szóval elrobogtam műszakira, a reggeli csúcsforgalom ellenére is ott voltam időben. Fogtam egy keresztet, beálltam a sor végére, és... ja ez egy másik film. Na mindegy, beálltam a sor végére, beballagtam a papírokkal, és akkor ott mondták az ügyintéző nénik, hogy ez így kevés lesz. Mondtam, hogy miaf. Erre ők: kellene a forgalmi. Mondtam, hogy na hát az kéne nekem is.
Olyan csodálkozó tekintettel néztek, mintha nem tudták volna, hogy nem lehet forgalomba helyezni a kocsit csak érvényes műszakival meg eredetvizsgával. Addig nem kapom meg az új forgalmimat. Volt ott meghatalmazás, meg adásvételi, meg az ocsmányiroda által kiadott átvételi elismervény a régi forgalmi átvételéről, gondoltam ennyiféle szar azért csak elég lesz, de nem. Kellett a határozat az ideiglenes kivonásról, ami otthon lapult valahol.
Szóval gyász. Nem tudtam hitelt érdemlően igazolni, hogy az enyém a kocsi, amit le akarok vizsgáztatni, és hát fennállt az a nagyon is valószínű és életszerű gyanú, hogy elcsentem más autóját, és a tudta nélkül le akarom műszakiztatni. Valójában tényleg én vagyok a gonosz, velejéig romlott sorozatműszakiztató rém, aki az éj leple alatt ellop az utcáról mindenféle autót, és reggelre két év műszakival viszi vissza, de ez most mindegy.
Na, kocsiba be, ablakot le, tipli haza azért a köcsög határozatért. Útközben néha kicsit berángatott a kocsi, mintha kihagyna az egy henger, aztán ez szépen fokozatosan elhatalmasodott és a végén már olyan volt, mitha csak egy henger nem hagyna ki. A házunk előtt aztán Nagyseggű Dzsulietta eldobta a kanalat, paff, ennyi volt. A környéken lakók újfent tanúi lehettek annak, hogy mennyire gazdag a szókincsem, bár egyes szavak és kifejezések sűrűn visszatértek. Nem, nem a pitypang, és a lúdtalpbetét.
Valamikor a korábbi posztokban említettem, hogy vízpumpa-csere előtt áll az autó, mert az új hűtőfolyadék betöltése után eléggé ergya, ijesztően kerregős hangot hallatott a vízpumpa. Vettem is egy új Ruville pumpát ott figyelt bent a hátsó ülésen, csak műszaki előtt már nem volt idő kicserélni. Na most a szétszedésnél két dolog derült ki.
1.) A régi vízpumpámnak semmi de semmi baja nem volt.
2.) A kerregő hang az ékszíjtárcsa irányából jött, mivelhogy nem volt rendesen ráhúzva, és kotyogott, mint az állat.
És hogy mitől állt le az autó? Miért ment el a gyújtás? Az ékszíjtárcsán vannak a bütykök a főtengely-szöghelyzet jeladóhoz, ami a gyújtásnak ad jelet. Illetve csak adna, ha előtte forogna az ékszíjtárcsa. Ki a keserves kurvaélet gondol ilyenre? Mindazonáltal üdvözlöm azt, aki ilyen jól meghúzta azt az ékszíjtárcsát. Meg a kedves édesanyját is.
Tíz mosógépszerelőből kilenc fogorvos már ennyitől is betérdelt volna, de most jön a végén a tejszínhabos fagyitorta tetejére a cseresznyeszem:
3.) A vadiúj Ruville pumpa gyártási hibás, és nagyon nem passzol a helyére. Szóval mehetek vissza hőzöngeni a nagykerbe, hogy ezt húzzák a faszukra és adjanak helyette egy normális vízpumpát.
L'Orál, mert megérdemlem.
Ez csak azért van itt, mert jelen pillanatban a benne elhangzó szavak 95%-ával most maximálisan egyet tudok érteni. A végén elhangzó "goody gumdrops"-ot is ide véve persze.
Tehát 13-ára bejelentettem az Alfát műszakira, gondolván hogy egy teljesen egyben lévő autóval ez nem lesz különösebben nagy kihívás. Maga a műszaki nem is, csak éppen az odajutás az volt totális csőd. Tizenharmadika szerencsés nap, mi? Faszomat.
Tehát előző nap szépen elbringáztam az útvonalengedélyért, aztán este kicsit rendet raktam a csomagtérben, visszaszereltem az ajtókárpitot. Kétszer, mert elsőre szarul állt össze a belső kilincs mechanikája, és nem lehetett nyitni az ajtót. Kezdek egész profi lenni benne. Szükség is lesz rá, szedhetem szét harmadszor is, mert csak összerakás után vettem észre, hogy a zajszigeltelő izé kimaradt, végig ott csücsült a lezárt csomagtartóban. Örö é bódottá...
Szóval elrobogtam műszakira, a reggeli csúcsforgalom ellenére is ott voltam időben. Fogtam egy keresztet, beálltam a sor végére, és... ja ez egy másik film. Na mindegy, beálltam a sor végére, beballagtam a papírokkal, és akkor ott mondták az ügyintéző nénik, hogy ez így kevés lesz. Mondtam, hogy miaf. Erre ők: kellene a forgalmi. Mondtam, hogy na hát az kéne nekem is.
Olyan csodálkozó tekintettel néztek, mintha nem tudták volna, hogy nem lehet forgalomba helyezni a kocsit csak érvényes műszakival meg eredetvizsgával. Addig nem kapom meg az új forgalmimat. Volt ott meghatalmazás, meg adásvételi, meg az ocsmányiroda által kiadott átvételi elismervény a régi forgalmi átvételéről, gondoltam ennyiféle szar azért csak elég lesz, de nem. Kellett a határozat az ideiglenes kivonásról, ami otthon lapult valahol.
Szóval gyász. Nem tudtam hitelt érdemlően igazolni, hogy az enyém a kocsi, amit le akarok vizsgáztatni, és hát fennállt az a nagyon is valószínű és életszerű gyanú, hogy elcsentem más autóját, és a tudta nélkül le akarom műszakiztatni. Valójában tényleg én vagyok a gonosz, velejéig romlott sorozatműszakiztató rém, aki az éj leple alatt ellop az utcáról mindenféle autót, és reggelre két év műszakival viszi vissza, de ez most mindegy.
Na, kocsiba be, ablakot le, tipli haza azért a köcsög határozatért. Útközben néha kicsit berángatott a kocsi, mintha kihagyna az egy henger, aztán ez szépen fokozatosan elhatalmasodott és a végén már olyan volt, mitha csak egy henger nem hagyna ki. A házunk előtt aztán Nagyseggű Dzsulietta eldobta a kanalat, paff, ennyi volt. A környéken lakók újfent tanúi lehettek annak, hogy mennyire gazdag a szókincsem, bár egyes szavak és kifejezések sűrűn visszatértek. Nem, nem a pitypang, és a lúdtalpbetét.
Valamikor a korábbi posztokban említettem, hogy vízpumpa-csere előtt áll az autó, mert az új hűtőfolyadék betöltése után eléggé ergya, ijesztően kerregős hangot hallatott a vízpumpa. Vettem is egy új Ruville pumpát ott figyelt bent a hátsó ülésen, csak műszaki előtt már nem volt idő kicserélni. Na most a szétszedésnél két dolog derült ki.
1.) A régi vízpumpámnak semmi de semmi baja nem volt.
2.) A kerregő hang az ékszíjtárcsa irányából jött, mivelhogy nem volt rendesen ráhúzva, és kotyogott, mint az állat.
És hogy mitől állt le az autó? Miért ment el a gyújtás? Az ékszíjtárcsán vannak a bütykök a főtengely-szöghelyzet jeladóhoz, ami a gyújtásnak ad jelet. Illetve csak adna, ha előtte forogna az ékszíjtárcsa. Ki a keserves kurvaélet gondol ilyenre? Mindazonáltal üdvözlöm azt, aki ilyen jól meghúzta azt az ékszíjtárcsát. Meg a kedves édesanyját is.
Tíz mosógépszerelőből kilenc fogorvos már ennyitől is betérdelt volna, de most jön a végén a tejszínhabos fagyitorta tetejére a cseresznyeszem:
3.) A vadiúj Ruville pumpa gyártási hibás, és nagyon nem passzol a helyére. Szóval mehetek vissza hőzöngeni a nagykerbe, hogy ezt húzzák a faszukra és adjanak helyette egy normális vízpumpát.
L'Orál, mert megérdemlem.
2010.05.11. Kedd - Műszaki update
My name is Elek. Update Elek.
Elvileg update-be akartam megírni ezt-azt, de sok köbméter víz lefolyt a Dunán, úgyhogy.
Naszóval, ismét nálam járt Aranka, a Skodawágen, ezúttal felkerültek rá a 14-es VW felnik (amik egyébként Seat-felnik voltak, de igazából kurvára mindegy), valamint ezekre négy vadiúj 165/65-ös nyári gumi. Ha már erre járt, akkor ránézegettem egy kicsit a MAP-szenzorra, szétkaptam egy kicsit a szívócső-fojtószelepház környékét, hogy megvizslassam, mert rángatott a gép. Egy alaposabb pucolásra majd mindenképp elhozzák hozzám a gépjárművet, bár így szemre nem tűnt olyan vészesnek. Aranka megy, működik, falja Budapest ritkaszar útjait, mindössze egy kis bibi keletkezett rajta azóta, hogy utoljára láttam. Meg ha már róla szólok, akkor jöjjön egy kis nosztalgia:
Tehát a szombati nap előtt, amikor is Arankát birtokba vették új gazdái, baszottnagy hajtás volt. Kipufogó középdob csere, toronygumi-csere az első futóműben, üregvédelem, és egy szélvédő-csere (illetve szélvédő-kédercsere volt az inkább) voltak terítéken, mindezt igencsak kutyafuttában kellett végigcsinálni. Csápra tettük az autót, kipufogó le, a régi középdob meg a katalizátor azok fixen egy csövön voltak, úgyhogy a csövet flexszel elvágtuk úgy, hogy össze lehessen tolni az új középdob csövével. A katalizátor elé kellett egy tömítés, ezért külön elszaladtam a Skodaboltba. Később kellett egy bilincs is, ezért megint külön szaladtam el, csak hogy meglegyen a kilométerem.
A toronygumi-cseréhez nem sok közöm volt (McPherson futóműhöz nem nyúlok, ördögtől való dolog az), bár azért sikerült a saját segítségemmel a lehető legjobban akadályozni a többiek munkáját.
Ehelyett inkább megcsináltam az üregvédelmet, és kifújtam mindent, amihez korábban föntről nem fértem hozzá. Szépen faszán belement 4 flakon cucc a küszöbökbe alsó kereszttartókba és hossztartókba, üreges profil nem maradt szárazon. Csöpögött is ki mindenhol, ahogy illik, úgyhogy szem sem maradt szárazon. Kicsit olyan volt, mintha apró, gonosz manócskák játszottak volna arconfosó bajnokságot. Ezek után szélvédő ki, kis kezelés rozsdamaróval a peremeknél, aztán újratelepítettük a window-t, új kéderrel. Műszerfal, kapcsolósor, ajtókárpit, minden vissza a helyére, aztán örö é bódottá.
Szombaton aztán meg is jöttek Aranka új gazdái, még gyorsan bekötöttem a szivargyújtót (palmatex és cipőfűző nélkül , beraktam az új rádió-fejegységet, amit hoztak, aztán hajrá, próbakör.
A gép szépen frankón ment is. Úgy volt, hogy amíg be nem melegszik a motor, addig én vezetek, elmegyünk egy kútra, megitatjuk Arankát, és akkor ott átveszi a pilóta szerepét Attila, az új gazdi. Tank megvolt, helycserés támadás, gyí. Attila szólt, hogy valami gáz van. Forgatja a kulcsot és semmi. Nabazzeg.
Mondtam neki, hogy pattintsa fel a motorháztetőt. Semmi. Nem nyílik. Szopó.
Természetesen az önindító behúzótekercséről ugrott csak le a saru, amit valamelyik előző tulaj kicsit tróger módon rakott rá fel. (Ezúton is üdvözlöm őt és a kedves édesanyját is! Ez önmagában egy mozdulat, sarucserével mondjuk kettő és fél, viszont úgy, hogy - szintén beállítási gondból eredően - nem nyílik a motorháztető (Feliciánál ez is típushiba), na úgy viszont erősen szopó. Betoltuk a kocsit, beültem a volán mögé aztán tűz haza. Otthon próbáltam egy ideig a motorház nyitóbovdenjét túlhúzni - esélytelenül. alilról lehetetlen hozzáférni a zárhoz, legalábbis akna nélkül. Végül aláfeküdtem, mondván hogy csak elérem azt a kurva önindítót alulról, és szerencsém volt. Lehúztam a kábelt, ott a földön fekve kicseréltem rajta a sarut (ekkorra már nagyjából mínuszt mutatott a hőmérő), majd jött a nehezebbik része: a sarut rárakni az érintkezőre. Látni nem lehet semmit, mert fullra takarásban van, ellenben csak bal kézzel tudtam hozzáférni, és lefagyott kézzel, kizárólag tapintás útján kellett megtalálni az érintkezőt és rárakni a kábelt. Ez már kvázi nőgyógyászat. Mindegy, mákunk volt, nagy nehezen sikerült. Azért szép bemutatkozás volt Aranka részéről az új gazdáknak, meg még szebb búcsúajándék nekem. Hiányzott, mint mókusnak az erdőtűz, vazze...
