A víg kispolszkizás mellett azért várt némi meló is, mivel az Alfával akadt némi dolgom. Oké, nem volt semmi vészes, csak egy kis tervszerű megelőző karbantartás, mivel a jó öreg talján paripa komoly feladatok előtt állt. Tavaly télen a Twingo-vásárlás alkalmával cincáltam elő a garázsból legutoljára, majd egy alapos mosás-alvázmosás kombó után ment is vissza pihenni, én meg húztam a jobbkormányosok földjére bauxitfőzeléket főzni.

A szabadságomra betervezett meló a következőkből állt:
- 1.  olajcsere
- 2. alvázvédelem
- 3. üregvédelem
- 4. szelepcsere a jobb első és jobb hátsó keréknél.

Egy akksival a kézben átbattyogtam tehát a garázsba, ahol Dzsulietta vastag porréteg alatt aludta Csipkerózsika-álmát, aztán nekiálltam felkelteni. Átmozgattam a féket, a kuplungot, illetve a váltókart végigjárattam a fokozatokon, aztán ráindítóztam. Egy kis tekerés kellett neki, hogy felkapja a benzint, aztán szinte azonnal el is indult. Kicsit dadogva-akadozva de alapjában véve szépen stabilan járt. Megjárattam egy kicsit a városban és teletankoltam, aztán ment is vissza a garázsba.

Az olajcsere alkalmával kapott egy Mann szűrőt és 5,6 litert a szokásos Q8 Formula Excel 5W-40-es olajból. A kilométeróra ekkor 239177-et mutatott. Elméletileg bőven ráért volna 240 ezer után cserélni, de egyfelől már az utolsó csere óta eltelt egy év, másfelől meg 240 után csak valahol az utcán lett volna már csak lehetőségem olajat cserélni egy elég barátságtalan időjárású országban (vagy opcionálisan szervizben, baszottdrágán). Szóval inkább az idő előtti csere mellett döntöttem.
 
A szelepcsere azért volt szükséges, mert a jobb első és hátsó kerekeken az alu szelepsapka igencsak böszmén összerohadt a réz szeleppel, lehetetlenné téve az előírt guminyomás ellenőrzését és beállítását. Mivel egyébként is mentem Abára a gumishoz megnézni egy garnitúra felnit, ezért úgy döntöttem, hogy ha már ott vagyok, akkor csináljuk meg ezt is. A kiszemelt felnik kocsira próbálásához úgyis le kellett szedni a kerekeket, akkor meg már miért ne a jobbosokat.
A felnik - egy garnitúra 16 colos RH Classic guriga - az agyméret (56 mm) miatt nem passzoltak tökéletesen, de ezen lehet segíteni azzal, hogy a középfuratból kiesztergáltatok átmérőben 2 mm-t. Az összes többi paraméter rendben levőnek tűnt, sem a féknyeregbe, sem a stabilizátorba nem ért bele, úgyhogy rövid alku után 32 ezerért a tulajdonomba került a négy felni. Szerintem nem volt rossz vétel: elég masszív és meglepően könnyű kerekek, és a centírgépen jól futott mindegyik. A lakk az mondjuk csúnyán pereg egyik-másikról, meg kisebb-nagyobb padkanyomok is vannak rajtuk, de egyébként is felújítási célzattal vettem őket. A színkombináció felől még nem döntöttem véglegesen.

Az alváz- és üregvédelem volt az egyetlen nagyobb lélegzetvételű prodzsekt. Mivel sem aknám, sem kompresszorom nincs, ezért jobbnak láttam profira bízni a dolgot. Összesen egy embert találtam Fehérváron, aki alvázvédelemmel is hirdeti magát, így felkerestem őt, és ledumáltam, hogy vinném hozzá a gépet. Mivel a szétszedést nem akartam másr bízni, ezért nekiláttam a garázsban szétbontani a szekeret. Lekaptam (oké, leszenvedtem) az első lököst, kiszedtem a dobbetéteket, leszedtem a küszöbburkolatokat és a sárvédőívek műanyag szélesítéseit. Előbbiek csavarokkal és patentekkel, utóbbi alumínium popszegeccsel volt rögzítve. A popszegecsről azt hittem, hogy valami utólagos házikókány, de kiderült, hogy gyári megoldás az is. A műanyagok mögött aztán feltárult az olasz acél a maga teljes valójában:
A kerékdobokban belül a gyári alvázvédő réteg tündökölt, szinte újszerű állapotban, a küszöbök hibátlanok, az íveken javarészt csak felületi rozsda. A 75-ös Alfák egyik tipikus rohadási pontja a küszöb és a hátsó ív találkozási pontja, na az már Dzsuliettán is megindult sajnos, de az összekép nem is rossz egy 24 éves olasz autótól. A dobbetétek mögött csak száraz por volt, de az elég komoly mennyiségben. A betétek pucolása közben találtam meg a bal első betéten a gyári címkét, amiből kiderül, hogy 1996 április 16-án rendelték le azt az alkatrészt, épp abba a kereskedésbe, ahol a kocsit eladták. A balos sárvédő és a motorháztető enyhe árnyalateltéréséből, az első zárhídon talált gyűrődésből, valamint a zárhidat és a doblemezt összekötő - nem gyári - hegesztési varratból azért már korábban is nyilvánvaló volt számomra, hogy a kocsi bal eleje valamikor régebben már kapott egy kisebb maflást. Na most már az is kiderült, hogy mikor és hol: 1996-ban tehát a járgány még az első tulajdonosánál volt, ő zúzhatta le, és márkaszervizben javították.  Szép lassan fény derül azért itt a titkokra.

