Holnap majd kifejtem bővebben.

[2009.11.15. 18:48:32] Na, ma már a tegnaphoz képest holnap van, úgyhogy tényleg kifejtem bővebben. A teszkóparkolóban egy kis amcsiautós összeröffenés volt tegnap, aztán Buickos Ákos haverom rámcsörgött, hogy ugyanmá' kukkantsak ki, ha ráérek. Ráértem.


A veterán-kategóriát itt a az első képeken látható '67-es Camaro képviselte, aztán a második legidősebb a '72 Electra volt, és a képzeletbeli dobgó harmadik helyére pedig egy '74-es Cadillac Calais parkolhatott volna. Ezek mellett volt Lincoln Mk.8, Chevy Van, pár Dodge Ram, Pontiac Firebird-ök, egy Pontiac Bonneville kombi, egy Buick Skylark, Buick Century kombi, csak úgy a teljesség igénye nélkül. Erősen a GM-verdák voltak túlerőben, második helyen a Chrysler-csoport futott be, a Fordot mindössze egy Mustang és a már említett Lincoln képviselte. Ja,és az egy négyzetméterre jutó rock'n'roll arcok mennyisége is többszöröse volt az átlagnak.

 Bónusznak egy itt kis videó a Camaro hangjáról. Természetesen pont most kellett elbaszódni a hangszóróimnak, úgyhogy nem tudom visszahallgatni. Remélem jó lett a felvétel. Endzsoj!

"Van, hogy az ember enged a csábításnak, s olyat tesz amit nem tervezett...  vagy esetleg később megbánja... de akkor, és ott jó az ötlet...
Jelentem, nem bántam meg, de blogolni csak holnap délután lesz időm. Addig érje be mindenki ennyivel. "

Oszt' lehet találgatni, mit vettem.

Nah, hát vettem egy mély levegőt, mondtam, hogy oké, mehetünk. Bedobtam a fényképezőt a hátsó ülésre, beültem a nagy dög Buick kanapészerű üléspadjára, feldübörgött a V8 és szépen komótosan elkrúzoltunk Fehérvár másik végére, ahol két kolléga dolgozott egy 4.2-es Jaguar Sovereign összerakásán. Csak beugrottunk megnézni, hogy hogy áll a meló, kíváncsi voltam rá, hogy haladnak. Annakidején én is dolgoztam ezen a verdán a műhelyben, fékrendszert, kormányoszlopot, tankokat, üzemanyagcsöveket, hátsó hidat meg ilyesmit pakoltunk bele. Angol autót ne szereljetek, ha nem muszáj, nagyon szar. Sőt, még annál is szarabb...
(A Jag tulajdonosának a felesége meg nekiállt hőzöngeni, hogy mit fényképezek itt, engedély nélkül, meg minden, úgyhogy ezeket a képeket nem én csináltam, és nem ott, és különben se láttok itt semmilyen képet, 404-es Error, fájlnátfáund, oké?
Itt végeztünk, és gurultunk tovább a hintázó futóművű nagy tepsivel, csendesen gurgulázott a V8, mi pedig haladtunk a még nagyobb vasak felé. A sztori előzménye, hogy amcsiautó-fanatikus cimborám - aki mellesleg a Buick gazdája - küldött egy emilt, és mellékesen megemlítette benne, hogy "Tudtad, hogy van egy Peterbilt itt Fehérváron?". A reakcióm egy teljesen természetes, autómániástól elvárható pavlovi reflex volt: "Nebassz? Komoly? Mikor megyünk megnézni?"

Végül eljutottunk egy olyan kis utcába, ahol már a Buick is alig fért el, de az egyik kerítés felett kilátszó két 8 inches kémény már finoman utalt rá, hogy ott a kapu mögött nem egy Suzuki Alto parkol. Becsengettünk (kapu előtt megállva, váltókar N-ben, aztán óriási gázfröccs ), szezám tárult, én meg azt hittem, menten bekulázok. Az udvarban ott vigyorgott két Peterbilt, meg kicsit hátrébb egy kissé hervadtabb állapotú Mack. Besza-behu...

