Tevékenységtérkép
2011.01.20. Csütörtök
Hölgyeim és uraim! A színpadon: Tré Larry és a Möskvichhead!
A banda tagjai:
1.) Opel Kadett 1.3 powermachine (vonóhorog equipped)
2.) Egy 1.8 tonnás tréler
3.) CB-rádió + előfutó autó (Sárkány ellen sárkányfű, rendőr ellen safety car.)
4.) ...ééés egy kretén a volán mögött. (Én)
Végre eljött az az örömteli pillanat, hogy Moszkvics komát elhozhattam a lakatosműhelyből. Az is sürgette a dolgot, hogy a kész autót nem lehetett sokáig odabent tartani a műhelyben, mert lett volna egyéb meló, így hát ideiglenesen kirakták a gépsast egy ponyva alá. Múlt hét szombatra volt betervezve az eksön, de több tényezővel kellett kalkulálni a szervezésnél, és természetesen ahogy közeledett a szombat, minden kezdett egyre szarabbul festeni. Már-már kezdtem megalkuvó kispolgár lenni, és belemenni abba, hogy egyik kollégám autómentős ismerősére bízzam a dolgot ahelyett, hogy saját magam vontatnék. Előbbi teljesen legális, költségben se lett volna több, de nincs benne semmi rakenroll. Felhívtam az ipsét, kérdeztem, hogy vállalná-e, erre mondta, hogy épp aznap adta el a járműszerelvényét vontatóstól-trélerestől tokkal-vonóval. Jeee!
Maradt tehát a hagyományos mosópor: valami random vonóhorgos kocsi plusz egy tréler a kedvenc utánfutósomtól. Tesóm apósának van egy vonóhorgos Kadettje, ő azt mondta, hogy szívesen kölcsön is adja, ha őneki éppen nem kell. Szombaton pont kellett.
A tréleresnél se biztattak semmi jóval, amikor mondtam, hogy szombat délelőttre kéne egy tréler. Azt mondták, hogy csörögjek oda, aztán vagy lesz, vagy nem.
Szóval péntek este úgy tűnt, hogy totál esélytelen a szombati manőver, el is napoltam az egészet, nem foglaltam le se a trélert, nem szóltam az "előfutó autó" személyzetének sem, gondoltam le van baszva az egész, majd a következő héten megoldjuk.
Szombaton 11-kor épp a teszkóparkolóban bandáztunk Piszkor fő-fő-főtábornok úrral és a helyi polskis csapattal (Chriséket vártuk a Bamakós mezőnnyel együtt), amikor csörgött a telefon. Tibi (az Opel gazdája) szólt hogy mégiscsak oda tudja adni a kocsit. Gondoltam, megeresztek pár telefont, úgy vagyok vele, mint az öreg proletár a szépségklinikán: csak a ráncainkat veszthetjük.
Végülis sikerült összeszervezni a dolgot, igaz trélerből 1300 kilós helyett már csak az 1800-as volt, de gondoltam annyi baj legyen. Kimentem Pákozdra, elhoztam a Kadett, megtankoltam, aztán felvettem a futót, bepakoltam a spanifereket, megvártam cimborámat aki jött a Safety Car-ral. Beüzemeltük a CB-ket, aztán a lovak közé csaptunk. Minden gond nélkül kiértünk Seregélyesre, felpakoltuk a Moszkvicsot, aztán irány Pátka és a garázs.
Kicsit gyengének éreztem a Kadett, ezért úgy döntöttem, hogy nem a rövidebb úton megyek Dinnyés felé, hanem a 62-esen vissza Fehérvárnak, ami ugyan kissé hosszabb, meg a jardok előfordulásának az esélye is nagyobb, viszont ott nincs olyan, ami Dinnyés fele lenne: nagy emelkedő.
Ahogy elhagytam Seregélyest meg is érkezett a tőlem már joggal elvárható, menetrendszerű gebasz. Az Opel egyik hengere úgy döntött, hogy innentől kezdve ő nem erőlteti magát, dolgozzon csak a többi három. Szóval ott maradtam kb. 930 munkára fogható köbcentivel, meg valamivel több mint két tonnával, és szerintem nem árulok el vele nagy titkot, hogy a hipertérugrási sebességet aznap kivételesen nem értük el. Sík úton hármas + nyélgáz = 60 km/h volt az alapvetően jellemző képlet. Négyesbe esélytelen volt felgangolni, emelkedőn meg néha a szédítő 40 km/h-ra is visszalassultunk. Ha szar szóviccet akarnék elsütni (Márpedig miért ne?), akkor az mondanám, hogy elég vontatottan haladt a vontatás.
Fehérvárra bevánszorogva meg is kellett állni, mert szegény Opel közel volt már a túlmelegedéshez. Megálltam, hagytam visszahűlni a járgányt, és közben eljutottam a felismerésig, hogy nagyjából annyi esélyem van kijutni a garázshoz, lerakodni, majd visszavinni a trélert zárás előtt, mint amennyi hüvelygombája Terry Black-nek.
