- Rezsőke, te dugtál már?
- Én még nem, de a bátyám már majdnem.

Ez a vicc jutott eszembe, amikor kikanyarodtam a vizsgaállomásról, pedig annyira nem volt vicces a szitu. Van három autóm, és az egyiknek már MAJDNEM van műszakija. Igen, az Alfával voltam ma műszakin, és természetesen ismét hoztam a formám: minden ment simán, de aztán egy apró gebasz miatt sikerült is pofára esni okossan-igényessen, Babi néni.

Szóval múlt hétre végre összejött minden papír, ami a műszakihoz kell (határozatok, biztosítási kötvények, anyám zsiráfja, minden) mentem is amint lehetett. Időben beértem a vizsgaállomásra, lejelentkeztem, hogy kiskeziccsókolom, gyüttem műszakizni. Az elején volt egy kis tarkóvakarászás az ügyintéző nénik részéről, jött a "Há nincs rajta rendszám így nem vizsgáztathatjuk" c. örökzöld sláger. Ezt már rutinosan kezeltem, és elmagyaráztam, hogy addig nem is lesz rajta a becses alaménium tábla, amíg nem vizsgáztatják, mert az ocsmányirodában meg ragaszkodnak a műszakihoz. Azt, hogy melyik hivatal menjen jobban a picsába, azt nem kívántam taglalni, igazából holtversenyben első helyre javasolnám mindet. Mindegy, túllendültünk az akadályon, begördülhettem a sorra, ahol a rázópad nem volt kihívás, a fékpad sima-laza, a kocsi aljának az átnézése se volt szoros meccs. Az alvázszám és motorszám megtalálása okozott némi problémát a szakiknak, de ebben készségesen segítettem.
Eddig tök sima volt minden, aztán jött a csokibonbonok közé rejtett szardarab: a környezetvédelmi mérés. A zöldkártya intézményét, mint az álszent és felesleges szopatás egyik iskolapéldáját eddig is utáltam, de most igazából fel tudnám gyújtani azt, aki kitalálta. Aztán a lángoló holttesten mérnék egy CO-t...

Na tehát, a lényeg az, hogy Nagyseggű Dzsulietta kicsivel több (na jó, bevallom háromszor annyi) szénmonoxidot ereget a levegőbe, mint amit a hatósági szigor elnézne, így kezdett necces lenni a dolog. Sajnos CO-t állítani ott helyben nem lehet, mert se állítócsavar, se poti, se semmi. Sem a légtömegmérőn, sem a computeren, sem a fojtószelepházon. Ezt sajnos el kell vinni egy injektorszervizbe, rákötni a Gameboy-t, aztán végigvinni a SuperMario-t ötször...  

Zöldkártya ugrott. A nemrég behozott összevont műszaki miatt - zöldkártya hiányában - a műszaki is szopó. Sebaj, van egy előműszakim, tehát egy hónapon belül vissza tudom vinni a kocsit és akkor csak a jelenlegi hiányosságok pótlását (jelen esetben a kibocsátási értékeket) nézik. Persze nem vagyok teljesen nyugodt, mert a zöldkártya egy régebbi autónál arról szól, hogy üresben szétforgatják a picsába, aztán ha szerencséd van, átmész. A ruletthez több köze van, mint a környezetvédelemhez. :(

Ja, és ez volt az utolsó legális műszakim, azt már most borítékolom.

Kedves nézőink, a műsorajánló után a "Bazmeg, ilyen nincs!" című dokumentum-horrorvígjáték következik. Megtekintése nagykorúaknak is csak nagykorú felügyelete mellett ajánlott. Most pedig következzen a műsorajánló:

Ez csak azért van itt, mert jelen pillanatban a benne elhangzó szavak 95%-ával most maximálisan egyet tudok érteni. A végén elhangzó "goody gumdrops"-ot is ide véve persze.

Tehát 13-ára bejelentettem az Alfát műszakira, gondolván hogy egy teljesen egyben lévő autóval ez nem lesz különösebben nagy kihívás. Maga a műszaki nem is, csak éppen az odajutás az volt totális csőd. Tizenharmadika szerencsés nap, mi? Faszomat.