Természetesen azonnal körbefotóztam őket, közben eldumálgattam a tulajjal, és közben nem győztem csodálkozni, hogy mik vannak. A csőrös (szakkifejezéssel élve conventional) Peterbilt egy 1987-es darab (egyidős Tóbiással), 14800 köbcentis, sorhatos Cummins dízel hajtja, amin egy akkora Holset turbó van, mint egy ember feje. Ehhez képest rakatlanul - ha jól van beállítva - elmászkál 23 literrel. Ami nagyon durva, az a common rail befecskendezés. Személyautókban 2000 után jelent meg szériában, ebben meg itt van a common rail, a nyolcvanas évekből, mechanikus kivitelben, '82 óta. Beszarás, vazze...
Körbe dobfékes, mert miért is ne, de ezen legalább az első tengely is fékezett, nem úgy, mint a hetvenes évek közepéig gyártott példányok, amiken az első tengely simán fékezetlen volt. Annyi azért megmaradt ebből a megoldásból, hogy az első tengelyen levő dobok még ezen is jóval kisebbek, mint a hátsók.
Egy csomó olyan műszaki megoldás van benne, amire a járgány archaikus kinézete miatt nem számítana az ember, nagyon sok a könnyűfém, például a felnik, a tankok, a fellépők, mind aluból vannak. Persze annak tudatában, hogy így ebben a formában 2007-ig gyártották a Peterbilt 379-est, talán annyira nemis meglepő. A belseje az gyalázatosan szar minőségben van összerakva, bár mondjuk anyag az tényleg van benne. A műszerfal famintázatú anyaga az jó másfél centi vastag falap, mondjuk az illesztési hézagok láttán egy európai autógyár minőségellenőrei valószínűleg hisztérikus sikoltozások közepette csonkítanák meg magukat. Mindehhez még társul a kapcsolók és műszerek ad-hoc jellegű elhelyezése. Kicsit olyan, mint egy Zil, csak sokkal jobb anyagokból és sokkal jobb felszereltséggel. A váltó külön jó: természetesen kézi, és szinkronizálatlan, mert az amcsi kamionosok úgy szeretik.
Egész pontosan nem tudom, hogy ez melyik típus volt, mert pont 1987-ben váltotta le a 379-es az 1967 óta gyártott 359-est, de valszeg ez 379-es volt. (Nem valszeg: ez tényleg egy 379-es az első szériából.)***
Tavaly érkezett Németországból, árufuvarozásban nem vesz részt, mivel csak hobbijármű. A korábbi tulajdonosok ekecselései azért meglátszanak sajnos, főleg az elektromos rendszeren.

A másik az egy úgynevezett cabover típus, a Knight Rider-ben a gonosz Goliath szerepében tündöklő 352 "Pacemaker" utódja, egy 362-es, 1988-ból. Ebben is Cummins motor van (A lófaszt Cummins. Ez biza Caterpillar, sajna keverem a C-betűsöket. , de pillanatnyilag üzemképtelen, a javítása drága lenne, úgyhogy másik motor kerül majd bele. Ebben is szonkronizálatlan, 9 (Ezt is elkúrtam: nem 9, hanem 13.) sebességes Rockwell váltó van, a motort leszámítva egész korrekt állapotú a vas. A "hozzáértő" előző tulajok munkája sajnos ezen is látszik, de messze nem menthetetlen. Ez a gép egyébként régóta magyar papíros, egy szegedi kamionos hozta be '92-ben az országba, szintén Németországból. Vontatmány nélkül tolta az autópályán a jóember, és hát tudott csúnya meglepetéseket okozni a személyautósoknak is. Egy BMW-s 160-nál gondolta úgy, hogy na jó, akkor inkább elengedi...

Jópár liter nyál elfolyatása után visszadobtuk a seggünket a Buick-ba és elkrúzoltunk haza. Ja, maga a Buick se gyenge, csak címszavakban megemlékeznék róla is:
1972-es évjáratú Electra 225, egy 455 köbinches (kb. 7500 köbcenti) GM Big Blockkal, 325 lóerővel, gyárilag dual kipufogóval és Buick sportfelnivel, háromfokozatú Powerglide automatával. A karosszéra egy 2 door hardtop, azaz tulajdonképpen egy kupé, de a hossza, a tengelytávja, mindene milliméterre egyezik a 4door sedan és a 4door hardtop változatéval. Ezek között annyi a különbség egyébként, hogy a szedánnak van B-oszlopa, a 4door hardtopnak meg, ehhez a kupéhoz hasonlóan nincs. Végig az járt közben a fejemben ezzel a batárral suhantunk, hogy azért rohadjon meg az összes jenki, hogy nekik ez egy mindennapi dolog, nálunk meg az is ünnep, ha lát egy ilyet az ember. A balfasz gringók ráadásul Hondákat meg Toyotákat vásárolnak ész nélkül, amikor ilyen verdákat vehetnek egy zacskó szotyiért...

Benzingőzös szép napom volt, még sok ilyen lesz, remélem...
**Apróbetűs rész: 'Csába! Összevissza töltögette fel a képeket most valamié' az oldal, én kérek elnézést.
 ***Apróbetűs rész vol. 2.: Rátalált a bejegyzésre a kamionok tulajdonosa, Tibi is (ezúton is üdv neki!), és jelezte, hogy van némi pontatlanság itt-ott. Az ő kérésének megfelelően kijavítom azt a három dolgot amit elbasztam, szépen pirossal, mint ahogy magyarórán javította az elcseszett fogalmazásaimat Devon Májsz tanár úr anno, még általános iskolában.