A hosszú poszt
(indiános-alkeszos ifjúsági regény)

 Egy szép napon Tintás Joe, az alaszkai prémvadász - aki egy nagyobb buli után Alaszka helyett a Sziklás-hegységben ébredt, ezért ott vadászott prémre - elidult zsákmányért. Ezen tevékenysége nem volt különösebben sikeres, mert a prémek felleléskor mindig valamilyen állatokon voltak, amik egyrészt gyorsabban futottak, mint Joe, másrészt a magas véralkoholszintből eredő szinuszos mozgás is sokkal kevésbé volt rájuk jellemző, mint Joe-ra.
Az említett szép napon is rettenetesen másnapos volt, ezért egy kis kukoricapárlattal gyógyította ezen betegségét, ez annyira jól sikerült, hogy hamar eltévedt Épp egy bokrot kívánt oldalba pisálni, amikor elkövette azt az apró hibát, hogy figyelmen kívül hagyta, hogy a bokor a szakadék túlsó oldalán van. Lepottyant és bealudt. Arra ébredt, hogy egy fél lótetem landol az arcán. Az irokéz indiánok épp a Nagy Szellemnek szánt áldozatot dobták rá, de ima közben feltűnt nekik, hogy az áldozati ló horkol illetve káromkodik. Végül rájöttek, hogy Nem a ló az, hanem az alkesz vadász, aki alatta fekszik, így hát elcipelték őt a törzsfőnökhöz. Sólyom Agy törzsfőnök így szólott:
-Elrontottad a szertartásunkat, sápadtarcú!
-E!
-Ráadású' belebrunyáltá' a patakba, ahun asszonyaink mosnak.
-Bocsesz, nem tudtam.
-Ha nő lenné', legalább tunnánk mit kezdeni veled büntetésképp, de így még aztat se nem.
-Talán mégisz tudnánk- szólt Meleg Szellő, de a többiek rögtön nyakoncsapták, így elkussolt.
Sólyom Agy folytatta:
- Kurvára unalmas indiánnak lenni, oszt indiánkodni itten a' erdőbe'. Még a' Ertéellklubbot se foghassuk. Meséjjé nekünk érdekes történet, és akkó' szabadon elmehecc innet. Ha meg nem, akkó' kikúrtmód meg lesző' ölve.