A bal hátsó kereket persze nem tudtam leszedni, mert az anyák rá voltak gyógyulva a tőcsavarokra, aztán a kerékőrt garantáltan szétbasztam volna, úgyhogy inkább más megoldáshoz folyamodtam. A mosóban, ahova alvázmosásra vittem a bringát, na ott van gumisműhely is, úgyhogy szóltam a srácnak, hogy légkulccsal lazítsa le nekem azokat a szarokat. Így is lőn, gyorsan aláemeltem a szekérnek, lekaptam a kereket, kiütöttem a patenteket, aztán már szedtem is ki a dobbetétet.
Sajna a srác vissza is húzta légkulccsal az anyákat, úgyhogy amikor az alvázvédelem után raktam össze a kocsit és próbáltam leszedni a kereket, ugyanúgy szopóágon voltam vele. Mindegy, nagyjából sikerült visszaküzdenem azért a bal hátsó dobbetétet is.

Nagyjából ennyi törődést igényelt az öreglány, mielőtt elindult volna eddigi élete - feltehetően - leghosszabb útjára.

Nyári tali után kicsit lelassultak az események (Nem röhögni!), mert engedélyeztem magamnak egy hét szabadságot, oszt elhúztam egy hétre fesztiválozni, utána meg hol volt idő autót herkelni, hol nem. Főleg az utóbbi. Amit mégis sikerült összehozni, az így néz ki:

1.) Bekerült a motor. Lehet, hogy már írtam erről, de a 'szom se emlékszik. Na mindegy. A nyaralás előtti utolsó munkanapom hajnalán még a garázsban nyomtuk az ipart, és hát hajnal 1-kor sikeresen landolt a járműben a motor. Természetesen kapott új motortartó gumibakokat is. Később fixre húztam az összes összekötőcsavartés a kuplung csavarjait, bekötöttem az önindítót, a váltó rugalmas összekötőjét, a kuplungbovdent, kilométeróraspirált meg minden egyéb okosságot. A kocsi alatt már nem sok meló lesz.

2.) Karbi fürdetés. Szétszedtem és megáztattam benzinben a karbit, kifújkodtam a fúvókákat, kicserélem a fedéltömítést. Szerencsére nem volt benne túl nagy mennyiségű pudva, mert az előző tulaj valószínűleg rendes minőségű benyát tankolt, és végig használt rendes benzinszűrőt is. Ezúton üzenem, hogy beírtam a bácsi ellenőrzőjébe egy piros pontot. 

3.) Lecsiszoltam 60-as papírral a kartert. Na ez se volt egy fáklyásmenet., de sajnos a vastag rozsdát csak elkente a drótkorong, úgyhogy kénytelen voltam  kézzel letolni. Amikor ezzel végeztem lealapoztam két rétegben Dinitrol RC900-zal. Baromi jól átalakítja a rozsdát és nekem eddig elég stabil epoxis alapozónak bizonyult, de valami iszonyatosan tré dolog felhordani. Legalábbis ha szépen akarod, mert csúnyán nem nagy kaland. Mindegy, ezen is túl vagyunk, kapott egy réteg hőálló antracitot, úgyhogy mehetett is a helyére. Beletekertem a hőfok-jeladót is, bekötés később.