Tehát előző nap szépen elbringáztam az útvonalengedélyért, aztán este kicsit rendet raktam a csomagtérben, visszaszereltem az ajtókárpitot. Kétszer, mert elsőre szarul állt össze a belső kilincs mechanikája, és nem lehetett nyitni az ajtót. Kezdek egész profi lenni benne. Szükség is lesz rá, szedhetem szét harmadszor is, mert csak összerakás után vettem észre, hogy a zajszigeltelő izé kimaradt, végig ott csücsült a lezárt csomagtartóban. Örö é bódottá...

Szóval elrobogtam műszakira, a reggeli csúcsforgalom ellenére is ott voltam időben. Fogtam egy keresztet, beálltam a sor végére, és... ja ez egy másik film. Na mindegy, beálltam a sor végére, beballagtam a papírokkal, és akkor ott mondták az ügyintéző nénik, hogy ez így kevés lesz. Mondtam, hogy miaf. Erre ők: kellene a forgalmi. Mondtam, hogy na hát az kéne nekem is.
Olyan csodálkozó tekintettel néztek, mintha nem tudták volna, hogy nem lehet forgalomba helyezni a kocsit csak érvényes műszakival meg eredetvizsgával. Addig nem kapom meg az új forgalmimat. Volt ott meghatalmazás, meg adásvételi, meg az ocsmányiroda által kiadott átvételi elismervény a régi forgalmi átvételéről, gondoltam ennyiféle szar azért csak elég lesz, de nem. Kellett a határozat az ideiglenes kivonásról, ami otthon lapult valahol.

Szóval gyász. Nem tudtam hitelt érdemlően igazolni, hogy az enyém a kocsi, amit le akarok vizsgáztatni, és hát fennállt az a nagyon is valószínű és életszerű gyanú, hogy elcsentem más autóját, és a tudta nélkül le akarom műszakiztatni. Valójában tényleg én vagyok a gonosz, velejéig romlott sorozatműszakiztató rém, aki az éj leple alatt ellop az utcáról mindenféle autót, és reggelre két év műszakival viszi vissza, de ez most mindegy.

Na, kocsiba be, ablakot le, tipli haza azért a köcsög határozatért. Útközben néha kicsit berángatott a kocsi, mintha kihagyna az egy henger, aztán ez szépen fokozatosan elhatalmasodott és a végén már olyan volt, mitha csak egy henger nem hagyna ki. A házunk előtt aztán Nagyseggű Dzsulietta eldobta a kanalat, paff, ennyi volt. A környéken lakók újfent tanúi lehettek annak, hogy mennyire gazdag a szókincsem, bár egyes szavak és kifejezések sűrűn visszatértek. Nem, nem a pitypang, és a lúdtalpbetét.

Valamikor a korábbi posztokban említettem, hogy vízpumpa-csere előtt áll az autó, mert az új hűtőfolyadék betöltése után eléggé ergya, ijesztően kerregős hangot hallatott a vízpumpa. Vettem is egy új Ruville pumpát ott figyelt bent a hátsó ülésen, csak műszaki előtt már nem volt idő kicserélni. Na most a szétszedésnél két dolog derült ki.
1.) A régi vízpumpámnak semmi de semmi baja nem volt.
2.) A kerregő hang az ékszíjtárcsa irányából jött, mivelhogy nem volt rendesen ráhúzva, és kotyogott, mint az állat.

És hogy mitől állt le az autó? Miért ment el a gyújtás? Az ékszíjtárcsán vannak a bütykök a főtengely-szöghelyzet jeladóhoz, ami a gyújtásnak ad jelet. Illetve csak adna, ha előtte forogna az ékszíjtárcsa. Ki a keserves kurvaélet gondol ilyenre? Mindazonáltal üdvözlöm azt, aki ilyen jól meghúzta azt az ékszíjtárcsát. Meg a kedves édesanyját is.