Na szóval ennyi a múlt, a jelen pedig a mellékelt fotókon látható Trabant típusú gépjármű, amit a hétvégén négy kerékre tudtunk rakni, mert végre van alatta futómű elöl-hátul. Valamint most már a motor is összefele rakódik. Valamikor a héten állunk neki az elektromos szarjainak is, belezés helyett most már kábelezzük.
Ja, és csütörtök reggel viszem az Alfát műszakira. Drukkoljatok ezerrel!
-----------------------------------------------------------------------
Műszakis update:
Tegnap, (13-án) vittem az Alfát műszaki vizsgára. Lehet tippelni:
a.) Minden simán, flottul ment.
b.) Voltak kisebb fennakadások, de nagyjából minden oké volt.
c.) Szopó.
Kérem, tegyék meg tétjeiket!
Elvileg update-be akartam megírni ezt-azt, de sok köbméter víz lefolyt a Dunán, úgyhogy.
Naszóval, ismét nálam járt Aranka, a Skodawágen, ezúttal felkerültek rá a 14-es VW felnik (amik egyébként Seat-felnik voltak, de igazából kurvára mindegy), valamint ezekre négy vadiúj 165/65-ös nyári gumi. Ha már erre járt, akkor ránézegettem egy kicsit a MAP-szenzorra, szétkaptam egy kicsit a szívócső-fojtószelepház környékét, hogy megvizslassam, mert rángatott a gép. Egy alaposabb pucolásra majd mindenképp elhozzák hozzám a gépjárművet, bár így szemre nem tűnt olyan vészesnek. Aranka megy, működik, falja Budapest ritkaszar útjait, mindössze egy kis bibi keletkezett rajta azóta, hogy utoljára láttam. Meg ha már róla szólok, akkor jöjjön egy kis nosztalgia:
Tehát a szombati nap előtt, amikor is Arankát birtokba vették új gazdái, baszottnagy hajtás volt. Kipufogó középdob csere, toronygumi-csere az első futóműben, üregvédelem, és egy szélvédő-csere (illetve szélvédő-kédercsere volt az inkább) voltak terítéken, mindezt igencsak kutyafuttában kellett végigcsinálni. Csápra tettük az autót, kipufogó le, a régi középdob meg a katalizátor azok fixen egy csövön voltak, úgyhogy a csövet flexszel elvágtuk úgy, hogy össze lehessen tolni az új középdob csövével. A katalizátor elé kellett egy tömítés, ezért külön elszaladtam a Skodaboltba. Később kellett egy bilincs is, ezért megint külön szaladtam el, csak hogy meglegyen a kilométerem.
A toronygumi-cseréhez nem sok közöm volt (McPherson futóműhöz nem nyúlok, ördögtől való dolog az), bár azért sikerült a saját segítségemmel a lehető legjobban akadályozni a többiek munkáját.
Ehelyett inkább megcsináltam az üregvédelmet, és kifújtam mindent, amihez korábban föntről nem fértem hozzá. Szépen faszán belement 4 flakon cucc a küszöbökbe alsó kereszttartókba és hossztartókba, üreges profil nem maradt szárazon. Csöpögött is ki mindenhol, ahogy illik, úgyhogy szem sem maradt szárazon. Kicsit olyan volt, mintha apró, gonosz manócskák játszottak volna arconfosó bajnokságot. Ezek után szélvédő ki, kis kezelés rozsdamaróval a peremeknél, aztán újratelepítettük a window-t, új kéderrel. Műszerfal, kapcsolósor, ajtókárpit, minden vissza a helyére, aztán örö é bódottá.
Szombaton aztán meg is jöttek Aranka új gazdái, még gyorsan bekötöttem a szivargyújtót (palmatex és cipőfűző nélkül , beraktam az új rádió-fejegységet, amit hoztak, aztán hajrá, próbakör.
A gép szépen frankón ment is. Úgy volt, hogy amíg be nem melegszik a motor, addig én vezetek, elmegyünk egy kútra, megitatjuk Arankát, és akkor ott átveszi a pilóta szerepét Attila, az új gazdi. Tank megvolt, helycserés támadás, gyí. Attila szólt, hogy valami gáz van. Forgatja a kulcsot és semmi. Nabazzeg.
Mondtam neki, hogy pattintsa fel a motorháztetőt. Semmi. Nem nyílik. Szopó.
Természetesen az önindító behúzótekercséről ugrott csak le a saru, amit valamelyik előző tulaj kicsit tróger módon rakott rá fel. (Ezúton is üdvözlöm őt és a kedves édesanyját is! Ez önmagában egy mozdulat, sarucserével mondjuk kettő és fél, viszont úgy, hogy - szintén beállítási gondból eredően - nem nyílik a motorháztető (Feliciánál ez is típushiba), na úgy viszont erősen szopó. Betoltuk a kocsit, beültem a volán mögé aztán tűz haza. Otthon próbáltam egy ideig a motorház nyitóbovdenjét túlhúzni - esélytelenül. alilról lehetetlen hozzáférni a zárhoz, legalábbis akna nélkül. Végül aláfeküdtem, mondván hogy csak elérem azt a kurva önindítót alulról, és szerencsém volt. Lehúztam a kábelt, ott a földön fekve kicseréltem rajta a sarut (ekkorra már nagyjából mínuszt mutatott a hőmérő), majd jött a nehezebbik része: a sarut rárakni az érintkezőre. Látni nem lehet semmit, mert fullra takarásban van, ellenben csak bal kézzel tudtam hozzáférni, és lefagyott kézzel, kizárólag tapintás útján kellett megtalálni az érintkezőt és rárakni a kábelt. Ez már kvázi nőgyógyászat. Mindegy, mákunk volt, nagy nehezen sikerült. Azért szép bemutatkozás volt Aranka részéről az új gazdáknak, meg még szebb búcsúajándék nekem. Hiányzott, mint mókusnak az erdőtűz, vazze...
Na szóval ennyi a múlt, a jelen pedig a mellékelt fotókon látható Trabant típusú gépjármű, amit a hétvégén négy kerékre tudtunk rakni, mert végre van alatta futómű elöl-hátul. Valamint most már a motor is összefele rakódik. Valamikor a héten állunk neki az elektromos szarjainak is, belezés helyett most már kábelezzük.
Ja, és csütörtök reggel viszem az Alfát műszakira. Drukkoljatok ezerrel!
-----------------------------------------------------------------------
Műszakis update:
Tegnap, (13-án) vittem az Alfát műszaki vizsgára. Lehet tippelni:
a.) Minden simán, flottul ment.
b.) Voltak kisebb fennakadások, de nagyjából minden oké volt.
c.) Szopó.
Kérem, tegyék meg tétjeiket!
2010.05.06. Csütörtök
Naszóval tudjátok, volt ez a faszkalap, valami Buszos Petya, vagy minek is hítták, ilyen izécsávó volt ez Kispolszkival, meg minden. Nahát eljátszotta a true arcot, meg hogy ő aztán ilyen öreg retek autókkal nyomja, aztán erre tessék, lejárt a műszaki a Fityóján meg vett valami új, megbízható autót, amivel kevés a szívás, nem is kell szerelni, aztán azóta bearcozott, nem bandázik már a fityósokkal, a fórumra sem ír, meg azt az ótvar blogját is hanyagolja, me' büdös neki már a régi banda.
Na, a fentiekből a faszkalap az egyetlen, ami stimmel. Az új, megbízható autó, amivel kevés a szívás, hááát... minimum egy közepes LOL, de inkább orbitális MUHAHAHAHA.
Jelentem a szopóálarc még mindig megvan, csak a Polski Fiat embléma helyett a patinás Alfa Romeo márkajel virít a homlokrészén, és a kivágás a szájánál kábé kétszer akkora.
Öreg autó - gáz
Öreg olasz autó - ajjajjajjj
Öreg olasz autó NÁLAM - hadd ne kommentáljam.
Naszóval, jelenleg műszakira készülés van ezerrel egy hónappal ezelőtt felébresztettem Nagyseggű Dzsuliettát a téli álomból, hogy ideje átvennie a napi használatú autó szerepét a wellnes-kúrára beutalt Kispolszkimtól. Nekikezdtem az apró melóknak a műszakira készülés jegyében. Az első kibaszás rögtön ott kezdődött, hogy a hátsó ajtókon a központi zár úgy gondolta, hogy nem nyit, mert minek is az. Ahhoz, hogy hozzáférjek a zárszerkezethez, le kell vennem az ajtókárpitot. Ahhoz, hogy levegyem az Ajtók Árpit: na, ki mit tippel? Igen bazmeg, ki kell nyitni az ajtót. A következő helyre mindenki helyettesítsen be szép magyar szavakat és kifejezéseket tetszés szerint: ______________________________________
Mindegy ez csak egy dolog, a műszakin remélhetőleg nem csesztetik a hátsó ajtókat, úgyhogy a kvázi kupévá átlényegült autómmal még át is mennék, ezért a sürgősebb melókra koncentráltam. Vettem olajat és MANN olajszűrőt, plusz vettem desztvizet és fagyállót, hogy az olajcserét és hűtőfolyadék-cserét meg tudjam oldani. Elmentem az egyik Alfás klubtársoz és hoztam tőle egy balos ködlámpát, merthogy az enyémen lyukas és repedt volt a búra, vettem tágulási tartályt a hűtőrendszerhez, mert az is repedt volt, és eléggé melegedett miatta a motor, vettem egy másik hűtőmaszkot, mert az enyém karcos volt, és vettem egy garnitúra elektromos tükröt, mert az enyémen a balos tükör mechanikája szét volt dögölve. Igaz, hogy hátrafelé csak a gyengék tekintgetnek, de azért egy beállítható tükör meg nem árt egy autóba, na. Vettem egy hátsó biztiöv-garnitúrát is, mert Nagyseggű Dzsuliettában gyárilag (!) nem volt ilyen (!), de cserélni majd akkor fogom, ha hátra nem az ablakon keresztül kell bemásznom. Igaz abban nincs semmi kihívás.
Kicseréltem a hűtőmaszkot (sajna nem az a szín, mint az autóé, de mindegy, majd nézünk hozzá másikat), szétszedtem és megpucoltam a ködlámpát és a tükröket, majd a ködlámpát el is kezdtem beszerelni. Először csak csodálkoztam, hogy mi a keserves lófaszért nem megy a helyére, később valószínűleg már fél Itália csuklott mire rájöttem, hogy ez a balos ködlámpa ez bizony jobbos. 'pád 'szát - gondoltam én, és beszereltem fejjel lefelé: műszakin csak nem szúrják ki, ha meg legközelebb megyek alkatrészért Pestre, akkor úgyis kicserélik nekem egy balos-balosra.
Megpucoltam és vízkőmentesítettem a tágulási tartályt, leengedtem a régi hűtőlöttyöt, beszereltem a régi repedt szar helyére a szép, tiszta új (bontott) tartályt. Feltöltöttem a rendszert a friss fagyállóval, - és persze a szerelési útmutatóban levő légtelenítő csavarok nem voltak sehol, így szépen apránként nyomkodtam ki a légbuborékokat a csövekből. Pöcc-röff, csodafrankó. persze Dzsulietta azért megszerezte nekem azt az örömöt, hogy a vízpumpa ezután kezd ett el csúnyűán csapágyas lenni. Most rendeltem egy új Ruville pumpát, és engedhetem le az egész kikúrt rendszert megint. Nem véletlenül rühellem a vízhűtést: a Kispolákkal azért sose volt ilyen gondom, hogy "jaj, most akkor le kell engedni a hűtőlevegőt". Gyász.
Na mindegy, felpolíroztam a gépsárkányt, hogy ha már nem jó, legalább szép legyen. Kiragasztottuk maszkolószalaggal a műanyag részeket, meg az ilyesmiket, aztán minden nap meló után irány a garázs, polírozás este fél 11-ig. Színes polírpasztát vettem, és mivel kék a kocsi, minden este úgy néztem ki, mint azok a kék izék az Avatarból. Na'avi, vagy mi a tököm, 3D-ben persze.
Leszedtem az ajtókárpitot elöl, mert ugye logikus módon úgy oldották meg Giuseppéék a gyárban, hogy anélkül még csak véletlenül se lehessen tükröt cserélni. Természetesen az ajtó reteszelőgombja az megintcsak egyszerű volt: a szerelési útmutató megírásakor valószínűleg az ellenség tudatos dezinformálása volt a cél, merthogy semmit nem úgy kell, mint ami abban van. Aszerint van egy kereszthornyos csavar oldalról, oszt csá. A valóságban meg kis lemezkét kipanntintani, kis feledlet felhajtani, reteszt kiugrasztani, műanyag szart imbuszkulccsal letekerni. Szóval ugyanaz, csak egész más. Ez a kocsi ilyen elcseszett hülyeségekkel van tele, és az a csodálatos az egészben, hogy tetszik, majdhogynem örülök neki. Egy Toyotát ugyanezért már felgyújtottam volna.