4.) Elkészültek a felnik, úgyhogy gyorsan fel is gumiztattam őket. A melóhelyem szomszédjában van a JSI, kajaszünetben átgurultam a csomagtartóban a felnikkel és gumikkal, aztán összerakták nekem, kicsi pézé', korrekt minőségben.. Egész szépek lettek.

5.) SzebBIS, jobBIS a BIS lökös, úgyhogy gondoltam felrakom az eredetileg Tóbiásra vett lökösöket. Kiderült persze menet közben, hogy nem elég az a tartó, amit Lengyelhonból hozattam Gyuláékkal, hanem van még egy fém tartó, ami nekem ugye nem volt. Végülis Gabe húzott ki a szarból. Ezúton is köszi!
Lebarmoltam a köd- és tolatólámpákat a régi lökösről. Ahogy az már lenni szokott, természetesen berohadtak az anyák, a tőcsavar meg elforgott, úgyhogy flex pajtás is beszállt a harcba. A karneváli hangulatot tovább fokozták a ropiként törő műanyagfejű csavarok is. Mindegy a beöntött tőcsavarokat fúróval kiszabadítottam műanyag börtönükből, majd forrasztópákával leolvasztottam körös-körül a maradék műanyagot. Hatlapfejű átmenő csavarokkal rögzítettem a ködlámpákat a lököshöz. Megpucoltam a gumidugókat, upgrade-eltem a foncsorokat, felpolíroztam az eléggé hervatag búrákat, aztán hali. A tolatólámpát még újra kell majd saroznom, mert ott a régi saruk feladták a harcot.

6.) Foncsortuning. Ha már a lökhárító-cseréhez úgyis ki kellett szedni az indexeket, kaptak egy kis hőtükör fóliát a kissé megszomorodott foncsorok. Többszörösen bevált módszer, nagyon látványos eredményt lehet vele elérni.

7.) Felszenvedtük a kipufogót, és szerencsére sikerült úgy megoldani, hogy a friss festést csak minimális mértékben basszuk le róla. Az eredeti csavarok természetesn meg se voltak, Kókány-system típusú rögzítések voltak helyette: A blokk oldalából a négyből három tőcsavar hiányzott, kettőbe bele volt kókányolva valami, a harmadikon meg csapta kifele az olajat a blokkból, egyenesen a kipufogóra. Már elkezdtem kutakodni, hogy hozassak-e gyárit, amikor a vállamon feltűnt a kisangyal, és mondta, hogy: "Bazzeg seggfej, nem úgy volt hogy használós autó lesz?". Jogos.
Mindegy, vadásztam 8.8-as szabvány csavarokat és anyákat. A tőcsavarokat is inkább 8.8-as sima csavarból gyártottam le egy fűrész segítségével, mert ami hernyócsavart boltban kapsz, az mind 5.6-os gyengeségű, azzal sokra nem lehet menni.
A kipufogótartók is viszonylag simán felmentek, úgyhogy most szép. Meglátjuk, hogy meddig lesz az, mert a kipufogótartók tévedésből le lettek szinterezve (csak homokolni küldtem őket, de le is festették), nem biztos hogy a forró kipufogódob lesz a porfesték legjobb barátja.

8.) A korábban lealapozott részeket (ahonnan leverődött az alvázvédő), azokat lekentem alvázvédővel. Örö-bódottá.

+1 bónusztrekk: Hiányzott pár apróság (Féltengely végére a rugó, kuplungvisszahúzó rugó, menesztő gumimandzsetta, lámpabúra-tömítés, pedálgumi), ezeket a Peti bontó készletéből pótoltam. Néha magam is meglepődöm, hogy mi minden szar van itt nekem a garázsban.

Nemsokára célegyenesbe érkezünk!

Következő műsorunk: Passió II. - Jézus visszavág (színes, fekete-fehér, lengyel-olasz-magyar akcióhorrordokumentumvígjáték. Rendezte: az élet; főszereplők: Jézus, Petya, Pandacsöki Boborján.) Jó szórakozást!

Az előző bejegyzésben már kiveséztük Jézust, illetve egész pontosan azt, hogy ki is ő, és hogy került hozzám, és hogy tisztult meg a bűnein kívül a rengeteg redvától, ami fedte. A repedések és kitört darabok miatt viszont még mindig kétséges volt a sorsa. Petyának az a zseniális, korszakalkotó, és rendkívül eredeti elképzelése volt, hogy keres egy lökhárító-javító műhelyt itt Fehérváron, elviszi oda Jézust, kér egy árajánlatot, és ha rentábilis, akkor egyrészt megcsináltatja, másrészt meg fotóval dokumentálja az egész munkafolyamatot, és ír egy cikket a műanyaghegesztési technológiákról az indexfejer.hu-ra. Ez utóbbi azért jó mert hátha ezzel lehet valamit alkudni az árból, másrészt meg adott egy jó téma, aminek a szerkesztők is örülnek. Maga az elképzelés tökéletes. A kivitelezés viszont ismét eléggé petyás lett...