Tíz mosógépszerelőből kilenc fogorvos már ennyitől is betérdelt volna, de most jön a végén a tejszínhabos fagyitorta tetejére a cseresznyeszem:

3.) A vadiúj Ruville pumpa gyártási hibás, és nagyon nem passzol a helyére. Szóval mehetek vissza hőzöngeni a nagykerbe, hogy ezt húzzák a faszukra és adjanak helyette egy normális vízpumpát.
L'Orál, mert megérdemlem.

   

Megvan. Kisebb-nagyobb szívások árán, de megvan.

Ma meló után rögtön elzúztam az Autóklubhoz, megmutatni a működőképes indexet, meg a gyári, 12-es kerekeket. A Zsiga indexrelé az alábbi képen látható - erősen mekgájvörös - állapotban volt bekötve, és igazából járó motornál, főleg nagyobb fordulaton nagyon tré, mert kurvagyorsan villog, de ott a vizsgabitos bácsi előtt úgyis alapjáraton fogom villogtatni, szóval no para. Hogy hogyan van bekötve, azt meg gondoltam hogy inkább fedje homály, és ha lehet nem nyitom ki a csomagtérfedelet. No, ezt ott basztam el, hogy a bácsi kijött alvázszámot leolvasni. És ugye hol van az alvázszám? Igen, pont ott. Ott, ahol olyan búbánatosan lógott a csupasz végű drótokon a Zsiguli relé. Mindegy, nem szívózott vele a vizsgabiztos bácsi.
Szépen kitöltötte a papírokat, még közben szabadkozott is, meg elnézést kért a felnis dologért, merthogy nem tehetnek róla, szabály van, meg izé. Végül felnyalták a matricát a rendszámra, fizettem, és hősünk végül beleszáguldott a naplementébe.

Befejeztem!! (Itt a végleges verzió.) Ma az esélytelenek nyugalmával vágtunk neki Tóbiással a műszakinak. Ellógtam a melóhelyemről, de előtte még magamhoz vettem néhány csúszósarut, pár méter kábelt, és egy pár tonna sniccerpengét, hogy legyen mivel végrehajtani a gyorsjavítást. Mivel a tompított is halott volt, ezért reggel helyzetjelzővel mentem dolgozni, ami a sötétben nem volt kifejezetten tréfás,de nem lett belőle nagy gebasz, per fortuna. Otthon alkalmi MacGyverként próbáltam a műszakiig hátralevő másfél órában kultúrállapotba hozni Tóbiást.
Helyszín: Alpha-Zulu-Delta, garázsbejáró, Kelet-Európa, 12:15
Mission one: A tompított életre keltése. A relét kiiktatva a rendszerből, összekötöttem tompított áramkörét a +-szal. Világított a pilács. Ugyanezt megtettem a fényszórókapcsoló közbeiktatásával. Az eredmény pozitív. Relét dobtam a picsába, a kapcsolótól jövő drautot visszakötöttem a gyári helyére, a biztosítéktáblába. Pozitív. Missön komplít: a tompított akkor és csak akkor világít, ha fel van kapcsolva.
Mission two: A reflektor üzemképessé tétele (merjünk nagyot álmodni )
Kiiktattam a relét, direkt +-ra semmi, gyári megoldás szerint visszakötve először működőképesnek látszott. (A műszerfali visszajelző pilács égett, a tompítottról rendesen levette az áramot, de a reflektor izzójáig mégse jutott el a villany. Leellenőriztem a biztosítékokat, ettem három füstölt tarjás szendvicset, és ennek hatására már a műszerfali visszajelző se akart működni. Szerencsére volt egy B-tervem: nagy ívben szartam bele.
Mission three: Műszaki vizsga.
Helyszín: Omega-Bravo-Charlie, ellenséges bázis, Kelet-Európa (kicsit arrébb), 14:05
Odaértem viszonylag korán, baromi nagy mákom volt, hogy szinte alig voltak előttem. Mire a papírmunkát elintéztem az ügyintéző néninél, már szóltak is, hogy álljak be. Első akció volt a rázatópad az első tengelyen. Tóbiás sikerrel abszolválta, a jobb oldali kerékből kellett egy kis levegőt kiengedni. Következett az első fékek próbája. Figyeltem a monitort, szerencsére erősen fogott mindkét fék, és alig pár százalékos volt az eltérés a két oldal között. Eddig frankó.
A hátsó tengely rázatása következett, ez is simán ment, majd ezután a hátsó fékek mérése. Az üzemi fék teljesen oké volt, a két oldal eltérése itt is minimális. A kézifék erőssége is megfelelőenk találtatott, de itt már láthatóan jobbra húzott a gépsárkány. Szerencsére még tűréshatáron belül maradt, így léphettünk tovább.
Vizsgabiztos bácsi megnézte, hogy nyithatók-e az ajtók, letekerhetők-e az ablakok (ezek azért még működnek), majd jött az elektronyos rendszer, ami azért már parásabb volt. Helyzetjeleztem, indekszeltem, tompítottam, ablakmostam, ablaktöröltem, dudáltam. És itt jött a csoda: elfelejtették kérni a reflektort!!! )) Ezt a részt baromira megúsztam, de sajnos azt észrevették, hogy kibaszott lassan villog az indexem. (Erre készülve rendeltem eletronyos indexrelét a Polimpextől, de még nem érkezett meg, így kénytelen voltam a gyári szarral elvinni.) Mindegy, mentünk tovább. Megnézték a kormányt, ellenőrizék a holtjátékot, ez szerencsére még elment. írom ám tovább, csak most kimegyek kereket cserélni, na meg ennem is kéne valamit... Fárasztó ilyen sokat írni. Télleg.

