Mese a kicsi zöldről
(Népmese benzingőzzel, CO-palackkal, hegesztési varrattal, meg satöbbi...)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kisautó, Tóbiásnak hívták. Noha távol került szülőhazájától, Lengyelországtól, jól ment sora. A gazdája jó ember volt, gondját viselte, odafigyelt rá, ezért Tóbiás hűen szolgálta őt legjobb tudása szerint. Történt egyszer, hogy a kisautó ment mendegélt vidáman az úton, a hangszórójából vígan bömbölt a Rage Against the Machine. Egyszer csak árnyék vetült rá, felnézett a Wesem fényszóróival, és látja, hogy egy nagy izé magasodik előtte.
-Szervusz, én Tóbiás vagyok, a kisautó, hát te ki vagy? - kérdezte Tóbiás.
-Mit érdekel az téged?- válaszolt pökhendien a nagy izé. Tóbiás arcáról eltűnt a mosoly.
-Hát.. - foytatta volna Tóbiás, de a nagydarab izé, közbevágott.
-Én egy Q7-es Audi vagyok, tízszer erősebb, mint te. Örülhetsz, hogy szóba állok veled.
- Bocsánat, én..
- Nézz végig magadon. Húsz éves is elmúltál, rohadsz mindenhol, alig 24 lóerős vagy, nincs benned klíma, ráadásul a gazdád hetero, és szar rockzenéket hallgat. Legszívesebben hánynék tőled.
Szegény Tóbiás nagyon elszégyellte magát, alig bírt a könnyeivel, de a Q7-es folytatta:
-Bennem viszont frankó TDI motor van, százezer km után már kormol, van bennem klíma, hogy a puhapöcs gazdámnak ne legyen melege, simán befogom a Roxy rádiót, van gagyi viszkokuplungos összkerékhajtásom, amivel nem lehet terepre menni, és kétszer annyit eszek, mint te. Ráadásul a fukszos gazdám egy akkora köcsög, hogy olyan a segge, mint a gramofontölcsér. Szóval nem vagy te sehol, kistragacs, takarodj az utamból. - És ezekkel a szavakkal a Q7-es otthagyta Tóbiást.

Szegény kisautó úgy nekibúsult, hogy menten kirohadt az alja. Legalábbis a bal első doblemez alján egy jó tenyérnyi rész. A szép mintázatú Yokohama gumi is csak értetlenül pislogott befelé. Hazafelé kullogva találkozott egyszer csak meglátott valami furcsa szerzetet integetni, meg is állt.
-Szia, én Tóbiás vagyok, a kisautó, hát te meg miféle szerzet vagy?
-Adjon isten, komám, én a Schroth versenyöv vagyok.
-Fene gondolta volna. Úgy nézel ki, mint egy hózentróger.
-Vegyél fel kérlek, és meglásd jó szolgálatára leszek a gazdádnak.
-Szívesen felvennélek, de a balos, ajtó felőli rögzítési pontnál a csavar úgy be van rohadva, mint az állat. Nem lehet kiszedni. No de sebaj, ugorj be a csomagtartóba, aztán majdcsak lesz valahogy.

Otthon a gazda éppen végzett a szőnyegek pucolásával, és vissza akarta pakolni őket, amikor felfedezte, hogy a doblemeznél valami nincs rendben. Megbökdöste egy kicsit csavarhúzóval, mire kiesett a szétrohadt lemez, amit csak a gyári tömítő, kívülről meg az alvázvédő tartott ott.
-Hogy az isten ba... - kezdte mondani a gazda, de a többit nem hallotta kisautó, mert a gazdája közben bement a garázsba.

Végül egy szép szombati napon elvitte a gazda a kisautót egy titikzatos varázslóhoz. A mágus vakítóan fényes varázspálcával behegesztette a kisautó sebét, és rögtön be is kente alapozó és alvázvédő gyógyírral. Amíg a gyógykenőcs száradt, a függőcsapszegek kaptak egy kis zsírt, hogy ne maradjanak szomjan. Lett is nagy örö é bódottá, és a délután folyamán még tovább fokozódott, mert a gazda beszerelte végre a Schroth övet, a kibarmolt biztiöv-csavar helyére pedig egy - a Busz nevű autóból - érkezett társa került. Kicsit oldószer-szag van még az utastérben, meg a gazda még nem teljesen szokta meg, hogy az öv csatja nem a két ülés között van, de azért jó ez mindenkinek. Itt a vége, fossál béjbe!