Az egész azzal kezdődött, hogy Fehérváron ipari zónából van vagy öt, van három meki, húsz benzinkút, meg van mindenféle lófasz, na de találjátok ki, hogy hány lökhárító-javító van? Egy se? Talált-süllyedt.  Azért egy elővakarásztam egy 2007-es szaknévsort, na ott végre találtam egyet. Behajítottam Jézust a Peugeot hátsó ülésére, és elmentem megnézni, hogy élnek-e még.

Élnek. (Mondjuk eléggé határeset, meg a többes szám sem indokolt, mert egy öreg fószerról van szó.) Megkérdeztem, hogy akkor a lökhárítójavítással mi a stájsz. A jóember azt mondta, hogy lehet hozni. Bevittem, megnéztük, a sérülésekre kialkudtunk egy egész korrekt árat, bár amikor rákérdeztem, hogy a rendszámtábla besüllyesztése az hogyér' lenne, akkor elkezdhettem volna gyanakodni. A fickó - aki egyébként valahogy olyan stílusban beszélt, mint egy Pandacsöki Boborjánba oltott Mr. Mackie - az a felvázolt elképzelésre a következőképp reagált:
- Most ezt nem érteeem. A rendszámot lesüllyeszteniiiii?! De hogyaaaa'?
Elmagyaráztam, elmutogattam. Reakció:
- Most ezt nem érteeem. A rendszámot lesüllyeszteniiiii?! De hogyaaaa'? (x2)
Megintcsak mutogatás, magyarázás.
- Most ezt nem érteeem. A rendszámot lesüllyeszteniiiii?! De hogyaaaa'? (x3)
Harmadszorra már úgy próbáltam meg elmondani, hogy egy közepesen debil ovis is megértse. Reakció:
- Ide a lökhárítóbaaa leee?
Aaaaaargh! Kegyelemdöfés. Mondtam neki, hogy hozok róla fotót, addig ne álljon neki. Megbeszéltem vele, hogy másnap beugrok, és akkor lefotózom a lökhárítóm javítását, és megy róla a cikk, amibe bele is egyezett.

Másnap mentem a fényképezőgéppel felszerelkezve, hogy akkor adjunk a munkának. Erre hozza a fószer a kész lökhárítót. Ófákk. Láttam hogy fotó hiányában a rendszám besüllyesztését még nem csinálta meg. (Egyébként a fotók keresgélése közben rájöttem, hogy nem is tetszik úgy. Meg a fórumon is megszavaztattam, és ott is az lett a verdikt, hogy a rendszám maradjon csak a motorháztetőn. Gondoltam mentem a menthetőt, és mondtam, hogy akkor pótolja ki azt a részt is, és akkor arról csinálom meg a fotóanyagot. Erre a csávó:
- De hát azt nem leheeeet.
- ????
- Nemtom úgy csinálni ha nézneeeeek.
Óbazz. Na ennél a résznél már tényleg majdnem besírtam. És a neheze még csak ezután jött. Hogy ő feltaláló is (Nekem van ilyen találmányom, figyeeeld! , és itt ez az aprópénz-tartó, ami korszakalkotó,és hogy akarok-e venni belőle, meg hogy kereskedhetnék is vele. (Sok pénz van ám benne, nem hiszed eeeeel? Aztán ez átcsapott mesedéluntánba, ahol egy egész élettörténetét kellett volna végighallgatnom (és kibírni röhögés nélkül , ha bokros teendőim, és a rengeteg munka SAJNOS el nem szólítanak onnan. A lökhárítóért másnap visszamentem, de sajnos akkor is épp nagyon kellett sietnem.
Amúgy meg magát a lököst egész korrekt módon megcsinálta a jóember:
3000 Ft volt a letörött sarok pótlása, a keresztben végighúzódó repedés kijavítása, a belül letörött oldalsó tartó visszaheftelése, és a külső felületen levő nagyobb sérülés kijavítása.
Újabb 3000 Ft volt az aljából hiányzó rész kipótlása, azaz összesen 6000 Ft.
A felületét mindenképp fényezni kell, de az egyébként is tervben volt.