Nah szóval itt vagyok megint. Folytatom: Tehát ellenőrizték a holtjátékot. Lement az ürge az aknába, egy másik meg rángatta a kormányt. Aztán a lenti ürge szólt az egyik kollégájának, hogy jöjjön le. Elkezdék nézegetni-rángatni az első futóművet, a végén már hárman voltak lent az aknában, aláemeltek, és ugy is izélgatták, azt hittem ott vége a történetnek, de szerencsére megfelelt az első futómű is. Aztán elkezdték kaparászni a küszöböket meg az alját, le is hullott ez-az, de az inkább csak sár volt, nem volt necces, eddig nagyjából nyeregben éreztem magam, de aztán az első keréknél valami megragadta az embör figyelmét, aztán a másik is odament, ott pusmogtak, valahogy nem fogott el az örömmámor amikor ezt láttam. Azt hittem, hogy találtak valami betegséget a futóműben. Aztán kikiabált az ürge a kocsi alól, hogy milyen felnik ezek. Há'mmondom gyári felnik, a vízhűtéses 700-as pókon volt ilyen. (Jött a csodálkozó nézés, hogy vízhűtéses Polski, mi a geci?) Végül meggyőztem őket hogy van ilyen, utána is néztek egy katalógusban, de aztán abban maradtak, hogy enm tudják elfogadni a 13-as kerekeket, ki lehet állni. Meg azt is mondta az ember, hogy a túl lassan villogó index miatt se nagyon tudnák most átengedni.