Na mindegy, ajtókárpit lekerült, tükörcsere, zárpucolás, kilincsmechanika-állítás, satöbbi, és épp itt tartunk most. A többit azt majd a hétvége...
...helyett jövő héten, mert a hétvégén érkezik hozzám Aranka a Skoda egy kis ápolásra (amelynek a történetével részben még adós vagyok) , meg az univerzum legelcseszettebb Trabantját tesszük végre négy kerékre, ha minden jól megy.
Szóval a nem blogolás az nem azért van, mert nem zajlik az élet: amikor nincs épp meló, akkor épp valamelyik ipari hulladék hebrákolásával vagyok elfoglalva. Hiába, a rock'n'roll, már csak ilyen...
Ja, amikor indultam haza szerelés után, Dzsulietta, hálája jeléül eldobta a kilométeróraspirált. Persze lehet, hogy a kihajtás ment tönkre, nemtom, még nem néztem alá. Az autók meghálálják a törődést, mi? Höhöhöh...
Na, a fentiekből a faszkalap az egyetlen, ami stimmel. Az új, megbízható autó, amivel kevés a szívás, hááát... minimum egy közepes LOL, de inkább orbitális MUHAHAHAHA.
Jelentem a szopóálarc még mindig megvan, csak a Polski Fiat embléma helyett a patinás Alfa Romeo márkajel virít a homlokrészén, és a kivágás a szájánál kábé kétszer akkora.
Öreg autó - gáz
Öreg olasz autó - ajjajjajjj
Öreg olasz autó NÁLAM - hadd ne kommentáljam.
Naszóval, jelenleg műszakira készülés van ezerrel egy hónappal ezelőtt felébresztettem Nagyseggű Dzsuliettát a téli álomból, hogy ideje átvennie a napi használatú autó szerepét a wellnes-kúrára beutalt Kispolszkimtól. Nekikezdtem az apró melóknak a műszakira készülés jegyében. Az első kibaszás rögtön ott kezdődött, hogy a hátsó ajtókon a központi zár úgy gondolta, hogy nem nyit, mert minek is az. Ahhoz, hogy hozzáférjek a zárszerkezethez, le kell vennem az ajtókárpitot. Ahhoz, hogy levegyem az Ajtók Árpit: na, ki mit tippel? Igen bazmeg, ki kell nyitni az ajtót. A következő helyre mindenki helyettesítsen be szép magyar szavakat és kifejezéseket tetszés szerint: ______________________________________
Mindegy ez csak egy dolog, a műszakin remélhetőleg nem csesztetik a hátsó ajtókat, úgyhogy a kvázi kupévá átlényegült autómmal még át is mennék, ezért a sürgősebb melókra koncentráltam. Vettem olajat és MANN olajszűrőt, plusz vettem desztvizet és fagyállót, hogy az olajcserét és hűtőfolyadék-cserét meg tudjam oldani. Elmentem az egyik Alfás klubtársoz és hoztam tőle egy balos ködlámpát, merthogy az enyémen lyukas és repedt volt a búra, vettem tágulási tartályt a hűtőrendszerhez, mert az is repedt volt, és eléggé melegedett miatta a motor, vettem egy másik hűtőmaszkot, mert az enyém karcos volt, és vettem egy garnitúra elektromos tükröt, mert az enyémen a balos tükör mechanikája szét volt dögölve. Igaz, hogy hátrafelé csak a gyengék tekintgetnek, de azért egy beállítható tükör meg nem árt egy autóba, na. Vettem egy hátsó biztiöv-garnitúrát is, mert Nagyseggű Dzsuliettában gyárilag (!) nem volt ilyen (!), de cserélni majd akkor fogom, ha hátra nem az ablakon keresztül kell bemásznom. Igaz abban nincs semmi kihívás.
Kicseréltem a hűtőmaszkot (sajna nem az a szín, mint az autóé, de mindegy, majd nézünk hozzá másikat), szétszedtem és megpucoltam a ködlámpát és a tükröket, majd a ködlámpát el is kezdtem beszerelni. Először csak csodálkoztam, hogy mi a keserves lófaszért nem megy a helyére, később valószínűleg már fél Itália csuklott mire rájöttem, hogy ez a balos ködlámpa ez bizony jobbos. 'pád 'szát - gondoltam én, és beszereltem fejjel lefelé: műszakin csak nem szúrják ki, ha meg legközelebb megyek alkatrészért Pestre, akkor úgyis kicserélik nekem egy balos-balosra.
Megpucoltam és vízkőmentesítettem a tágulási tartályt, leengedtem a régi hűtőlöttyöt, beszereltem a régi repedt szar helyére a szép, tiszta új (bontott) tartályt. Feltöltöttem a rendszert a friss fagyállóval, - és persze a szerelési útmutatóban levő légtelenítő csavarok nem voltak sehol, így szépen apránként nyomkodtam ki a légbuborékokat a csövekből. Pöcc-röff, csodafrankó. persze Dzsulietta azért megszerezte nekem azt az örömöt, hogy a vízpumpa ezután kezd ett el csúnyűán csapágyas lenni. Most rendeltem egy új Ruville pumpát, és engedhetem le az egész kikúrt rendszert megint. Nem véletlenül rühellem a vízhűtést: a Kispolákkal azért sose volt ilyen gondom, hogy "jaj, most akkor le kell engedni a hűtőlevegőt". Gyász.
Na mindegy, felpolíroztam a gépsárkányt, hogy ha már nem jó, legalább szép legyen. Kiragasztottuk maszkolószalaggal a műanyag részeket, meg az ilyesmiket, aztán minden nap meló után irány a garázs, polírozás este fél 11-ig. Színes polírpasztát vettem, és mivel kék a kocsi, minden este úgy néztem ki, mint azok a kék izék az Avatarból. Na'avi, vagy mi a tököm, 3D-ben persze.
Leszedtem az ajtókárpitot elöl, mert ugye logikus módon úgy oldották meg Giuseppéék a gyárban, hogy anélkül még csak véletlenül se lehessen tükröt cserélni. Természetesen az ajtó reteszelőgombja az megintcsak egyszerű volt: a szerelési útmutató megírásakor valószínűleg az ellenség tudatos dezinformálása volt a cél, merthogy semmit nem úgy kell, mint ami abban van. Aszerint van egy kereszthornyos csavar oldalról, oszt csá. A valóságban meg kis lemezkét kipanntintani, kis feledlet felhajtani, reteszt kiugrasztani, műanyag szart imbuszkulccsal letekerni. Szóval ugyanaz, csak egész más. Ez a kocsi ilyen elcseszett hülyeségekkel van tele, és az a csodálatos az egészben, hogy tetszik, majdhogynem örülök neki. Egy Toyotát ugyanezért már felgyújtottam volna.
Na mindegy, ajtókárpit lekerült, tükörcsere, zárpucolás, kilincsmechanika-állítás, satöbbi, és épp itt tartunk most. A többit azt majd a hétvége...
...helyett jövő héten, mert a hétvégén érkezik hozzám Aranka a Skoda egy kis ápolásra (amelynek a történetével részben még adós vagyok) , meg az univerzum legelcseszettebb Trabantját tesszük végre négy kerékre, ha minden jól megy.
Szóval a nem blogolás az nem azért van, mert nem zajlik az élet: amikor nincs épp meló, akkor épp valamelyik ipari hulladék hebrákolásával vagyok elfoglalva. Hiába, a rock'n'roll, már csak ilyen...
Ja, amikor indultam haza szerelés után, Dzsulietta, hálája jeléül eldobta a kilométeróraspirált. Persze lehet, hogy a kihajtás ment tönkre, nemtom, még nem néztem alá. Az autók meghálálják a törődést, mi? Höhöhöh...
2010.04.01. Csütörtök
Itt a tavasz, közelednek az országgyűlési választások. A tavasznak örülök, a választást leszarom, tény, hogy itt a jó idő, és ezzel együtt a veterános-hobbiautós szezon. Olyan nagyon sok esemény nem történt (kvázi semmi), eltűnésem egyik oka, hogy melóhelyet váltottam (részben ontopic munkám van végre) és most ott az első időszakban látástól Mikulásig van téma. Másrészt autós fronton tényleg nem történt semmi említésre méltó: Tóbiás műszakija lejárt, az Alfa még ki van vonva (ebben a hónapban várható műszaki, meg néhány nagyobb meló rajta), a Moszkvics meg várólistán van a lakatosnál. Aranka a Skoda már rég új gazdáinál rója a kilométereket, a cserébe itt hagyott tálca Soproni nagy része már elpárolgott, magával rántva a bús elmúlásba pártízezer agysejtemet is. A Skoda-sztori befejező részével adós vagyok még, ezt update-ben pótolom is valamikor a közeljövőben. (A skoda egy ízes, kiadós szopatással búcsúzott, s mutatkozott be egyben új gazdájának, és megajándékozott 2010 első földön fekvős szerelésével, természetesen mínusz fokokban.)
Az elmúlt kb 1 hónapban alig ültem volán mögött, melóba busszal járok. (Hazudhatnám, hogy azért, mert környzettudatos vagyok, de ez részben igaz csak. )
Na de azért egy napsütéses hétvégi délutánon felébresztettem téli álmából az Alfát, és elvittem megsétáltatni. Kicsit nehezen ébredt fel, kellett kicsit köszörülni, de beröffent. Az alapjárat sem akart először megjönni, a kuplungot is meg kellett mozgatni, hogy rendesen kiemeljen, de aztán magához tért a kicsike, elvittem benyakútra, kapott inni, meg beállítottam a keréknyomást, és jött egy pár kilométeres dzsojrájd. Fülig ért a szám, részben az örömtől, részben a gyorsulástól, nagyon hiányzott már egy kis örömautózás. Nemsokára, olajcsere, szűrőcsere, hűtőfolyadékcsere, alvázmosás, alvázvédelem, üregvédelem, meg egy csomó minden apróság, aztán műszaki, rendszám vissza, és hajrá...
Holnap meg ősmagyar regét mondok néktek a skodás szopásról...
)
Na de azért egy napsütéses hétvégi délutánon felébresztettem téli álmából az Alfát, és elvittem megsétáltatni. Kicsit nehezen ébredt fel, kellett kicsit köszörülni, de beröffent. Az alapjárat sem akart először megjönni, a kuplungot is meg kellett mozgatni, hogy rendesen kiemeljen, de aztán magához tért a kicsike, elvittem benyakútra, kapott inni, meg beállítottam a keréknyomást, és jött egy pár kilométeres dzsojrájd. Fülig ért a szám, részben az örömtől, részben a gyorsulástól, nagyon hiányzott már egy kis örömautózás. Nemsokára, olajcsere, szűrőcsere, hűtőfolyadékcsere, alvázmosás, alvázvédelem, üregvédelem, meg egy csomó minden apróság, aztán műszaki, rendszám vissza, és hajrá...
Holnap meg ősmagyar regét mondok néktek a skodás szopásról... 2010.03.07. Vasárnap - Üpdéte
KÉKFÉNY - Bűnügyi krónika
Február 28-án lakossági bejelentés alapján a hatóságok látókörébe került egy - feltehetőleg bűncselekmény elkövetéséhez használt - Skoda Felicia típusú személygépkocsi. A gyanús járműre a székesfehérvári Z. utcában lakó nyugdíjas figyelt fel és jelentette be a rendőrségnek. A helyszínre érkező járőr több furcsaságot is talált az eset kapcsán, de a gépkocsi a történtek tisztázása után visszakerült jogos tulajdonosához.
Na, aki arra gondol, hogy biztos már megint valami orbitális szopás volt...
...nos, annak igaza van. Darwin-díjra is esélyes vidám kis történet következik a Skoda-kalandok című sorozatunk utolsó előtti epizódjában holnap, az ápdétben.*
*Tényleg bocs, de estevammá, nincs kedvem most nekiállni leírni, inkább művelődjetek addig:
[2010.03.08 21:36:00] Itt a' ápdét.Meg mérlegen a valóság.
Na szóval ez az egész sztori nem történt volna meg, ha nem vagyunk olyan hülyék, mint amilyenek mégis. Én se megyek a szomszédba egy kis kreténségért (pedig ott aztán az nagykereskedelmi tételben van, merthogy a szomszéd az mondjuk tényleg egy 12 danos ipari idióta , na de a baráti társaságom az aztán végképp nem egyszerű.
Szóval ezek az elmeroggyantak kitalálták, hogy csináljunk kertipartit, mert nyáron minden hülye tud, de aki igazán kemény, az februárban nyomja. Oké, van ilyen.