Gyors osztás-szorzás-kivonás után kitaláltam a B-tervet: épp ott vagyok a házunktól 5 utcányira, úgyhogy tűzés haza, Moszkvics lerak, aztán onnan két utcányira ott a tréleres. A rendelkezésre álló idő kb. 12 perc.
Jelentem sikerült.
A Moszkvics most itt pihen nálunk a garázsban, az időjárási viszonyoktól függően vagy kijut most hétvégén Tóbiással együtt, vagy nem.
Egyébként ha már itt tartunk csatolok pár fotót a lakatolt részekről. Lehet, hogy sötétben készültek a képek, de legalább szar minőségűek. Normális fényviszonyok között majd készítek értelmesebb fotókat is, most csak ezekre futott, mert szegény az eklézsia. Képek alapján iszonyatos egy rozsdaboglyának néz ki, de szerencsére ami a képeken látszik, az csak felületi rozsda. Sajnos a lakatosműhelyből kirakták az autót a ponyvát meg letépte róla a vihar és sajna kapott egy kis vizet. Természetesen úgyis a fémig lesz csiszolva illetve homokfúvatva lesz alapozás előtt.
Ami volt rajta:
- Balos küszöb alsórész újragyártása.
- Balos taposó cseréje
- Jobbos taposó cseréje egy nagyobb részen
- Jobb első emelőbak újragyártása
- A jobbos taposó alatti hossztartó szelvény cseréje
- Jobbos küszöb aljának a cseréje
- Jobb hátsó sárvédő aljának a foltozása
- Bal hátsó sárvédő egyengetés
- Bal hátsó ív csere
- Bal hátsó sárvédő aljának a javítása
- Hátsó lökhárító feletti takarólemez egyengetése
- Csomagtartótető egyengetés
Mivel javítóelemek nemigen vannak hozzá, ezért a cserés részeket gyakorlatilag a nulláról kellett újragyártani, és szerencsére Csocsó haveromnak ez nagyon profi szinten, jó minőségben sikerült. Tavasszal homokfúvással, alapozással és fényezéssel folytatódik a sztori.
*Én meg az ezt követő vasárnapot másnapossággal és szereléssel töltöttem, de örömmel mondhatom, hogy megjavítottam a Kadett, és azóta szebben megy, mint előtte. Gyújtásgondokkal kombinált AC-pumpa problémája volt amúgy.
A banda tagjai:
1.) Opel Kadett 1.3 powermachine (vonóhorog equipped)
2.) Egy 1.8 tonnás tréler
3.) CB-rádió + előfutó autó (Sárkány ellen sárkányfű, rendőr ellen safety car.)
4.) ...ééés egy kretén a volán mögött. (Én)
Végre eljött az az örömteli pillanat, hogy Moszkvics komát elhozhattam a lakatosműhelyből. Az is sürgette a dolgot, hogy a kész autót nem lehetett sokáig odabent tartani a műhelyben, mert lett volna egyéb meló, így hát ideiglenesen kirakták a gépsast egy ponyva alá. Múlt hét szombatra volt betervezve az eksön, de több tényezővel kellett kalkulálni a szervezésnél, és természetesen ahogy közeledett a szombat, minden kezdett egyre szarabbul festeni. Már-már kezdtem megalkuvó kispolgár lenni, és belemenni abba, hogy egyik kollégám autómentős ismerősére bízzam a dolgot ahelyett, hogy saját magam vontatnék. Előbbi teljesen legális, költségben se lett volna több, de nincs benne semmi rakenroll. Felhívtam az ipsét, kérdeztem, hogy vállalná-e, erre mondta, hogy épp aznap adta el a járműszerelvényét vontatóstól-trélerestől tokkal-vonóval. Jeee!
Maradt tehát a hagyományos mosópor: valami random vonóhorgos kocsi plusz egy tréler a kedvenc utánfutósomtól. Tesóm apósának van egy vonóhorgos Kadettje, ő azt mondta, hogy szívesen kölcsön is adja, ha őneki éppen nem kell. Szombaton pont kellett.
A tréleresnél se biztattak semmi jóval, amikor mondtam, hogy szombat délelőttre kéne egy tréler. Azt mondták, hogy csörögjek oda, aztán vagy lesz, vagy nem.
Szóval péntek este úgy tűnt, hogy totál esélytelen a szombati manőver, el is napoltam az egészet, nem foglaltam le se a trélert, nem szóltam az "előfutó autó" személyzetének sem, gondoltam le van baszva az egész, majd a következő héten megoldjuk.