Végül megegyeztünk abban, hogy felpakolok négy gyári, 12-es kereket, meg csinálok valamit az indexszel, holnap visszamegyek, és akkor rányalják a matricát a rendszámomra. A szigorúságuk ellenére segítőkészek voltak, nem szívóztak hülyeségekkel, meg még meg is dícsérték az autót, hogy látszik hogy mennyire egyben van. Fogtam a papírokat, eltűztem, első dolgom az indexrelé beszerzése volt. Sajna Nyúlnak és Gabe-nek nem akadt gyorsan kölcsönvehető példánya, ezért beugrottam Mikihez a ladaboltba, és elkezdtük próbálgatni a reléket. Persze a hangulat már megvolt, mivel a bolt személyzete már túl volt pár sörön. A Samaráé nem volt jó, a Niváé sem, az elfekvő készletből előkerült Avia indexrelé se volt az igazi, de végül az ezerkettes Zsigáé megoldotta a dolgot. A fő hátránya, hogy egyáltalán nem hasonlít a saruk kiosztása a Pókéra, úgyhogy a pók kábelcsatlakozójába beletűzködtem ilyen leblankolt kábelvégeket, amik mentek a zsiga reléhez. Az egyszerűség kedvéért mindegyik ugyanolyan színű, és hosszú, mint az állat, szóval kábelből szép kis Laokon-csoportot sikerült alkotni. De működik, az a lényeg. Tűz haza, kerékcsere.
A kerékcsere már jóval egyszerűbb mutatványnak tűnt eleinte. Elővadásztam a gyári felniket, nekiálltam lelazítani a kerékcsavarokat. És itt jött a szopás. (Már megint.)
A függőcsere után a szervizben légkulccsal úgy megtépték azokat a kibaszott csavarokat, hogy nem tudtam őket lelazítani. Végül elővadásztam a Peugeot kerékkulcsát (kétkezes cucc, meg nagyobb az erőkarja is), meg az ipari csavarlazítómat, aztán jöhetett a szenvedés. Végül úgy sikerült (fél flakon csavarlazító után) megoldani a dolgot, hogy a kerékkulcs egyik karjára ráléptem és ránehezedtem teljes testsúllyal (mind a hatvan kilómmal, ehehe), a másik karját meg két kézzel téptem. Végül én győztem, a csavarok engedtek, én meg taknyoltam akkorákat mint a liszteszsák. Tiszta kabaré volt. Az viszont elég komoly, hogy a gyári kerekeim egyike se ment 1 bar alá, pedig kb. két éve rájuk se néztem.

Holnap műszaki. Ejj...

Nah, szóval holnap műszaki. Mikor gyulladjon ki az autó ha nem most?

A függőcsapszeg-cserén túl vagyunk szerencsére. Ma hoztam el a verdát a szerelőtől, bár a számla láttán (jattal együtt 1 Deák) erős késztetést éreztem, hogy visszakalapáljam a berohadt függőket. Ez persze csak pillanatnyi dolog volt, mert igazából rengeteg időt és szívást spóroltam meg azzal, hogy ezt a műveletet másra bíztam, és tiszta jó, hogy újból kormányozható az autóm. Ne mondja senki, hogy nem tudom értékelni az apróságokat...

Hazaérve a holnapi műszakira készülve kiporszívóztam a verdát, szóval belül egész szép lett, aztán folytattam a sort a halott fényszóró életre keltésével. Nah, az az amit nem kellett volna. A tompított reléje mostanában épp működőképes kedvében volt, szóval ha bekapcsol égett, ha kikapcsoltam elaludt. Nagy szó, mert az utóbbit el szokta felejteni. Ésszerű magyarázatot nem találtam erre, már rég nem is kerestem, simán csak örültem ha működött. Ne mondja senki, hogy nem tudom értékelni az apróságokat...
A reflektor reléje az viszont semmi hajlandóságot nem mutatott a működésre, ezért szétszedtem. A belseje épnek tűnt, ha a kapcsolókör kapott áramot, szépen behúzott az érintkező, nosza kipróbáltam. Átkötöttem a tompított relé helyére, villany fel, és láss csodát: működött. Megcseréltem tehát a két relét, gondoltam hogy majd most jó lesz a tompítoitt is, meg a reflektor is. Nos, kedves barátaim, a nagy büdös lófaszt lett jó. Ha felkapcsoltam a refit, a tompított szép szabályosan lekapcsolt, ahogy annak lennie kell, de az a kibaszott távfény az nem akart felvillanni az istennek sem.
Gondoltam hátha elkötöttem valamit, két érintkezőt megcseréltem. Nem kellett volna. A kipróbáláskor kigyulladt a reflektor. Legalábbis a reléje. Meg az egyik testkábel. Szépen füstöltek is, amíg nem áramtalanítottam. Jelen állás szerint van egy halott relém, pár szétégett kábel, az eddig működő tompított SEM működik már, és holnap megyek műszakira. Hurrá, bazmeg...

(Örülök, hogy legalább nem égett le az egész autó. Ne mondja senki, hogy nem tudom értékelni az apróságokat...)