Na de a lányok - farsangi időszak lévén - ragaszkodtak ahhoz, hogy mindezt jelmezben. Sok kedvem ugyan nem volt hozzá, de azért beöltöztem én is, végülis inni lehet bármiben. Ez nem is lett volna baj, de az egyik cimbora Han Solónak öltözött, meglehetősen élethűen, még pisztolya (made in China) is volt neki. Szóval iszogattunk, mókáztunk, örö é bódottá, na de a lányok ragaszkodtak hozzá, hogy ellátogassunk jelmezestől-mindenestől valami vendéglátóipari egységbe polgárpukkasztani. Igazából leszartam volna azt is, ha senki nem látja a jelmezeket, csak hát ugye elfogyott a sör, úgyhogy mégse tűnt ez rossz ötletnek akkor. (Másnap mondjuk eléggé, de ez lényegtelen...)
Kint parkolt a ház előtt a Skoda, mivel ott helyben, cimborám garázsában dolgoztunk rajta. Előfordul ilyesmi gyakran, hogy ott szerelünk autót, mert az én garázsom erre tökéletesen alkalmatlan. Ezúttal épp a műszerfalat szereltem, épp félkész állapotban leledzett a gépsas, meg különben is eléggé be voltam baszva, részegen meg ugye nem vezetünk, gondoltam otthagyom Arankát a garázs előtt, másnap (aznap) úgyis jövünk vissza tovább szerelni, üregvédeni, meg mittudomén.
Naszóval, épp elindultunk a .... szórakozóhely felé, amikor Han Soló meggondolta magát, hogy ő mégse ciplené már el oda is a pisztolyt, és megkért, hogy dobjam be a kocsiba, és én be is raktam az első ülésre. Aztán mentünk, és rákkenroll...
[Valamivel később, egy távoli galaxisban]
...M. Dezsőné* nyugdíjas, azt vette észre, hogy egy ismeretlen kocsi parkol a háza előtt. Amikor kiment megnézni, az tűnt fel neki, hogy a kocsi műszerfala meg van rongálva. Amikor megkerülte a járművet, és benézett az ablakon, rémülten vette észre, hogy az első ülésen egy fegyver hever. Úúúúristen, lopott autó és egy pisztoly, ennek a fele se tréfa. Azonnal hívni kell a rendőröket!
A kiérkező járőrök a rendszám alapján kiderítették, hogy a kocsit Csongrád megyéből tulajdonították el, bár nem tudtak szó nélkül elmenni amellett a furcsa körülmény mellett, hogy a feltört, megrongált műszerfalú gépjármű valamiért mégiscsak kulccsal van bezárva, és a gyújtáskapcsoló is ép. Mindegy, értesítették a tulajdonost, hogy megtalálták a járművet...
[Eközben a gonosz erők főhadiszállásán]
Iszonyatosan szétzuhantam, pedig nem is volt olyan nagyon nagy arconpörgés szombat este. A másnapot viszont egészségügyi okokból végigfetrengtem - hiába ilyen ez a frontérzékenység. A szerelés betegség miatt elmaradt. Még hétfőn is kába voltam egy picit, aztán egyszercsak csörgött a telefonom. A vonal másik végén Aranka gazdája, Attila volt, és közölte, hogy épp az imént hívták a rendőrök, hogy megtalálták a kocsit. WTF?!?!?
Dzsízüsz Krájszt, basszus ellopták a rám bízott kocsit, ekkora szopást! Tényleg kockára fagyott bennem a barna. Gyorsan cipő, kabát, szaladás az utolsó ismert lokésönre. Aztán ugyanúgy, ugyanott ahol és ahogy hagytam, meg is találtam Arankát. Csak azzal nem számoltam, hogy a cimborámékkal szemben lakó nyuggerek kicsit sok Kojak-et néztek...
Azóta Aranka már nincs velem, a kies Zugló city aszfaltját koptatja, nekem csak egy rekesz Soproni maradt emlékül, de azért volt búcsúszex. Természetesen orál. Természetesen megint a szerv rossz végén voltam. Na de mindegy, a Skodálatos gépsas utolsó aljas terrorcselekményéről majd legközelebb...
Február 28-án lakossági bejelentés alapján a hatóságok látókörébe került egy - feltehetőleg bűncselekmény elkövetéséhez használt - Skoda Felicia típusú személygépkocsi. A gyanús járműre a székesfehérvári Z. utcában lakó nyugdíjas figyelt fel és jelentette be a rendőrségnek. A helyszínre érkező járőr több furcsaságot is talált az eset kapcsán, de a gépkocsi a történtek tisztázása után visszakerült jogos tulajdonosához.
Na, aki arra gondol, hogy biztos már megint valami orbitális szopás volt...
...nos, annak igaza van. Darwin-díjra is esélyes vidám kis történet következik a Skoda-kalandok című sorozatunk utolsó előtti epizódjában holnap, az ápdétben.*
*Tényleg bocs, de estevammá, nincs kedvem most nekiállni leírni, inkább művelődjetek addig:
[2010.03.08 21:36:00] Itt a' ápdét.Meg mérlegen a valóság.
Na szóval ez az egész sztori nem történt volna meg, ha nem vagyunk olyan hülyék, mint amilyenek mégis. Én se megyek a szomszédba egy kis kreténségért (pedig ott aztán az nagykereskedelmi tételben van, merthogy a szomszéd az mondjuk tényleg egy 12 danos ipari idióta , na de a baráti társaságom az aztán végképp nem egyszerű.
Szóval ezek az elmeroggyantak kitalálták, hogy csináljunk kertipartit, mert nyáron minden hülye tud, de aki igazán kemény, az februárban nyomja. Oké, van ilyen.
Na de a lányok - farsangi időszak lévén - ragaszkodtak ahhoz, hogy mindezt jelmezben. Sok kedvem ugyan nem volt hozzá, de azért beöltöztem én is, végülis inni lehet bármiben. Ez nem is lett volna baj, de az egyik cimbora Han Solónak öltözött, meglehetősen élethűen, még pisztolya (made in China) is volt neki. Szóval iszogattunk, mókáztunk, örö é bódottá, na de a lányok ragaszkodtak hozzá, hogy ellátogassunk jelmezestől-mindenestől valami vendéglátóipari egységbe polgárpukkasztani. Igazából leszartam volna azt is, ha senki nem látja a jelmezeket, csak hát ugye elfogyott a sör, úgyhogy mégse tűnt ez rossz ötletnek akkor. (Másnap mondjuk eléggé, de ez lényegtelen...)
Kint parkolt a ház előtt a Skoda, mivel ott helyben, cimborám garázsában dolgoztunk rajta. Előfordul ilyesmi gyakran, hogy ott szerelünk autót, mert az én garázsom erre tökéletesen alkalmatlan. Ezúttal épp a műszerfalat szereltem, épp félkész állapotban leledzett a gépsas, meg különben is eléggé be voltam baszva, részegen meg ugye nem vezetünk, gondoltam otthagyom Arankát a garázs előtt, másnap (aznap) úgyis jövünk vissza tovább szerelni, üregvédeni, meg mittudomén.
Naszóval, épp elindultunk a .... szórakozóhely felé, amikor Han Soló meggondolta magát, hogy ő mégse ciplené már el oda is a pisztolyt, és megkért, hogy dobjam be a kocsiba, és én be is raktam az első ülésre. Aztán mentünk, és rákkenroll...
[Valamivel később, egy távoli galaxisban]
...M. Dezsőné* nyugdíjas, azt vette észre, hogy egy ismeretlen kocsi parkol a háza előtt. Amikor kiment megnézni, az tűnt fel neki, hogy a kocsi műszerfala meg van rongálva. Amikor megkerülte a járművet, és benézett az ablakon, rémülten vette észre, hogy az első ülésen egy fegyver hever. Úúúúristen, lopott autó és egy pisztoly, ennek a fele se tréfa. Azonnal hívni kell a rendőröket!
A kiérkező járőrök a rendszám alapján kiderítették, hogy a kocsit Csongrád megyéből tulajdonították el, bár nem tudtak szó nélkül elmenni amellett a furcsa körülmény mellett, hogy a feltört, megrongált műszerfalú gépjármű valamiért mégiscsak kulccsal van bezárva, és a gyújtáskapcsoló is ép. Mindegy, értesítették a tulajdonost, hogy megtalálták a járművet...
[Eközben a gonosz erők főhadiszállásán]
Iszonyatosan szétzuhantam, pedig nem is volt olyan nagyon nagy arconpörgés szombat este. A másnapot viszont egészségügyi okokból végigfetrengtem - hiába ilyen ez a frontérzékenység.
A szerelés betegség miatt elmaradt. Még hétfőn is kába voltam egy picit, aztán egyszercsak csörgött a telefonom. A vonal másik végén Aranka gazdája, Attila volt, és közölte, hogy épp az imént hívták a rendőrök, hogy megtalálták a kocsit. WTF?!?!? Dzsízüsz Krájszt, basszus ellopták a rám bízott kocsit, ekkora szopást! Tényleg kockára fagyott bennem a barna. Gyorsan cipő, kabát, szaladás az utolsó ismert lokésönre. Aztán ugyanúgy, ugyanott ahol és ahogy hagytam, meg is találtam Arankát. Csak azzal nem számoltam, hogy a cimborámékkal szemben lakó nyuggerek kicsit sok Kojak-et néztek...
Azóta Aranka már nincs velem, a kies Zugló city aszfaltját koptatja, nekem csak egy rekesz Soproni maradt emlékül, de azért volt búcsúszex. Természetesen orál. Természetesen megint a szerv rossz végén voltam. Na de mindegy, a Skodálatos gépsas utolsó aljas terrorcselekményéről majd legközelebb...
2010.02.21. Vasárnap
Kiskeziccsókolom, gyors képriport következik egy kis frítájm-ektivitiről.
Beszereztem egy kazalnyi mindenféle szirszart a Skodához, úgyhogy ráérő időmben azt ekecseltem megint, időm és lelkesedésem határtalan volt, úgyhogy a kezeim lefagyásáig űztem az ipart. Első körben a szétszedtem a bontott fűtésboxot és megpucoltam, majd ugyanezt cselekedtem az új (mármint nekem új) hamutartóval, és az ablaktekerő karokkal is. A jó állapotú bontott cumó a pucolás után szinte gyári újként tündökölt, úgyhogy örö é bódottá.
Amikor ezzel megvoltam, összeraktam a fűtésboxot, kiszereltem a régi, törött szart, és beraktam a helyére a majdnem újat. Szép is, jó is, bár tény hogy a törött, és négy csavarral meg a "Bekapcsolni tilos!" feliratú műanyag táblával összehebrákolt darab sokkal romantikusabb.
Beraktam - egyelőre próbajelleggel - a vészvillogó-kapcsolót, amivel megugrott a gépjármű használati értéke. Mivel a vészvillogó-kapcsoló megszakítja a jobbos és balos index áramkörét is, ezért kiszerelt kapcsolóval nem csak vészvillantó, de index sincs. Na, most már van, és működik a királyságos, piros háttérvilágítása is a kapcsolónak.
A wellness-kúrán átesett kesztyűtartó-fedél szintén sokat lendített a minőségérzeten.
A hamutartó, és a mellette levő szivargyújtó panel az eredetileg úgy nézett ki, mint amit leokádtak, de sajnos nem csak az volt, mert a róka legalább lemosható lenne, ezek viszont permanensen voltak kiszeltündei szépségűek. Az új hamutartó az plug'n'play volt, ezzel azért sokkal kulturáltabb kinézete kezd lenni a beltérnek, de a szivargyújtó-panelnél majdnem rámjött a sikítófrász.
Az még oké, hogy letöri a műanyagot a paraszt, és utána sajnál kőkemény 800 Ft-ot az új alkatrészre, a bontott is biztos valami horribilis árú, háromszáz forintos cucc lehet. Már ez is a fillérbaszás non plus ultrája, na de az, hogy a törött szarban cipőfűzővel rögzíti a szivargyújtót, és az egészet nyakonburítja valami tripperes tevenyállal (valószínűleg fél hektó Palmatex-szel), és azzal ragasztja be a műszerfalba, na attól azért már a tizenkét danos tanyasi Mekkgájverek is eldobják a kapát. Az ilyen paraszt az franciázzon egész éjjel egy hasmenéses vízilóval, hogy az a gereblyefogú kurva anyja sirassa, baszki. Gyász.
Egyelőre próbálom kiszabadítani a szivargyújtót, de lehet, hogy abból is újat kell venni.
Befejező műveletként kicseréltem az ablaktörlőket körben, úgyhogy most már az égből hulló mindenféle csapadék sem akadályozza a kilátást. Kezd egyre kulturáltabb formát ölteni a gépjármű.
Egyebet nem tudok mondani, illetve csak olyat, aminek közvetve vannak autós vonatkozásai.
A közelmúltban (egész konkrétan tegnap) sikerült egy évvel közelebb kerülnöm a nyugdíjkorhatárhoz , és ennek következtében gazdagodtam egy új szerszámosládával, meg néhány belevaló eszközzel, úgyhogy Tóbiás-t upgradelhetem egy 3-as service packkal. Külön öröm, hogy sikerült a 3 évesen kapott, és azóta kicsit leamortizált autós retro étkészletemet huszonsok év után újból kiegészíteni. Az oldszkúl autós kistányér mellé megérkezett tavaly egy hozzáillő bögre, és az idén kiegészült a szett egy mélytányérral is. Fotó még nincs mert most épp használom, de majd lesz... Atomzsír!