A két BIS lökösöm tehát összesen 1500 + 1500 + 6000 azaz 9000 forintban van, ebben benne van a két pár fém tartó, amit azért még homokfúvatok és szintereztetek. Ezen kívül még lesz egy fényezés, meg két pár oldalsó műanyag tartó. Szerintem nem is olyan vészes. Köszi a segítséget még egyszer 126fan-nak, Stiffinek és Döminek!

Kíváncsi lennék, hogy a képeket elnézve kinek mi a véleménye: megérte ennyiért, vagy sem.

Dicsértessék! A mai bejegyzés főhőse Jézus, a BIS lökhárító, aki nevéhez hűen feltámadt, vagy legalábbis valami hasonlót művelt. Már amikor először megláttam, akkor tudtam hogy hívják, mer csak ránéztem, és annyit tudtam mondani, hogy: Jézus!!!!

A - kereszt helyett- tetőcsomagtartóra feszítés után volt egy laza út Veszprémből haza, és miután leszedtem, beraktam őt és a tesóját egy barlang helyett a mosókonyhába. Nem, nagy követ se hengergettem a bejárat elé, mert akkor a Hajdu Minimat megközelíthetősége meglehetősen macerás lett volna.

Másnap reggel egy állapotfelméréssel kezdődött a dolog. Az első három kép mutatja a kezdeti állapotokat. Az első lökös teljesen ép, korrekt kinézetű darab volt, kicsit karcos felülettel itt-ott kicsit bemattulva, megszürkülve, és rengeteg redvával. A hátsó lökös (alias Jézus) sorsa itt még erősen kétséges volt. A karcokon, felületi hibákon és a redván felül voltak neki nagyobb bajai is. Az aljából hiányzott egy jókora darab, keresztben el volt repedve, az egyik oldalsó- és az egyik főtartó ki volt törve, és le volt törve a lökös sarka. Az előző tulaj feltehetően talált vele valami keményebb ojjektumot.
Úgy gondoltam, hogy egy műanyaghegesztőtől kérek árajánlatot, és ha menthető, akkor költök rá, ha meg nem, akkor kuka. Amilyen áron hozzájutottam a két lököshöz, annyiért ha csak az elsőt kapom, még úgy is jó üzletet csináltam. Ráadásul még a tartók is rajtuk voltak.

Következzen tehát a gatyába rázás menete.
Szétszedtem és megpucoltam tehát mind a kettőt. A vastag sárréteget leverettem, aztán mosószeres dörzsi-szivaccsal leszedtem a retek nagyját. Itt már látszottak a felületi hibák, illetve az, hogy az előző tulaj valami fekete festékkel optikázta meg a műanyagot, nem túl sikeresen. Na inkább csak rövid képmagyarázatok jönnek a tekkkknológiáról.
4.) Ezen a képen látszik, hogy a kosz nagyjának az eltüntetése után milyen a felület. A festék elég darabosan hámlott alapból, elég rondává téve a lököst, úgyhogy segítettem neki totálisan lehámlani.
5.) Ha ez egy pornó-képregény lenne, akkor ez lenne az utolsó fotó. Na de nem az, nem kell rosszra gondolni. Ez itt folyékony súrolószer - ez itt nem a reklám helye úgyhogy nem mondom, hogy Cif - és ezzel, valamint egy körömkefével lezúztam a festéket, illetve a műanyag beszürkült és porózussá vált felületi rétegét.
6.) Judit haja az egyik oldalon korpás, a másik oldalon meg levitte az atomtámadás. Itt látszik a különbség a lesúrolt felület (balra) és a még kezelés előtt álló rész között.

A súrólószer maradványai persze nem tűnnek el maguktól, úgyhogy utána át kell mosni még egyszer mosószeres szivaccsal, aztán utána meg bő vízzel leöblíteni.
Az első lökös története itt nagyjából be is fejeződött, kapott egy kis olajat (!) ami a legjobb műanyag-ápolószer, gyakorlatilag menthetetlennek tűnő hulladékokat is fel lehet vele támasztani. Azóta is issza be szorgosan, de már jobban hasonlít egy újra, mint egy használtra.
A hátsó lökös - alias Jézus - egy kicsit hosszabb utat járt be. A következő bejegyzésben alámerülünk a műanyaghegesztés legmélyebb bugyraiba.