Igen tudom... Szerintem se lett szép.

Barátok közt. (A héten történt.)
Tóbiás már jó ideje szobafogságban szenved, mert elpusztult a kutyája (a műszaki vizsla). Időnként meglátogatja Flex Miksa, aki mindig felűnik ha valami baj van. Az ármánykodásaiban mindig részt vesz Gitt Tivadar is, de mindenki tudja, hogy csak ők ketten képesek megfékezni  Rozsda Rozáliát, akinek feltett szándéka Tóbiás elpusztítása. "Fémtisztaság, fél egészség", mondta Miksa, és eltüntette a Rozália által okozott sebeket.  Ahol egyedül kevés lett volna, ott a kétes jellemű, de alapvetően segítőkész Gitt Tivadar is munkához látott. Miksának ugyancsak meggyűlt a baja Rozál szarságaival, így hát az őt háttérből irányító titokzatos alak úgy döntött, hogy a homloklemezen egybefüggően el kell tüntetni mindent, sőt Tóbiástól kénytelen volt elkobozni első lámpáit, indexeit és az emblémáját is.
Amikor ők végeztek, jött Alapozó Etelka, de őelőtte Tóbiás kénytelen volt maszkot viselni. Szerencsére volt kéznél öntapadós fólia, így Tóbiás ezt még időben fel tudta venni. Tudta, hogy az Etelkát irányító személy fúj rá. Ahol kellett, oda került egy kis alapozó, valamint Gitt Tivadar is vissza lett egy kicsit csiszolva, de még koránt sincs vége a Rozál elleni harcnak. Még számos feladat vár hőseinkre.

Érdekesség, hogy a sorozatban a héten egy kisebb epizódszerepben látható volt Russel Crowe is, aki egy jobb első lámpát formált meg.

Tegnap volt egy kis "pohácsa vazzer" ( ), ezért a délelőttöt autócsesztetés helyett alvással töltöttem inkább. Délután kimentem a garázsba, és nekiálltam eltüntetni a rozsdafoltokat és rendbetenni a kocsi gittel "kijavított" (vagy inkább összekókányolt) részeit.

Amíg koszos volt, nem látszott, hogy mennyire szét van rohadva szegény, most, hogy le van mosva, most elég siralmasan fest. A bal oldaláról már eleve tudtam, hogy reménytelen, az előző tulaj betonoszloppal való randevújából kifolyólag. Na de a homloklemez eléggé elkeserítő. A korábbi brutálkókány javításoknak köszönhetően szépen kijöttek rajta a hullafoltok, és ahogy elkezdtem csiszolni, úgy vált egyre elkeserítőbbé a dolgok állása. (Azt hittem így csak egy hármas golf képes rohadni, de úgy néz ki, hogy nem. )
Mindegy, letoltam róla a rozsdát, meg a szétrepedezett gitt-hegyeket, kigitteltem a likakat a balos sárvédőíveken, holnap utáncsiszolom, aztán lealapozom az egészet. Gecironda lesz, de azért csak átszalad valahogy a műszakin. Rohadtul nem szeretem az ilyen kókányolást, de a műszaki az kéne, lakatoshoz meg nem akarom elvinni, mert

ad 1.: eleve csak decemberre van időpont. (eredetileg a Moszkvicsnak)
ad 2.: ha már lakatoshoz megy, akkor komplett felújítás lesz belőle, akkor már nem akarok félmegoldást, viszont akkor legalább három-négy hónapig kiesne a járgány, szóval kéne vennem egy másik autót, viszont akkor a Moszkvicsnak mennie kell, mert azért annyira nem vagyok jó csávó, hogy egyszerre két project-autóm legyen, meg még mellette egy mászkálós kocsi is.
Nah, most mi a rostos lószart csináljak? Tippek?