Ráadásul sikerült magát az ünneplést is túlélni, mivel hatalmas önmegtartóztatásról téve tanúbizonyságot, nem ittam egy kortyot sem. Ez nem az öregség jele, csupán nem akartam az ünnepi ebédet másnaposságból kifolyólag végigrókázni, mint 2 hete, amikor előzőleg tesóm öregedését ünnepeltük.
Beszereztem egy kazalnyi mindenféle szirszart a Skodához, úgyhogy ráérő időmben azt ekecseltem megint, időm és lelkesedésem határtalan volt, úgyhogy a kezeim lefagyásáig űztem az ipart. Első körben a szétszedtem a bontott fűtésboxot és megpucoltam, majd ugyanezt cselekedtem az új (mármint nekem új) hamutartóval, és az ablaktekerő karokkal is. A jó állapotú bontott cumó a pucolás után szinte gyári újként tündökölt, úgyhogy örö é bódottá.
Amikor ezzel megvoltam, összeraktam a fűtésboxot, kiszereltem a régi, törött szart, és beraktam a helyére a majdnem újat. Szép is, jó is, bár tény hogy a törött, és négy csavarral meg a "Bekapcsolni tilos!" feliratú műanyag táblával összehebrákolt darab sokkal romantikusabb.
Beraktam - egyelőre próbajelleggel - a vészvillogó-kapcsolót, amivel megugrott a gépjármű használati értéke. Mivel a vészvillogó-kapcsoló megszakítja a jobbos és balos index áramkörét is, ezért kiszerelt kapcsolóval nem csak vészvillantó, de index sincs. Na, most már van, és működik a királyságos, piros háttérvilágítása is a kapcsolónak.
A wellness-kúrán átesett kesztyűtartó-fedél szintén sokat lendített a minőségérzeten.
A hamutartó, és a mellette levő szivargyújtó panel az eredetileg úgy nézett ki, mint amit leokádtak, de sajnos nem csak az volt, mert a róka legalább lemosható lenne, ezek viszont permanensen voltak kiszeltündei szépségűek. Az új hamutartó az plug'n'play volt, ezzel azért sokkal kulturáltabb kinézete kezd lenni a beltérnek, de a szivargyújtó-panelnél majdnem rámjött a sikítófrász.
Az még oké, hogy letöri a műanyagot a paraszt, és utána sajnál kőkemény 800 Ft-ot az új alkatrészre, a bontott is biztos valami horribilis árú, háromszáz forintos cucc lehet. Már ez is a fillérbaszás non plus ultrája, na de az, hogy a törött szarban cipőfűzővel rögzíti a szivargyújtót, és az egészet nyakonburítja valami tripperes tevenyállal (valószínűleg fél hektó Palmatex-szel), és azzal ragasztja be a műszerfalba, na attól azért már a tizenkét danos tanyasi Mekkgájverek is eldobják a kapát. Az ilyen paraszt az franciázzon egész éjjel egy hasmenéses vízilóval, hogy az a gereblyefogú kurva anyja sirassa, baszki. Gyász.
Egyelőre próbálom kiszabadítani a szivargyújtót, de lehet, hogy abból is újat kell venni.
Befejező műveletként kicseréltem az ablaktörlőket körben, úgyhogy most már az égből hulló mindenféle csapadék sem akadályozza a kilátást. Kezd egyre kulturáltabb formát ölteni a gépjármű.
Egyebet nem tudok mondani, illetve csak olyat, aminek közvetve vannak autós vonatkozásai.
A közelmúltban (egész konkrétan tegnap) sikerült egy évvel közelebb kerülnöm a nyugdíjkorhatárhoz , és ennek következtében gazdagodtam egy új szerszámosládával, meg néhány belevaló eszközzel, úgyhogy Tóbiás-t upgradelhetem egy 3-as service packkal. Külön öröm, hogy sikerült a 3 évesen kapott, és azóta kicsit leamortizált autós retro étkészletemet huszonsok év után újból kiegészíteni. Az oldszkúl autós kistányér mellé megérkezett tavaly egy hozzáillő bögre, és az idén kiegészült a szett egy mélytányérral is. Fotó még nincs mert most épp használom, de majd lesz...
Atomzsír! Ráadásul sikerült magát az ünneplést is túlélni, mivel hatalmas önmegtartóztatásról téve tanúbizonyságot, nem ittam egy kortyot sem. Ez nem az öregség jele, csupán nem akartam az ünnepi ebédet másnaposságból kifolyólag végigrókázni, mint 2 hete, amikor előzőleg tesóm öregedését ünnepeltük.
2010.02.17. Szerda
"Régen vót mán skodás blogg!" - csak hogy egy klasszikustól vett idézettel kezdjem a mai napi áldást. Részemről olyan régen volt Skodás blog, hogy nem is maradt fenn róla írásos emlék, azonban most változtatunk ezen a helyzeten.
Február 8-án, azaz múlt hétfőn jöttem össze Arankával, igaz hosszú kapcsolatra nem számíthatok, de azért nálam marad egy rövid ideig. Aranka '99-es évjáratú, és még mielőtt elkezdenétek pedofilnak nézni, gyorsan közlöm, hogy egy Skoda Felicia típusú, 1.3-as motorral és zöld színnel megáldott gépjármű, és kapcsolatunk csupán csak plátói.
Barátaim kértek meg, hogy segítsek nekik az autóvásárlásban, és én örömmel álltam rendelkezésükre. Mivel egyikük sem túl otthonos a témában, és mind a srác, mind pedig a lány családjában ez lesz az első autó, ezért hosszas konzultáció előzte meg Aranka örökbefogadását. A választás azért esett a Feliciára, mert egy nem túl drága, viszonylag fiatal, megbízható, és olcsón fenntartható járgány kellett, a csicsa, a presztízs, és a vezetési élmény rohadtul másodlagos tényező volt.
Megnéztem a kiszemelt verdát, csápra tettük, így alulról is átvizslattam, és találtam pár dolgot, ami jó alkualapnak tűnt, de nem volt kizáró tényező, és végül kínkeserves alkudozások után sikerült elhozni 375-ért, ami nem egy rossz ár a gépért. (Mondjuk én többet akartam lecigánykodni belőle, de hát ennyire futotta.) Ennyiért mondjuk járt hozzá egy vadiúj, egynapos akksi, meg négy téli gumi is. Tehát 8-án, hétfőn - Aranka napon - elhoztuk a Skodálatos gépsast, és itt is maradt nálam egy wellness-kúrára. (A világításkapcsolók javítása, az első toronygumik, a kipufogó-középdob cseréje az már borítékolható volt.)
Első körben felrakattam a téli gurigákat, mert a halálmintás nyári szett sokmindenre alkalmas volt, de mondjuk közlekedésre nem éppen. Az első szervizben, ahol tavalyelőtt felrakattam a Seicento felnikre a téli garnitúrámat, ott egy ilyen búvalbaszott faludiszkós fejű kölök fogadott, húzta a száját hogy dolgozni kell (órabérben jaj de tud az fájni!), de legalább szép nagyot köszönt. (Kábé akkorát mint egy asztmás, fél tüdejű törpehörcsög utolsó hörgése.) Kipakoltam a téli gurigákat, amelyek történetesen 175/70 R13-as méretűek (a gyári méret 165/70 R13) tehát sugárban kőkemény 7 mm-rel nagyobb a gyárinál, és erre a fiúka közli, hogy hát ez nagyobb, meg hogy nem fog felmenni, meg ha igen, akkor beleér a sárvédőívbe. Mindezt azért, hogy elbliccelje a melót, biztos sietett a faluszéli denszklábba, Sterbinszkyre.
Gondoltam, hogy jól van Dezsőke, ha nem akarod, hogy itt költsem a zsét, akkor nem erőltetem, visszaraktam a gumit a csomagtartóba, aztán léc. A csávó még "segített" egy jótanáccsal is, hogy rakjam fel netre, adjam el, és vegyek rá kisebb garnitúrát. Apád 'szát, aztatdezső! (Az egészben az a szomorú, hogy egy laikust simán be tudott volna szopatni ezzel a szöveggel.)
Kb. 700 méterrel arrébb, egy másik gumisnál (a volt Hyundai szalon) az öreg szakik gyorsan, korrekt minőségben feldobták a négy Barum pacskert, mindezt kevesebbért, mint amennyit az előbb említett gumis tavalyelőtt(!) kért el. Mindemellett őnekik nem fájt sem a munka, sem pedig a köszönés. A téli gumik felrakása után már a kocsi már olyan dolgokra is képes volt, mint pl. az elindulás, a megállás, sőt akár kanyarodni is lehetett vele.
Meghekkeltem a világításkapcsolót, mert a tompított olyan volt, mint a mesében: hol volt, hol nem volt. A világításkapcsolónak szerencsére nem volt komoly baja, a hosszú állás és a kemény mínuszok miatt nem akart működni. A fűtött (értsd: valamivel 0 fok felett) garázsban hamar megjött a refi, a tompított, és a hátsó ködlámpa is. A vészvillogó kapcsolója viszont továbbra is szar volt, úgyhogy az felkerült a bevásárlólistára.
Leboltoltam a szomszéd sráccal egy garnitúra 14-es Góóófkettő GTI acélfelnit, hogy legyen mire rakni a nyári garnitúrát, amelyek valszeg 165/65 R14-es Fulda EcoControl papucsok lesznek. Elvileg nem adta volna el, de egy okos közlekedő megcsukta a Góófját, és most gondban van. Gyász.:(
Az első napokban kiderült, hogy nincs fűtés, és furán nem megy 70 fok fölé a vízhőfokmérő, ezek alapján rögtön a termosztátra kezdtem gyanakodni. A másik hiba, ami előjött, az az önindító volt, ugyanolyan mesebeli volt, mint a tompított.
Kikaptam az önindítót a ház előtt a zimankóban, és elballagtam a közeli Skodás boltba, vettem termosztát, toronygumikat, és kipufogó középdobot, valamint leadtam a régi önindítót, és elhoztam helyette egy felújított gyárit. Ajándékba kaptam az ablaktekerő karra való műanyag kupakot is. Még aznap délután bedobtam az önindítót, aztán az immáron üzemképes járgánnyal másnap el is zúztam Dávid cimborámhoz, szerelni a Trabant.
Tudjátok, ez az a Trabi, ami miatt nem tudjuk elkezdeni a Moszkvicsot. Elvileg az OT-expóra kész kéne hogy legyen, de igazából csak egyre jobban jön szét. Eleinte csak az volt, hogy oké, egy kis pucolás, pár apróság cseréje, műszaki, aztán go. Ehhez képest most egyre inkább a komplett restaurálás felé tolódik el a dolog. A cimbora jól belegabalyodott, mint hülye macska a cérnagombolyagba...
Na mindegy, szóval a Trabiból kiszedtük a motort-váltót, meglepően egyszerű volt,(a Trabi váltórúd kikúrtmód menő sétapálca tud lenni) meg ha már ott voltam, kicseréltem Arankán a termosztát.(Fűtött garázs rulez.) Ez is meglepően egyszerű volt, elég volt hozzá egy nyolcas kis krova, meg egy műanyag lavór. A régi termó az darabokban jött ki, szóval valószínűleg nem volt már tökéletes. Azt mondjuk megoldhatták volna Skodáék, hogy az elfolyó hűtővíz ne egyenesen a főtengely-szöghelyzet jeladóba csorogjon bele, na de mindegy. Szerencsére minden elektromos lófaszt (értsd: csatlakozó) kifújtam előtte az érintkezők legjobb barátjával, a WD-40-nel (affektálósabbak kedvéért dábjúdíí-forti, ójessz , szóval a főtengely jeladónak se lehetett sok baja. Azért kiszedtem, és megszárítottam a mini konvektor mellett.
Ezek mellett kiberheltem a fél műszerfalat, a szarul működő vészvillogó-kapcsoló mellett akad pár kiégett izzó a műszeregységben itt-ott. Leszereltem a kesztyűtartó fedelét, mert elég nehezen nyílott, szétszedtem, megpucoltam, és adtam némi kenést a nyitómechanikának, szóval most már nem csak szép, hanem jó is. A termosztátcsere után megjött a fűtés, nem is gyengén, és a motor is szebben jár, a hidegüzem miatti alacsony fordulati fulladozások is megszűntek, szóval egyre jobb lesz a járgány.