Szombaton 11-kor épp a teszkóparkolóban bandáztunk Piszkor fő-fő-főtábornok úrral és a helyi polskis csapattal (Chriséket vártuk a Bamakós mezőnnyel együtt), amikor csörgött a telefon. Tibi (az Opel gazdája) szólt hogy mégiscsak oda tudja adni a kocsit. Gondoltam, megeresztek pár telefont, úgy vagyok vele, mint az öreg proletár a szépségklinikán: csak a ráncainkat veszthetjük.
Végülis sikerült összeszervezni a dolgot, igaz trélerből 1300 kilós helyett már csak az 1800-as volt, de gondoltam annyi baj legyen. Kimentem Pákozdra, elhoztam a Kadett, megtankoltam, aztán felvettem a futót, bepakoltam a spanifereket, megvártam cimborámat aki jött a Safety Car-ral. Beüzemeltük a CB-ket, aztán a lovak közé csaptunk. Minden gond nélkül kiértünk Seregélyesre, felpakoltuk a Moszkvicsot, aztán irány Pátka és a garázs.
Kicsit gyengének éreztem a Kadett, ezért úgy döntöttem, hogy nem a rövidebb úton megyek Dinnyés felé, hanem a 62-esen vissza Fehérvárnak, ami ugyan kissé hosszabb, meg a jardok előfordulásának az esélye is nagyobb, viszont ott nincs olyan, ami Dinnyés fele lenne: nagy emelkedő.
Ahogy elhagytam Seregélyest meg is érkezett a tőlem már joggal elvárható, menetrendszerű gebasz. Az Opel egyik hengere úgy döntött, hogy innentől kezdve ő nem erőlteti magát, dolgozzon csak a többi három. Szóval ott maradtam kb. 930 munkára fogható köbcentivel, meg valamivel több mint két tonnával, és szerintem nem árulok el vele nagy titkot, hogy a hipertérugrási sebességet aznap kivételesen nem értük el. Sík úton hármas + nyélgáz = 60 km/h volt az alapvetően jellemző képlet. Négyesbe esélytelen volt felgangolni, emelkedőn meg néha a szédítő 40 km/h-ra is visszalassultunk. Ha szar szóviccet akarnék elsütni (Márpedig miért ne?), akkor az mondanám, hogy elég vontatottan haladt a vontatás.
Fehérvárra bevánszorogva meg is kellett állni, mert szegény Opel közel volt már a túlmelegedéshez. Megálltam, hagytam visszahűlni a járgányt, és közben eljutottam a felismerésig, hogy nagyjából annyi esélyem van kijutni a garázshoz, lerakodni, majd visszavinni a trélert zárás előtt, mint amennyi hüvelygombája Terry Black-nek.
Gyors osztás-szorzás-kivonás után kitaláltam a B-tervet: épp ott vagyok a házunktól 5 utcányira, úgyhogy tűzés haza, Moszkvics lerak, aztán onnan két utcányira ott a tréleres. A rendelkezésre álló idő kb. 12 perc.
Jelentem sikerült.
A Moszkvics most itt pihen nálunk a garázsban, az időjárási viszonyoktól függően vagy kijut most hétvégén Tóbiással együtt, vagy nem.
Egyébként ha már itt tartunk csatolok pár fotót a lakatolt részekről. Lehet, hogy sötétben készültek a képek, de legalább szar minőségűek. Normális fényviszonyok között majd készítek értelmesebb fotókat is, most csak ezekre futott, mert szegény az eklézsia. Képek alapján iszonyatos egy rozsdaboglyának néz ki, de szerencsére ami a képeken látszik, az csak felületi rozsda. Sajnos a lakatosműhelyből kirakták az autót a ponyvát meg letépte róla a vihar és sajna kapott egy kis vizet. Természetesen úgyis a fémig lesz csiszolva illetve homokfúvatva lesz alapozás előtt.
Ami volt rajta:
- Balos küszöb alsórész újragyártása.
- Balos taposó cseréje
- Jobbos taposó cseréje egy nagyobb részen
- Jobb első emelőbak újragyártása
- A jobbos taposó alatti hossztartó szelvény cseréje
- Jobbos küszöb aljának a cseréje
- Jobb hátsó sárvédő aljának a foltozása
- Bal hátsó sárvédő egyengetés
- Bal hátsó ív csere
- Bal hátsó sárvédő aljának a javítása
- Hátsó lökhárító feletti takarólemez egyengetése
- Csomagtartótető egyengetés
Mivel javítóelemek nemigen vannak hozzá, ezért a cserés részeket gyakorlatilag a nulláról kellett újragyártani, és szerencsére Csocsó haveromnak ez nagyon profi szinten, jó minőségben sikerült. Tavasszal homokfúvással, alapozással és fényezéssel folytatódik a sztori.
*Én meg az ezt követő vasárnapot másnapossággal és szereléssel töltöttem, de örömmel mondhatom, hogy megjavítottam a Kadett, és azóta szebben megy, mint előtte. Gyújtásgondokkal kombinált AC-pumpa problémája volt amúgy.