Tóbiás végre tiszta. Az október óta tartó NEFÜRGYÉLE-időszaknak és az orbitális mennyiségű mocsoknak immáron vége.(Én meg szeva gyurivagyok. Sajna időm nem sok volt hogy saját magam csiszatoljam (mer' ez egy szekszhirdetés ez amúgy , ezért inkább elvittem egy kézi mosóba, ahol a személyzet serc perc alatt letúrta róla az évszázados retket (és ők szeretik ha büdös... ...egy kicsit.) Egy rövid, de intenzív sebességű szárítás után vissza is lapátoltam a verdát a garázsba, amiért fater már most utál, de még egy másfél hétig ott is lesz a gépsárkány. Addig:
1.) felpolírozom a fényezést,
1,5.) nem akarok dugni csak nyalni
2.) dróttal lekúrom róla a rozsdát, kigittelem, lealapozom.
3.) Ha végül megjöttek az alkatrészek, meg a gömbfej-kinyomó, akkor kicserélem az első tengelycsonkokat, és szaladhat is műszakira. (Úgy fogom bejelenteni, hogy: Figyejjémá' mikorra lehetne menni?
Remélem tudom majd tartani a menetrendet.

Külsőre-belsőre már nagyjából már műszaki-kompatibilis a verda. Nagyjából mindent visszaalakítottam gyárira, de sajnos a fényszóró reléket még mindig nem sikerült beszerválni. Nem volt abban a boltban se, ahol ma jártam. Amúgy iszonyat gáz volt most a gyári ülésekkel használni, nagyon elszoktam már tőlük.


Megjegyzés a tegnapi bejegyzésemhez: A csatolt képet ma, utólag megnézve elég ótvar geci minőségűnek tartottam -ezúton is elnézést érte - és úgy gondoltam, hogy jó tré módon lett JPEG-be konvertálva, azért ilyen. Ma kinyomtattam az eredetjét. Azt a halál se gondolta volna, hogy egy másfél megás, 300 dpi-s bitmap-ben is ugyanolyan pixeles fos lesz. Gyász.

Elvan a gyerek, ha játszik. Beszerváltam a Solid Edge 2D Drafting nevű kis programot, és a mellékelt képen látható hülyeségeket rajzolgattam vele. Nemsokára úgyis vinnem kell, mert a gépműhelyes csákónak korábban odaadott mórickarajzok valahol a "véres ürgefos" és a "kelkáposztával lerókázott Zámbójimmy" minősítés között van valahol. Időm az van, mert a kocsi nemigen halad fénysebességgel a műszaki vizsga felé.

Hétvégén még elmentem a 126-os napra, de utána leparkoltam a gépsárkányt. szerencsére be tudtam rakni a garázsba. Eddig nem sokat csináltam vele műszakira készülés gyanánt, csak lekaptam a fehér indexburákat, kiröppentek a Recarók, és megcsináltam üzemképesre a jobb első helyzetjelzőt. Kiszedtem a szőnyegeket, amik alatt kissé át volt nedvesedve a hangszigetelő stuff, aztán azokat kiteregettem szépen.

A nagy falat - az első tengelycsonkok cseréje - még hátravan, de egyelőre nincs gömbfej-kinyomóm, holnap fogom megrendelni. Eddig abban a hitben voltam, hogy Gabe garázsában rátalálunk az övére, amit majd én kölcsönveszek, de amint ma benyitottunk a garázsba, rögtön világossá vált, hogy ez kábé esélytelen. Mindegy, azért köszi.

Jövő héten, ha addig más nem lesz, dróttal leküldöm a rozsdát a kocsi jobb oldaláról, gittelek, alapozok, aztán csak átmegy műszakin.

Elugrottam ma fényszóró reléért is, de nem volt, az egyik helyen felajánlottak egy 24 voltos példányt, de azt inkább mégse.
Hazajöttem, oszt rajzolgattam szelepeket inkább...