Egyébként meglepően egyszerű jószág, igazi legóautó, viszont ahhoz képest, hogy a Favorit mekkora egy borzalom, ahhoz képest nagyon korrekt a vezetési élmény is, meg a minősége is. A Févöritben ülve olyan érzése van néha az embernek, mintha egy Teszkó Gazdaságos tejfölösdobozt vezetne (pedig nem fenékig tejfel ), a Felicia viszont közelebb van az unokatesójához, a kettes Golfhoz, meg a Polo Classic-hoz, de utóbbi kettő legidegesítőbb hülyeségét, a túl könnyű kuplungot szerencsére nem vették át, mint ahogy a ketesgóf másik orbitális nagy ökörségét a rossz helyen levő hátramenetet sem. A Feliciában ott van a rüki, ahol egy normális autóban lennie kell (normális autó = Alfa 75, miheztartás végett ). Elég faszán össze van a Skodri, semmi zörgés, még szétszedett műszerfallal sem, szóval minőségben azért szorosan ott van a legendary Golfkettő nyomában. Az ohne szervós kormányzás teljesen rendben, csak parkolásnál kell egy kicsit erősebben tekerni, a váltó pontos, a fék harap, a motor ereje meg... hááát totál indifferens. Az egész kocsi olyan, mintha az emberbe basztak volna egy óriási adag Seduxent: annyira nyugisan el lehet vele autókázni, egyszerűen nem kívánja, hogy taposd neki. Önkéntelenül is feljebb gangolsz kétezernél, hallgatod a rádiót, és szépen ráérősen csordogálsz, még a magamfajta állatból is előhozza a bennem rejlő kispolgárt. Ha mindenkinek Feliciája lenne, a fakabátok szépen kazalba rakhatnák a traffikat, és alágyújthatnának. Azért megindul, ha az ember odalép neki, de nem egy kifejezett dragrace-világbajnok, na.
A - talán egyetlen - negatívuma az az, hogy akkora a fordulóköre, mit egy pótos Ifának.
Kezdem megkedvelni Arankát. Aki eddig látta, azok közül mindenkinek tetszett, bár ez kábé olyan, mint amikor az új csajodra mindenki mondja, hogy milyen jó nő, meg minden, de azért te tudod, hogy gombás fertőzése van, és iszonyatosan fogazik. Távolról szép de van még pár kehéje, amit orvosolni kell.
Például csúnyán beázik. Nem, nem úgy mint a "kedvelt showman", hogy "Hádde' Belya!", hanem az első szélvédő környékén valahol szépen csendben becsorog a víz. Az ablaktekerő karok a gyári szürke helyett feketék, a hamutartó ronda, a szivargyújtó körüli műanyag is eléggé retek, a motortérben a fűtésbox pedig törött úgyhogy ezek helyett is kell valami. A vízhőfokmérő továbbra sem moccan 70 fokról, pedig az új termosztáttal biztos, hogy eléri az üzemi hőfokat a motor, ergo vagy a jeladó, vagy pedig a műszer döglött, ezeknek is utána kéne járni. Ellátogattam tehát újból a Skodaboltba és vettem gyári új szélvédőkédert, vészvillogó-kapcsolót és szivargyújtó-műanyagot, valamint egy bontott fűtésboxot, hamutartót, és ablaktekerő-karokat. Ezeken kívül beszereztem még egy pár első, és egy db hátsó ablaktörlőt, szerencsére potom pézé'.
"Laskaszürőt meg tápsiszettet" nem vettem Áránkának, pedig:
Február 8-án, azaz múlt hétfőn jöttem össze Arankával, igaz hosszú kapcsolatra nem számíthatok, de azért nálam marad egy rövid ideig. Aranka '99-es évjáratú, és még mielőtt elkezdenétek pedofilnak nézni, gyorsan közlöm, hogy egy Skoda Felicia típusú, 1.3-as motorral és zöld színnel megáldott gépjármű, és kapcsolatunk csupán csak plátói.
Barátaim kértek meg, hogy segítsek nekik az autóvásárlásban, és én örömmel álltam rendelkezésükre. Mivel egyikük sem túl otthonos a témában, és mind a srác, mind pedig a lány családjában ez lesz az első autó, ezért hosszas konzultáció előzte meg Aranka örökbefogadását. A választás azért esett a Feliciára, mert egy nem túl drága, viszonylag fiatal, megbízható, és olcsón fenntartható járgány kellett, a csicsa, a presztízs, és a vezetési élmény rohadtul másodlagos tényező volt.
Megnéztem a kiszemelt verdát, csápra tettük, így alulról is átvizslattam, és találtam pár dolgot, ami jó alkualapnak tűnt, de nem volt kizáró tényező, és végül kínkeserves alkudozások után sikerült elhozni 375-ért, ami nem egy rossz ár a gépért. (Mondjuk én többet akartam lecigánykodni belőle, de hát ennyire futotta.) Ennyiért mondjuk járt hozzá egy vadiúj, egynapos akksi, meg négy téli gumi is. Tehát 8-án, hétfőn - Aranka napon - elhoztuk a Skodálatos gépsast, és itt is maradt nálam egy wellness-kúrára. (A világításkapcsolók javítása, az első toronygumik, a kipufogó-középdob cseréje az már borítékolható volt.)
Első körben felrakattam a téli gurigákat, mert a halálmintás nyári szett sokmindenre alkalmas volt, de mondjuk közlekedésre nem éppen. Az első szervizben, ahol tavalyelőtt felrakattam a Seicento felnikre a téli garnitúrámat, ott egy ilyen búvalbaszott faludiszkós fejű kölök fogadott, húzta a száját hogy dolgozni kell (órabérben jaj de tud az fájni!), de legalább szép nagyot köszönt. (Kábé akkorát mint egy asztmás, fél tüdejű törpehörcsög utolsó hörgése.) Kipakoltam a téli gurigákat, amelyek történetesen 175/70 R13-as méretűek (a gyári méret 165/70 R13) tehát sugárban kőkemény 7 mm-rel nagyobb a gyárinál, és erre a fiúka közli, hogy hát ez nagyobb, meg hogy nem fog felmenni, meg ha igen, akkor beleér a sárvédőívbe. Mindezt azért, hogy elbliccelje a melót, biztos sietett a faluszéli denszklábba, Sterbinszkyre.
Gondoltam, hogy jól van Dezsőke, ha nem akarod, hogy itt költsem a zsét, akkor nem erőltetem, visszaraktam a gumit a csomagtartóba, aztán léc. A csávó még "segített" egy jótanáccsal is, hogy rakjam fel netre, adjam el, és vegyek rá kisebb garnitúrát. Apád 'szát, aztatdezső! (Az egészben az a szomorú, hogy egy laikust simán be tudott volna szopatni ezzel a szöveggel.)
Kb. 700 méterrel arrébb, egy másik gumisnál (a volt Hyundai szalon) az öreg szakik gyorsan, korrekt minőségben feldobták a négy Barum pacskert, mindezt kevesebbért, mint amennyit az előbb említett gumis tavalyelőtt(!) kért el. Mindemellett őnekik nem fájt sem a munka, sem pedig a köszönés. A téli gumik felrakása után már a kocsi már olyan dolgokra is képes volt, mint pl. az elindulás, a megállás, sőt akár kanyarodni is lehetett vele.
Meghekkeltem a világításkapcsolót, mert a tompított olyan volt, mint a mesében: hol volt, hol nem volt. A világításkapcsolónak szerencsére nem volt komoly baja, a hosszú állás és a kemény mínuszok miatt nem akart működni. A fűtött (értsd: valamivel 0 fok felett) garázsban hamar megjött a refi, a tompított, és a hátsó ködlámpa is. A vészvillogó kapcsolója viszont továbbra is szar volt, úgyhogy az felkerült a bevásárlólistára.
Leboltoltam a szomszéd sráccal egy garnitúra 14-es Góóófkettő GTI acélfelnit, hogy legyen mire rakni a nyári garnitúrát, amelyek valszeg 165/65 R14-es Fulda EcoControl papucsok lesznek. Elvileg nem adta volna el, de egy okos közlekedő megcsukta a Góófját, és most gondban van. Gyász.:(
Az első napokban kiderült, hogy nincs fűtés, és furán nem megy 70 fok fölé a vízhőfokmérő, ezek alapján rögtön a termosztátra kezdtem gyanakodni. A másik hiba, ami előjött, az az önindító volt, ugyanolyan mesebeli volt, mint a tompított.
Kikaptam az önindítót a ház előtt a zimankóban, és elballagtam a közeli Skodás boltba, vettem termosztát, toronygumikat, és kipufogó középdobot, valamint leadtam a régi önindítót, és elhoztam helyette egy felújított gyárit. Ajándékba kaptam az ablaktekerő karra való műanyag kupakot is. Még aznap délután bedobtam az önindítót, aztán az immáron üzemképes járgánnyal másnap el is zúztam Dávid cimborámhoz, szerelni a Trabant.
Tudjátok, ez az a Trabi, ami miatt nem tudjuk elkezdeni a Moszkvicsot.
Elvileg az OT-expóra kész kéne hogy legyen, de igazából csak egyre jobban jön szét. Eleinte csak az volt, hogy oké, egy kis pucolás, pár apróság cseréje, műszaki, aztán go. Ehhez képest most egyre inkább a komplett restaurálás felé tolódik el a dolog. A cimbora jól belegabalyodott, mint hülye macska a cérnagombolyagba... Na mindegy, szóval a Trabiból kiszedtük a motort-váltót, meglepően egyszerű volt,(a Trabi váltórúd kikúrtmód menő sétapálca tud lenni) meg ha már ott voltam, kicseréltem Arankán a termosztát.(Fűtött garázs rulez.) Ez is meglepően egyszerű volt, elég volt hozzá egy nyolcas kis krova, meg egy műanyag lavór. A régi termó az darabokban jött ki, szóval valószínűleg nem volt már tökéletes. Azt mondjuk megoldhatták volna Skodáék, hogy az elfolyó hűtővíz ne egyenesen a főtengely-szöghelyzet jeladóba csorogjon bele, na de mindegy. Szerencsére minden elektromos lófaszt (értsd: csatlakozó) kifújtam előtte az érintkezők legjobb barátjával, a WD-40-nel (affektálósabbak kedvéért dábjúdíí-forti, ójessz , szóval a főtengely jeladónak se lehetett sok baja. Azért kiszedtem, és megszárítottam a mini konvektor mellett.
Ezek mellett kiberheltem a fél műszerfalat, a szarul működő vészvillogó-kapcsoló mellett akad pár kiégett izzó a műszeregységben itt-ott. Leszereltem a kesztyűtartó fedelét, mert elég nehezen nyílott, szétszedtem, megpucoltam, és adtam némi kenést a nyitómechanikának, szóval most már nem csak szép, hanem jó is. A termosztátcsere után megjött a fűtés, nem is gyengén, és a motor is szebben jár, a hidegüzem miatti alacsony fordulati fulladozások is megszűntek, szóval egyre jobb lesz a járgány.
Egyébként meglepően egyszerű jószág, igazi legóautó, viszont ahhoz képest, hogy a Favorit mekkora egy borzalom, ahhoz képest nagyon korrekt a vezetési élmény is, meg a minősége is. A Févöritben ülve olyan érzése van néha az embernek, mintha egy Teszkó Gazdaságos tejfölösdobozt vezetne (pedig nem fenékig tejfel
), a Felicia viszont közelebb van az unokatesójához, a kettes Golfhoz, meg a Polo Classic-hoz, de utóbbi kettő legidegesítőbb hülyeségét, a túl könnyű kuplungot szerencsére nem vették át, mint ahogy a ketesgóf másik orbitális nagy ökörségét a rossz helyen levő hátramenetet sem. A Feliciában ott van a rüki, ahol egy normális autóban lennie kell (normális autó = Alfa 75, miheztartás végett ). Elég faszán össze van a Skodri, semmi zörgés, még szétszedett műszerfallal sem, szóval minőségben azért szorosan ott van a legendary Golfkettő nyomában. Az ohne szervós kormányzás teljesen rendben, csak parkolásnál kell egy kicsit erősebben tekerni, a váltó pontos, a fék harap, a motor ereje meg... hááát totál indifferens. Az egész kocsi olyan, mintha az emberbe basztak volna egy óriási adag Seduxent: annyira nyugisan el lehet vele autókázni, egyszerűen nem kívánja, hogy taposd neki. Önkéntelenül is feljebb gangolsz kétezernél, hallgatod a rádiót, és szépen ráérősen csordogálsz, még a magamfajta állatból is előhozza a bennem rejlő kispolgárt. Ha mindenkinek Feliciája lenne, a fakabátok szépen kazalba rakhatnák a traffikat, és alágyújthatnának. Azért megindul, ha az ember odalép neki, de nem egy kifejezett dragrace-világbajnok, na.A - talán egyetlen - negatívuma az az, hogy akkora a fordulóköre, mit egy pótos Ifának.
Kezdem megkedvelni Arankát. Aki eddig látta, azok közül mindenkinek tetszett, bár ez kábé olyan, mint amikor az új csajodra mindenki mondja, hogy milyen jó nő, meg minden, de azért te tudod, hogy gombás fertőzése van, és iszonyatosan fogazik. Távolról szép de van még pár kehéje, amit orvosolni kell.
Például csúnyán beázik. Nem, nem úgy mint a "kedvelt showman", hogy "Hádde' Belya!", hanem az első szélvédő környékén valahol szépen csendben becsorog a víz. Az ablaktekerő karok a gyári szürke helyett feketék, a hamutartó ronda, a szivargyújtó körüli műanyag is eléggé retek, a motortérben a fűtésbox pedig törött úgyhogy ezek helyett is kell valami. A vízhőfokmérő továbbra sem moccan 70 fokról, pedig az új termosztáttal biztos, hogy eléri az üzemi hőfokat a motor, ergo vagy a jeladó, vagy pedig a műszer döglött, ezeknek is utána kéne járni. Ellátogattam tehát újból a Skodaboltba és vettem gyári új szélvédőkédert, vészvillogó-kapcsolót és szivargyújtó-műanyagot, valamint egy bontott fűtésboxot, hamutartót, és ablaktekerő-karokat. Ezeken kívül beszereztem még egy pár első, és egy db hátsó ablaktörlőt, szerencsére potom pézé'.