Szegény Joe-nak nem maradt más esélye, rögtöznie kellett. Bele is kezdett a legutóbbi delíriumos látomása alapján:
"Na. Volt egyszer egy fiatal indián, akinek volt egy Tóbiás nevű lova. Ő vitte fel az utolsó a vizsgaidőszak nevű nagy rituális szopatás utolsó próbatételére gazdáját június 21-edik napján. A próbatétel után az indián elment a KG nevű varázslóhoz és Réka nevű asszonyához, akiktől egy kötegnyi varázsmadzagot hozott el, illetve még ott lógott egy picit, mert mindenféle hibbant dolgokról beszélgettek. Este aztán még ott maradt a Nagy Városban, tüzesvizet ittak hajnalig a cimboráival a Múzeumok éjszakáján. Másnap hazafelé az egyik ismerősének a Mazda nevű lován javított futólag indexet, csinált akksirögzítést, és szörnyülködött a kiszakadt lengőkaron.
Hazaérve meg azzal fogadták a wigwamban, hogy apjának a Peugeot nevű szürke lova betegeskedik. A ló orrában levő pörgettyű törött el, ezért neki is állt megműteni a pacit. Másnap reggel a pentelei temetőrétre vágtázott ki, ott ugyanis tudtak ilyen ventilátor nevű pörgettyűt adni hét papír fejében. Természetesen nem volt olyan, mint az eredeti, más évjáratú lóból származott, és ezért nem passzolt rá az eredeti tengelyre, így motorosotól mindenestől lett kicserélve.
Aztán másnap délután a KG varázslótól kapott varázsmadzagok szétszedésének és megtisztításának állt neki a fiatal indián. Sajnálatos módon az egyik csomó (amelyiket a leszabályzós dobozra kell rákötni) az hiányzik róla, de sikerült a rajzok alapján szétválogatni a madzagokat. Rengeteg kosz, és másfél tonna szigszalag került le róluk. A fényt rabul ejtő eszközzel még sikerült képeket is csinálni róla, valamint ugyanazzel az eszközzel csinált képeket a Cinquecento Sporting és a BIS műszerdobozok csatlakozóinak és felfogatásainak az összehasonlítása végett. Előbbinek a bekötéséhez szükséges rajzok is készültek, de olybá tűnik, hogy a csatlakozók szinte 100 százalékig megegyeznek.
Ezen a héten a munkahely nevű gonosz wigwamban úgy döntött az ifú indián, hogy lecsutakolja Tóbiást, elvégre a Nagy Főnökök közül már mindenki a saját sátrában bassza a rezet. Neki is kezdett, ám balszerencséjére ekkor megjelent a Két Lábon Járó Pöcs, így hamar híre ment a gonosz wigwamban és az ottani indiánok azóta is a "Mivan, geci, autómosót nyitottál?" és a "De szép tiszta az autód..." kezdetű ráolvasásokkal köszöntik. Mindemellett a lebaszás nevű - amúgy igen gyakori - rituálét se kerülte el Tóbiás gazdája. Ami meg még kellemesebb, hogy aznap egy daráló hang kíséretében a ló generátor nevű szerve eldobta a kanalat, így sajnos cserére szorul. Mivel a csere közben a generátort és a csigaházat összefogó egyik csavar örökmenetes lett, ezért az egész burkolatot ki kellett berhelni. Ekkor vette észre az indián, hogy a ventilátor egyik másik lapátja kotyog, így az is cserés lesz. A flex nevű eszközzel száműzte a rozsdát a csigaházról és matt feketére fújta, de persze előbb a megszakadt csavart is kiflexelte, szerencsére anélkül hogy sérült volna a burkolat. Hogy mégse legyen egyszerű, még az AC-puma is elfosta magát, így az is cserés lett. Generátorból is kapott ugyan cseredarabot Nagy Nyúl törzsfőnöktől, de az csapágyas, alapjáraton is olyan hangja van, mint egy Spitfire nevű fémmadárnak. A generátor egy felújítós varázslóhoz került, elviekben kedden lesz készen, addig se volt rest az indián, és tisztára suvickolta az olajtól csöpögő motorteret, illetve még be fog ikatatni egy olajcserét, egy szelephézeg-állítást, és esetleg még a Nanoplex-gyújtás is bekerül a gépsárkányba, mielőtt törzsi gyűlésre menne a Tóhoz. Itt a vége, fuss el véle..."

Az indiánok tágra nyílt tekintettel hallgatták Tintás Joe-t. sokáig senki nem is pisszent. A döbbent csendet aztán Sólyom Agy törte meg:
-Bazze' öcsém, te beteg állat vagy. Ilyent kitaláni. Lesző'sámán itten nálunk? Legyémáá lécci...

Így történt hát, hogy Tintás Joe felvette a Hosszú Poszt nevet, leállt az alkoholról és helyette inkább mindenféle haluzós cuccot tolt. És boldogan éltek amíg.

Nah, gyerekek, a mai esti mese következik az ifjúról, aki izé:

Az ifjú, aki izé

Volt egyszer, hol nem volt, hol meg mégiscsak volt egy ifjú. Eddig eléggé sablonos, nem? Az üveghegyen is túl lett volna, ha manapság üveges helyett nem dobozos sört vedelnének a népek. De a dobozzal meg jól lehet szelephézagot állítani, ezért ez nem is baj. Naszóval ennek a daliás ifjúnak (a továbbiakban ifj.D) volt egy Tóbiás névre hallgató táltos paripája.  A táltos mindig akkor kelt életre, amikor gazdája  akarta, neki ehhez csak egy kart kellett megpöccinteni ott elöl a két ülés között, és nyomban felhorkant álmából a táltos ló. Aztán egy napon a kart és Tóbiás szívét összekötő bovdent elbaszta egy gonosz boszorka. (Vagy valaki más, de ez most lényegtelen.) Ifj. D viszont ennek ellenére azért közlekedett volna vele, így kénytelen volt egy csodapajszerrel izélgatni az önindító karját, ami egyfelől nem praktikus, másfelől nem is kényelmes, meg még ráadásul nem is gyors. Viszot látványosnak legalább látványos. Jó bamba arccal nézték is a benzinkutasok, járókelők, meg a BMW-t vezető yuppie köcsögök az ifj.D varázslását.
A mai napon viszont elérkezett a pillanat, amikor az ifj.-nak tele lett a hócipője ezzel, és még szabadideje is volt, úgyhogy nekiállt meggyógyítani táltos paripáját. Ehhez alaposan szét kellett rámolni az utasteret is, és ha már így történt, akkor "lúdlegyenkövér"-szitu lett belőle. Kikapta tehát az első és hátsó ülést, a hangszigetelő szőnyegeket, a kardánboxot, meg a szőnyegvédő szőnyeget is, aztán alapos poszívózás, vizes-mosószeres sikálás lett belőle még a kaszninak a szőnyegek alatti részén is, ahol normális ember nem takarít, de normális emberkről nem is szokott szólni esti mese. (De most tényleg, ki a faszt érdekelne, hogy Kovács János hivatalnok, két kiló krumplit vett az ósanban?)
A táltos tehát szép tiszta lett belül, de a pajszerral indítást ez önmagában nem orvosolta volna. Így hát megemelés, alámászás, régiretkeshalottbovden ki, szépújtisztabovden meg ment be. És ez kábé tényleg ennyi is volt, sokkal kevésbé volt szívás, mint amennyire azt a táltos gazdája godolta volna. Utána gyors próba, pöccröff, örö é bódottá. A pajszer továbbra is bent maradt ugyan, de most másr kizárólag csak arcápolási célzattal. Az ifjú dalia utána még egy ideig pucolgatta-sikálgatta, szépen lassan összerakosgatta a táltos paripáját, a hátsó ülés alá dupla réteg hangszigetelő szőnyeg került, mert elővadászott egy másikat is, természetesen azt is alaposan megtisztítva rámolta csak be. A próbakör be is bizonyította, hogy igazából semmit se számít, de azért jó hogy van ilyen is. Szóval egészében véve nem váltotta meg ma sem a világot az ifjú táltostulaj, de ahhoz képest, hogy a szombat este hajnal hétig tartott, ahhoz képest egész jó.
És most ide írni kéne egy befejezést: befejezés.

Komoly tunnnning, szíriösz mádifikésön, meg minden egyéb. Naszóval az van, hogy tegnap észrevettem, hogy ha ráadom a gyújtást, akkor az olajnyomás pilács az világít, ellenben a kis akkumulátoros-piktogramos havercsávó az nem. Mire lehet ebből következtetni?

1.) Álló motornál is van töltésem.
2.) Járó motornál is megpunnyadt a tőttéslámpa kábele.

Ugye, egyértelműen látszik, hogy a második verzió lehetetlen, de én azért megnéztem, és - minő csoda - valóban így volt: a kábelen található saru egy kissé elhervadt. Cselekvésre szántam el magam, és ma a rengetegsok meló mellett, egy bögr kávéval és egy kombinált fogóval a kezemben kiballagtam a parkolóba, és ráhekkeltem egy  fresh and funky sarut a bánatosan lógó kábelvégre. Mivel elég közel van ott az ékszíjtárcsa, ezért hajlítgattam kicsit a kábelsarun is, meg a generátor saruján is, így elkerülendő a decemberi eset megismétlődését, amikor is a túlságosan is kihajló draut és az ezerrel forgó éxíjtárcsa kicsit közelebbi ismeretséget kötött egymással. Ebből kifolyólag a madzag hangos viűűűű-viűűűűűűű hangot hallatva elfogyott. Én most még kábelkötözővel is megfogattam, szóval most már mega-hájpör-giga-üzembiztos. Legalábbis remélem hogy...