Ethanol powaaaa!!! Már megint kísérletező kedvű idióta voltam, és beletoltam egy fél tank etanolt a verdába. A télen az elbaszott hideg miatt felfüggesztettem az etanol-próbálgatós prodzsektet, mert hideg motorral iszonyat nehezen indul, és gondoltam, hogy nem szopatom magam, ráér majd jobb időben. Most enyhülés mutatkozott a hőmérsékletben, ezért szerda este beletoltam a verdába egy fél tank E85-öt, hogy csütörtökön megcsináljam az országúti tesztet, mert úgyis megyek vizsgázni. Ennek az egyenes folyományaként csütörtökön megintcsak genny hideg volt, így a jólismert hidegindítási problémákat sikerült ismét átélni, csak ugye még hatványozottabban, mert most nem nem 50/50-es arányban volt 95-ös benya és E85 a tankban, hanem nagyjából 60/30-as arányban.
Nos, az első tapasztalat: hidegen böszme szar. Nem röffen elsőre, csak sokadik indítózásra, iszonyatosan ingadozik az alapjárat (ez szívatóval kiküszöbölhető), és a hirtelen gázadásra befullad, szóval lámpától, vagy kereszteződésből indulni egyféle módon lehet. Lassan, de nagy gázzal (öregmutter-üzemmód): motor felpörget minimum 4000-ig és a kuplungot szépen lassan lehet csak felengedni. Mindennek tetejébe a motor sokkal lassabban melegszik be, szóval sokáig élvezhető a nyugdíjas-szimulátor. (Hűtési szempontból ez mondjuk jobb.)
Üzemmeleg motorral országúton viszont kifejezetten pozitív az összkép. A normál esetben használatos fordulatszám-tartomány szinte teljes egészében jobb, nyomatékosabb, mint a sima benzinnel, még padlógáznál is. Az emelkedőket sokkal jobban bírja, és alacsony fordulaton is több nyomatékot szolgáltat. Négyesben, harmincnál, kis gázon még simán lehet menni, nem rángat a motor, de alacsony fordulatról nagy gázzal történő kigyorsításnál érezhetően megtorpan.
Kihúzatva azt érezni, hogy kicsivel hamarabb elfogy. Nekem sima benzinnel hármasban 80-85-ig szalad el, etanollal kb 75-nél vége van, de ez kevésbé érezhető, mert magasabb fordulaton (kb. 3000 fölött)  már nem jelenik meg a hirtelen gázra (pl. vissza három, padló) jellemző megtorpanásos-befulladásos tünetegyüttes.
Az előzéseknél is pozitív tapasztalataim voltak, nem mindig kell visszagangolni hármasba, mert nyomatékból jobban húz, és az emelkedőkön is jobban tartja a sebességet, rugalmasabb mint benzinnel.
A fogyasztás tekintetében nagy változást vártam, de az igazság az, hogy nem fogyaszt lényegesen többet, mint benzinből. Persze a fúvókázása is gyári, ebből adódnak a hirtelen terhelésnél és/vagy üzemi hőfok alatt jelentkező problémák.
Összességében: üzemmeleg motornál, normál vezetési stílusban semmilyen hátrányt nem jelent az (elvileg) szegény keverékes, etanolos üzemmód, mert az emberek 90%-a a kocsikat az esetek 90%-ában az említett hasznos fordulatszám-tartományon belül használja, részterheléses üzemmódban (azaz a fojtószelep nyitása valahol 20 és 70% között van), ilyenkor jó a cucc. A tobbi esetben megszokást igényel.

Persze még kipróbálom a bringát más fúvóka-konfigurációkkal is, de egyelőre most nem annyira. Ugyanis:

Tegnap - azaz 24-én -  sikerült észrevennem, hogy lejárt a műszakim 13-án. Nem vagyok babonás, de ez azért szopó. Vihetem Tóbiást műszakira, bazzeg, ez most hiányzott, mint mókusnak az erdőtűz.

Meg még csak itt a végén halkan megjegyezném, hogy úgy néz ki, hogy pozitív fordulat következett be, és talán már lesz alkatrész, hogy összepakoljam a 800-ast, de ezt tényleg csak zárójelben, nehogy valami fő-fő észosztó leugasson, hogy mekkora egy műmájer faszparaszt vagyok, hogy itten pofázok olyanokról, amiknek a közelében sem vagyok. Igaz. Egyetértek. Műmájer is vagyok, meg faszparaszt is, de ennek semmi köze holmi motorblokkokhoz. Ehhehehe....