"Laskaszürőt meg tápsiszettet" nem vettem Áránkának, pedig:
2010.01.28. Csütörtök
Dupla poszt, én kérek elnézést. (Most volt csak időm az ilyesmire.)
Naszóval, Tóbiás a vizsgaidőszak utolsó hetében kitalálta, hogy ő nem akar menni vizsgázni. Én se akartam, de kurvára muszáj volt. Azt kezdte el játszani, hogy hosszas köszörülés után is baszik beindulni. Az első alkalommal (múlt hét szombat) hagytam a 'csába, elhúztam Pestre a Peugeot-val. Gondoltam, valamelyik délután egy egyszerű megszakító-csere után ismét jó lesz a gép. Nem gondoltam volna megint hosszú ideig elnyújtott orális szex következik, természetesen a szervnek nem a tojásos, hanem a makkos felén.
Hétfőn nekiálltam, betoltam a gépsárkányt a garázsba, kicseréltem a beégett megszakítót, lőttem egy mexhézagot. Utána pöcc-röff, szépen járt, "mint a saffhauzen". Garázsból ki, megnyugvás. Kedden vizsga. Természetesen baszott beindulni. A csütörtöki vizsgámra is inkább elmentem gyalog. (Ja, mellékesen innentől kezdve okleveles AWI hegesztő is vagyok, úgyhogy örül a búrám, nem kicsit.)
A csütörtöki záróvizsga után ünneplés helyett nekiálltam tanulni a szombati fősulis vizsgára, meg akkor még hittem benne, hogy Tóbiással fogok Pestre menni, úgyhogy nekiálltam szerelni is.
Gondoltam a megszakító jó, biztos nem kapja fel a benzint, aztán az a baja (tényleg túl gyorsan visszaengedett az AC). Jól van, akkor legyen: ácé, ezúttal villám décé nélkül. Megrendeltem az olasz AC-t, szerencsére nekem nagyker áron jön, vettem még mellé egy tömítéskészlet, mert beállító tömítés sajna nem volt a csomagban. Mivel a benzincsövek nem kicsit voltak rárohadva a csonkokra, ezért vettem pár új benyacsövet meg bilincset is. Így is majdnem rákúrtam, mert a karbifedélből előbb szakadt ki a kis réz csonk, minthogy a benyacső lejött volna róla. Mindegy, lehenteltem pengével, a csonkot meg visszaragasztottam. (Külön mák, hogy volt ilyen tömítő-ragasztó pasztám.) Összepakoltam a technikát, gyorsan kicseréltem a gyújtáskábeleket is a tartalék garnitúrára. Pöcc-röff. Garázsból ki, tankolás, és utána meg tanulás ezerrel, hogy bepótoljam azt, amit a szereléssel elbasztam. Másnap reggel indulás kies fővárosunkba. Jön a negyvenmilliós kérdés: Beindult-e Tóbiás? Hát persze, hogy nem. Megint kölcsönpözsó, késésben levés, sietés ész nélkül. Ennyi erővel WC-pumpát is berakhattam volna AC helyett, basszameg.
Kedden 126-os nap. Kint toszódtam a garázsban, próbáltam életet lehelni a járgányba. Nem volt szikra, ezért a legkézenfekvőbb dologgal próbálkoztam: gyújtáskábel. Hirtelen beindult a gépezet a régi gyújtáskábellel. Örö-bódottá, szaladtam is hogy odaérjek a többiekhez a 126-os napi mókára. Amíg a pizzériában beszélgettünk addig Tóbiás kint állt a hidegben. Utána persze baszott beindulni, megint nem volt szikra. Mindegy, betoltuk, örültem, hogy hazajutottam. Este kilenc fele még kicseréltem a trafót. Eredmény: semmi.
Másnap kicseréltem a kondit, beállítottam a gyújtást: negatív.
Visszacseréltem a trafót: semmi.
Kiszedtem a megszakítóházat, beraktam egy szemre jobb állapotút, megint belőttem a mexhézagot, beállítottam a gyújtást. Ismét csak negatív. Este programom volt, nagyon kellett volna a kocsi, de természetesen ilyenkor nem akar működni.
Most aztán már tényleg nem tudom, hogy mi a búbánatos, keserves, tripperes kókadt lófasz baja van, mert jószerével mindent kicseréltem már, aminek a gyújtáshoz köze van, aztán szikra az még mindig nincsen.
Naszóval, Tóbiás a vizsgaidőszak utolsó hetében kitalálta, hogy ő nem akar menni vizsgázni. Én se akartam, de kurvára muszáj volt. Azt kezdte el játszani, hogy hosszas köszörülés után is baszik beindulni. Az első alkalommal (múlt hét szombat) hagytam a 'csába, elhúztam Pestre a Peugeot-val. Gondoltam, valamelyik délután egy egyszerű megszakító-csere után ismét jó lesz a gép. Nem gondoltam volna megint hosszú ideig elnyújtott orális szex következik, természetesen a szervnek nem a tojásos, hanem a makkos felén.
Hétfőn nekiálltam, betoltam a gépsárkányt a garázsba, kicseréltem a beégett megszakítót, lőttem egy mexhézagot. Utána pöcc-röff, szépen járt, "mint a saffhauzen". Garázsból ki, megnyugvás. Kedden vizsga. Természetesen baszott beindulni. A csütörtöki vizsgámra is inkább elmentem gyalog. (Ja, mellékesen innentől kezdve okleveles AWI hegesztő is vagyok, úgyhogy örül a búrám, nem kicsit.)
A csütörtöki záróvizsga után ünneplés helyett nekiálltam tanulni a szombati fősulis vizsgára, meg akkor még hittem benne, hogy Tóbiással fogok Pestre menni, úgyhogy nekiálltam szerelni is.
Gondoltam a megszakító jó, biztos nem kapja fel a benzint, aztán az a baja (tényleg túl gyorsan visszaengedett az AC). Jól van, akkor legyen: ácé, ezúttal villám décé nélkül. Megrendeltem az olasz AC-t, szerencsére nekem nagyker áron jön, vettem még mellé egy tömítéskészlet, mert beállító tömítés sajna nem volt a csomagban. Mivel a benzincsövek nem kicsit voltak rárohadva a csonkokra, ezért vettem pár új benyacsövet meg bilincset is. Így is majdnem rákúrtam, mert a karbifedélből előbb szakadt ki a kis réz csonk, minthogy a benyacső lejött volna róla. Mindegy, lehenteltem pengével, a csonkot meg visszaragasztottam. (Külön mák, hogy volt ilyen tömítő-ragasztó pasztám.) Összepakoltam a technikát, gyorsan kicseréltem a gyújtáskábeleket is a tartalék garnitúrára. Pöcc-röff. Garázsból ki, tankolás, és utána meg tanulás ezerrel, hogy bepótoljam azt, amit a szereléssel elbasztam. Másnap reggel indulás kies fővárosunkba. Jön a negyvenmilliós kérdés: Beindult-e Tóbiás? Hát persze, hogy nem. Megint kölcsönpözsó, késésben levés, sietés ész nélkül. Ennyi erővel WC-pumpát is berakhattam volna AC helyett, basszameg.
Kedden 126-os nap. Kint toszódtam a garázsban, próbáltam életet lehelni a járgányba. Nem volt szikra, ezért a legkézenfekvőbb dologgal próbálkoztam: gyújtáskábel. Hirtelen beindult a gépezet a régi gyújtáskábellel. Örö-bódottá, szaladtam is hogy odaérjek a többiekhez a 126-os napi mókára. Amíg a pizzériában beszélgettünk addig Tóbiás kint állt a hidegben. Utána persze baszott beindulni, megint nem volt szikra. Mindegy, betoltuk, örültem, hogy hazajutottam. Este kilenc fele még kicseréltem a trafót. Eredmény: semmi.
Másnap kicseréltem a kondit, beállítottam a gyújtást: negatív.
Visszacseréltem a trafót: semmi.
Kiszedtem a megszakítóházat, beraktam egy szemre jobb állapotút, megint belőttem a mexhézagot, beállítottam a gyújtást. Ismét csak negatív. Este programom volt, nagyon kellett volna a kocsi, de természetesen ilyenkor nem akar működni.
Most aztán már tényleg nem tudom, hogy mi a búbánatos, keserves, tripperes kókadt lófasz baja van, mert jószerével mindent kicseréltem már, aminek a gyújtáshoz köze van, aztán szikra az még mindig nincsen.
2010.01.28. Csütörtök
Indul a Moszkvics-prodzsekt!
Ahogy ígértem korábban, szólok pár szót a Moszkvicsról. Úgy alakultak a dolgok, hogy végre neki tudok állni a kocsi restaurálásának, méghozzá nem is akárhogy. Nem egy szimpla széria 412-es lesz, hanem a gyári raliváltozat mását fogjuk megépíteni. Az egész dolog úgy kezdődött, hogy meghirdettem a kocsit eladásra, mivel Tóbiás karosszériájának a restaurálása és a 800-as moci befejezése anyagilag eléggé megterhelő lesz, a Moszkvics felújítását így beláthatatlan ideig el is kellett volna halasztanom, azt, hogy nálam pusztuljon el, azt meg nem akartam. Természetesen csak és kizárólag a Moszkvicsklub honlapján hirdettem, mert gondos új tulajt akartam neki, nem fémgyűjtőket meg faluvégén racingoló suhancokat. Aztán a történet olyan fordulatot vett, amiről álmodni sem mertem volna:
Jelentkezett egy vevő, aki úgy tűnt, hogy jó gazdája lesz a Moszkítónak, több ilyen gép is van a birtokában. Hosszas levelezés után megemlítettem, hogy mi volt az én eredeti elképzelésem a járgánnyal kapcsolatban (gyári raliverzsön), és ez elnyerte a vevőjelölt tetszését is. Annyiban maradtunk, hogy belevágunk ebbe a dologba, én fogom levezényelni az egészet a szétszedéstől a lakatosmunkán át a fényezésig (Laceeee készülj! ), ő pedig finanszírozza a munkálatokat némi reklám fejében. (A kocsi hirdetési felületeinek a 70%-a az övé.) Ez ugye több, mint nagyvonalú ajánlat...
Nos, a vizsgaidőszak túlélése után első lépésként elzúztam Pestszentlőrincre, és beszabadultam a Dinitrol cuccok hazai importőréhez, és bevásároltam, hogy a lakatosmunkákhoz már meglegyen minden, nehogy közben kelljen szaladgálni. Vettem varrattömítőt, üregvédőt, RC-900-as rozsdapassziválót, meg egy kis alvázvédőt is, lehetőség szerint a legjobb minőségűt mindegyikből. Remélem elég lesz, nem fogyunk ki menet közben. A biztonság kedvéért azért rákérdeztem, hogy van-e Fehérváron valami viszonteladójuk, és szerencsére van, úgyhogy nem kell minden apróságért Pestre szaladgálni. Az egész csomag majdnem megvolt egy harmincasból, párszáz petákkal fölötte állt meg.
A következő lépés a szétszedés, és a homokfúvás, de egyelőre a garázs, ahol a szétszedést csinálnánk, tele van egy épülő Trabanttal.(Majd írok arról is, mert szép lesz a gép, ha elkészül.) Elvileg október elején álltam volna be az Alfával egy szétszedés + takarítás + üregvédelem prodzsektre, de a Trabival baromi sokat csúszik a cimborám (aprólékosság rulez!), úgyhogy az Alfa most csúszik egy kicsit (vagy keresek neki másik helyet.), és előrevesszük a Moszkvicsot. Nemeccerű dolgok ezek, na.
Tóbiás ellenben sztrájkba lépett (biztos beleköltözött valami halott BKV-s szelleme ), és nem akar menni, annak ellenére hogy kicseréltem a fél autót. Erről majd külön posztot írok, nem akarom keverni a dolgokat, mint sört a borral, mert annak soha nincs jó vége.
Áldás, békesség, mötttttál!
Ahogy ígértem korábban, szólok pár szót a Moszkvicsról. Úgy alakultak a dolgok, hogy végre neki tudok állni a kocsi restaurálásának, méghozzá nem is akárhogy. Nem egy szimpla széria 412-es lesz, hanem a gyári raliváltozat mását fogjuk megépíteni. Az egész dolog úgy kezdődött, hogy meghirdettem a kocsit eladásra, mivel Tóbiás karosszériájának a restaurálása és a 800-as moci befejezése anyagilag eléggé megterhelő lesz, a Moszkvics felújítását így beláthatatlan ideig el is kellett volna halasztanom, azt, hogy nálam pusztuljon el, azt meg nem akartam. Természetesen csak és kizárólag a Moszkvicsklub honlapján hirdettem, mert gondos új tulajt akartam neki, nem fémgyűjtőket meg faluvégén racingoló suhancokat. Aztán a történet olyan fordulatot vett, amiről álmodni sem mertem volna:
Jelentkezett egy vevő, aki úgy tűnt, hogy jó gazdája lesz a Moszkítónak, több ilyen gép is van a birtokában. Hosszas levelezés után megemlítettem, hogy mi volt az én eredeti elképzelésem a járgánnyal kapcsolatban (gyári raliverzsön), és ez elnyerte a vevőjelölt tetszését is. Annyiban maradtunk, hogy belevágunk ebbe a dologba, én fogom levezényelni az egészet a szétszedéstől a lakatosmunkán át a fényezésig (Laceeee készülj!
), ő pedig finanszírozza a munkálatokat némi reklám fejében. (A kocsi hirdetési felületeinek a 70%-a az övé.) Ez ugye több, mint nagyvonalú ajánlat...Nos, a vizsgaidőszak túlélése után első lépésként elzúztam Pestszentlőrincre, és beszabadultam a Dinitrol cuccok hazai importőréhez, és bevásároltam, hogy a lakatosmunkákhoz már meglegyen minden, nehogy közben kelljen szaladgálni. Vettem varrattömítőt, üregvédőt, RC-900-as rozsdapassziválót, meg egy kis alvázvédőt is, lehetőség szerint a legjobb minőségűt mindegyikből. Remélem elég lesz, nem fogyunk ki menet közben. A biztonság kedvéért azért rákérdeztem, hogy van-e Fehérváron valami viszonteladójuk, és szerencsére van, úgyhogy nem kell minden apróságért Pestre szaladgálni. Az egész csomag majdnem megvolt egy harmincasból, párszáz petákkal fölötte állt meg.
A következő lépés a szétszedés, és a homokfúvás, de egyelőre a garázs, ahol a szétszedést csinálnánk, tele van egy épülő Trabanttal.(Majd írok arról is, mert szép lesz a gép, ha elkészül.) Elvileg október elején álltam volna be az Alfával egy szétszedés + takarítás + üregvédelem prodzsektre, de a Trabival baromi sokat csúszik a cimborám (aprólékosság rulez!), úgyhogy az Alfa most csúszik egy kicsit (vagy keresek neki másik helyet.), és előrevesszük a Moszkvicsot. Nemeccerű dolgok ezek, na.
Tóbiás ellenben sztrájkba lépett (biztos beleköltözött valami halott BKV-s szelleme
), és nem akar menni, annak ellenére hogy kicseréltem a fél autót. Erről majd külön posztot írok, nem akarom keverni a dolgokat, mint sört a borral, mert annak soha nincs jó vége. Áldás, békesség, mötttttál!
2010.01.19. Kedd
"...és játszani ezt a rock'n'rollnak hívott szart!"
Ezzel a Tankcsapda-idézettel szeretném indítani 2010 első bejegyzését, nem azért, mert ideillik, hanem azért mert csak. Egy hosszú, 2008 augusztusa óta tartó sorozat szakadt meg a héten, így hát kénytelen vagyok róla blogolni: Tóbiás ekkor volt utoljára üzemképtelen (akkor mondjuk majdnem fegyújtottam, szép cifra poszt lett belőle), és hát most úgy néz ki, hogy kedve támadt egy kis múltidézésre. Pont a vizsgaidőszak közepén, mert olyankor az nekem jó.
Múlt pénteken mentem volna vizsgázni Pestre, amikor Tóbiás egyszercsak cseszett elindulni. Háromszoros hurrá, próbáltam menteni a menthetőt, de nem akarta a gép az igazságot, úgyhogy jó háromnegyed óra késéssel indultam Pestre a Peugeot-val. Szegény öreg dízelnek a belét is kitapostam, hogy felérjek, röpködtek a koromfelhők. (Amikor a Hungáriára értem épp akkor mondták a rádióban, hogy várhatóan elmarad a szmogriadó. "A lófaszt fog elmaradni!"-gondoltam én...
Na mindegy, a vizsga megvolt, két vizsga közti szünetben meg nekiálltam Tóbiást hebrákolni. Szegényke egy nyikkanás nélkül hozott-vitt, és már éppen ráfért volna egy kis karbantartás. Mondjuk még két hetet azért már igazán kibírhatott volna. Előtúrtam egy régi Tanksapka CD-t, nosztalgia-jelleggel, feltoltam a hangerőt aztán nekiestem a járműnek:
-Feltöltöttem az akksit,
-kicseréltem a megszakítót,
-belőttem a mexhézagot,
-beállítottam az előgyújtást.
Na ekkor hosszas tekerés után beindult, nem volt még tökéletes.
-Kicseréltem a gyertyakábeleket,
-feszítettem az éxíjon,
-kapott olajat (a szokásos Valvoline Turbo 15W-50-est),
-kiszedtem és megpucoltam a gyertyák elektródáit.
Ekkor pöccre beindult, és gyönyörűen járt. Örültem. Bónusztrekk gyanánt még kitakarítottam a kocsi belsejét, adtam némi kenést a záraknak, és helyreraktam pár lelazult csavart a beltérben. Este elmentem egy próbakörre. Sajnos épp leesett a hó, és sajnos nagyon síkos volt az úttest, és sajnos-sajnos-sajnos nagyon gyakran megcsúszott a kocsi hátulja, hovatovább minden kanyarban.
Eddig a lávsztori. Ma reggel mentem volna vizsgázni. Találjátok ki, hogy beindult-e? A helyes válasz: kurvára nem. Két dologra gyanakszom: vagy AC-pumpa (délután rendeltem is egy felújító készlet), vagy pedig trafó. Ha az AC-javítás után beröffen, akkor gúd, ha nem, akkor trafócsere. Ha azután sem, akkor optikai tuning lesz, nagykalapáccsal.
Egyéb történések, amikről nem blogoltam a sűrű egyéb teendők (vizsgák, vizsgák és a változatosság kedvéért vizsgák) miatt.
- Nem "voltam gépműhelyben".
- "Vettem vasat." (Illetve hát alumínium az, méghozzá ilyen kerek fajta, és négy darab.)
- A kocsim Veszprémből Irie Maffia koncert és súlyos másnaposság után, az 50-10 centis hóval borított 8-as főúton is hazahozott. Kalandos volt, főleg amikor megpördültem 80-nal, és a szalagkorláttól 20 centire fogtam meg a gépjárművet.
- Szilveszterkor 5 méteres zokszó nélkül lenyomta több utassal a Fehérvár-Alsóörs távot, és másnap egy Tihanyi kirándulás is belefért. Négy emberrel is simán tartotta a gépezet a 100 km/h-s utazót. Oké, a hátsó kettő az 45-50 kilós lány volt, de ez még így is majdnem 250 kiló. Az emelkedőkön mondjuk nem előztem, ez tény...
-Van újság a Moszkvics körül, de erről majd később számolok be!
Sajna az idő szűkében nem nagyon tudtam kommentelni, de azért olvasok blogot, úgyhogy megragadnám az alkalmat és itt most gyorsan egy füst alatt:
-Buék mindenkinek úgy cuzámmen!
-Kemának részvét JRB miatt, és sok szerencsét a kis piroshoz. Látom alakul a verda. (Neve van már, vazz?!)
-Suhinak is grat az új géphez. De azé' a kispolák az stílusosabb gép volt, na!
-Somának üzenem, hogy egy állat! (De pozitív értelemben. )
-Bálint Karcsinak gratula a műszakihoz, nagyon szívesen megnézném már a vasat.
-Lajoskának szeretném felhívni a figyelmét, hogy a Skoda rendszámából hiányzik egy betű: AC/DC helyett csak ADC. Sürgősen pótolja!
-Nyuszy: ne mennyé terepre, mert attól megy tele a diffi sárral meg patakvízzel. Inkább polskizz, aszfalton. (126-os nap?
A vizsgaidőszaknak meg üzenem, hogy monnyon le! Ja és szerelgetés közben elkapott a nosztalgia, oszt megfogadtam, hogy ezt ide beizélom ide. Rakkenroll, vaze!
Ezzel a Tankcsapda-idézettel szeretném indítani 2010 első bejegyzését, nem azért, mert ideillik, hanem azért mert csak. Egy hosszú, 2008 augusztusa óta tartó sorozat szakadt meg a héten, így hát kénytelen vagyok róla blogolni: Tóbiás ekkor volt utoljára üzemképtelen (akkor mondjuk majdnem fegyújtottam, szép cifra poszt lett belőle), és hát most úgy néz ki, hogy kedve támadt egy kis múltidézésre. Pont a vizsgaidőszak közepén, mert olyankor az nekem jó.
Múlt pénteken mentem volna vizsgázni Pestre, amikor Tóbiás egyszercsak cseszett elindulni. Háromszoros hurrá, próbáltam menteni a menthetőt, de nem akarta a gép az igazságot, úgyhogy jó háromnegyed óra késéssel indultam Pestre a Peugeot-val. Szegény öreg dízelnek a belét is kitapostam, hogy felérjek, röpködtek a koromfelhők. (Amikor a Hungáriára értem épp akkor mondták a rádióban, hogy várhatóan elmarad a szmogriadó. "A lófaszt fog elmaradni!"-gondoltam én...
Na mindegy, a vizsga megvolt, két vizsga közti szünetben meg nekiálltam Tóbiást hebrákolni. Szegényke egy nyikkanás nélkül hozott-vitt, és már éppen ráfért volna egy kis karbantartás. Mondjuk még két hetet azért már igazán kibírhatott volna. Előtúrtam egy régi Tanksapka CD-t, nosztalgia-jelleggel, feltoltam a hangerőt aztán nekiestem a járműnek:
-Feltöltöttem az akksit,
-kicseréltem a megszakítót,
-belőttem a mexhézagot,
-beállítottam az előgyújtást.
Na ekkor hosszas tekerés után beindult, nem volt még tökéletes.
-Kicseréltem a gyertyakábeleket,
-feszítettem az éxíjon,
-kapott olajat (a szokásos Valvoline Turbo 15W-50-est),
-kiszedtem és megpucoltam a gyertyák elektródáit.
Ekkor pöccre beindult, és gyönyörűen járt. Örültem. Bónusztrekk gyanánt még kitakarítottam a kocsi belsejét, adtam némi kenést a záraknak, és helyreraktam pár lelazult csavart a beltérben. Este elmentem egy próbakörre. Sajnos épp leesett a hó, és sajnos nagyon síkos volt az úttest, és sajnos-sajnos-sajnos nagyon gyakran megcsúszott a kocsi hátulja, hovatovább minden kanyarban.
Eddig a lávsztori. Ma reggel mentem volna vizsgázni. Találjátok ki, hogy beindult-e? A helyes válasz: kurvára nem. Két dologra gyanakszom: vagy AC-pumpa (délután rendeltem is egy felújító készlet), vagy pedig trafó. Ha az AC-javítás után beröffen, akkor gúd, ha nem, akkor trafócsere. Ha azután sem, akkor optikai tuning lesz, nagykalapáccsal.
Egyéb történések, amikről nem blogoltam a sűrű egyéb teendők (vizsgák, vizsgák és a változatosság kedvéért vizsgák) miatt.
- Nem "voltam gépműhelyben".
- "Vettem vasat." (Illetve hát alumínium az, méghozzá ilyen kerek fajta, és négy darab.)
- A kocsim Veszprémből Irie Maffia koncert és súlyos másnaposság után, az 50-10 centis hóval borított 8-as főúton is hazahozott. Kalandos volt, főleg amikor megpördültem 80-nal, és a szalagkorláttól 20 centire fogtam meg a gépjárművet.
- Szilveszterkor 5 méteres zokszó nélkül lenyomta több utassal a Fehérvár-Alsóörs távot, és másnap egy Tihanyi kirándulás is belefért. Négy emberrel is simán tartotta a gépezet a 100 km/h-s utazót. Oké, a hátsó kettő az 45-50 kilós lány volt, de ez még így is majdnem 250 kiló. Az emelkedőkön mondjuk nem előztem, ez tény...
-Van újság a Moszkvics körül, de erről majd később számolok be!
Sajna az idő szűkében nem nagyon tudtam kommentelni, de azért olvasok blogot, úgyhogy megragadnám az alkalmat és itt most gyorsan egy füst alatt:
-Buék mindenkinek úgy cuzámmen!
-Kemának részvét JRB miatt, és sok szerencsét a kis piroshoz. Látom alakul a verda. (Neve van már, vazz?!)
-Suhinak is grat az új géphez. De azé' a kispolák az stílusosabb gép volt, na!
-Somának üzenem, hogy egy állat!
(De pozitív értelemben. )-Bálint Karcsinak gratula a műszakihoz, nagyon szívesen megnézném már a vasat.
-Lajoskának szeretném felhívni a figyelmét, hogy a Skoda rendszámából hiányzik egy betű: AC/DC helyett csak ADC. Sürgősen pótolja!
-Nyuszy: ne mennyé terepre, mert attól megy tele a diffi sárral meg patakvízzel. Inkább polskizz, aszfalton. (126-os nap?
A vizsgaidőszaknak meg üzenem, hogy monnyon le! Ja és szerelgetés közben elkapott a nosztalgia, oszt megfogadtam, hogy ezt ide beizélom ide. Rakkenroll, vaze!