A vasárnapi szegedi kanyart követően kevés volt a kilométer, így hát amint hazaértem, rögtön indultam is Veszprémbe, mindössze addig voltam otthon, amíg ittam egy kávét, meg felraktam Tóbiásra a Oldschool-Super-Deluxe KGST tetőcsomagtartót, ami utoljára az 1200-as Ladánkon volt szolgálatban. Tehát a legfinomabb számítások szerint is legalább 20 éve használtuk utoljára.
A jugoszláv csúcstechnikát sikerült néhány perc alatt felszerelni, bár az egyik lába megszivatott. A rögzítőjéből kiment a menet, ezért a másik oldalon a csavar egy ellenanyával volt megfogatva, ami természetesen elforgott. Én meg csak tekertem, tekertem, tekertem, és csodálkoztam, hogy mi a k* anyjáért nem akar megszorulni. Mire rájöttem mi a gond, addigra a csavar meg a láb jól összeizélta a fényezést. Ugye mondanom se kell, hogy nem volt őszinte a mosolyom.

Mindegy, elindultam, gyors tankolás után még lefényképeztem Tóbiást a "giga-mega tunnnning szpojlerrel" a tetején, úgyse volt még rajta ilyesmi, aztán nekivágtam a 8-as útnak. Végig 90 és 110 között autóztam, eseménymentesen és gyorsan telt az út. Veszprémben a Meki parkolójából felhívtam Dömit, hogy akkor hova is kő' menni, aztán simán és gyorsan sikerült is odatalálnom. A kolinál átraktuk az ő autójának a tetején található műanyagokat az enyémre. Dömi segített rögzíteni őket, aztán dumáltunk még egy kicsit, és elindultam haza, az immár négylökhárítósra tuningolódott kocsimmal. Az első- és hátsó lökhárítón kívül még volt kettő a tetőn is, így ha valaki felülről koccan belém mondjuk helikopterrel, vagy netán tetőre vágom a szekeret, akkor is megúszom.

 Hazafelé végig iszonyatos köd volt, és 100-nál nem nagyon akart többet menni a kocsi, mert a tetején a pakk egy kicsit visszafogta, de így is gyorsan és épségben hazaértem a BIS lökösökkel együtt.

Köszönet a BIS lökhárítókért 126fan-nak, a szállításért pedig Stiffinek és Döminek! Á jóságozs Devlá áldjon meg bánneteket, tezsvíreim!

Most először láttam világosban is, és hát a pofám majd' leszakadt. Szerencsére jelen esetben - a fényre csúnyuló lányokkal ellentétben - pozitív csalódásról van szó. Azelőző bejegyzésben említett, eléggé foshulladék állapotú lökhárítót feltámasztottam halottaiból, megpucoltam, lekezeltem, megenergizáltam, mint a telefonos csodatáltos és távgyógyító. Már sötét volt amikor felszereltem, és a nagy setétségben bizony a rendszámtábla-világítás már csak ilyen lopakodó üzemmódra volt jó. Ma világosban nekiláttam ezt orvosolni, és akkor láttam, hogy egész frankó lett a lökös. A körülményekhez képest nem is rossz szerintem...

A Dallasz következő epizódjában Dzsoki iszik,  Bobby kipróbálja milyen vakondtúrást enni, az öreg Dzsokk szarik a farmra, Kléjton Fárlóra meg benzinbeöntőcső-csere, függőcsapszeg-zsírzás meg némi váltóbaszkurálás vár. Köszönjük, hogy velünk tartottak.

Szilvinek és Nyuszynak meg óriási dánkessőn a ma esti vontatásért! Azé' közben fényképezni az elég orv volt.
 

Elsősorban egy vallomással tartozom. Bár sokan ezt el se tudják képzelni rólam, és most valószínűleg nagyon meg fognak lepődni, de az a szomorú igazság, hogy...



...nem én öltem meg Kennedyt.

Ilyen súlyos dolgok mellett eltörpül az a csekélyke dolog, hogy előkukáztam egy "majmégjóleszeccer"-lökhárítót a bontott cuccaim közül. Igen, nem kell mondani, tényleg nem szép. (De legalább ingyé' van.)
Amint a mellékelt ábra is mutatja, redvás, kicsit bemattult-megszürkült, itt-ott karcos harcos, a tartóvasak rozsdásak, és extraként volt rajta egy házilag hebrákolt 0.6-os lemezacél tartón fityegő, meghatározhatatlan típusú tolatólámpa is.

Nah, ez utóbbit leszedtem, és nekiálltam megpucolni és gatyába rázni szerencsétlen lökhárítót, remélhetőleg sikerül szalonképes kinézetűre "restaurálni", és akkor ideiglenesen ő lesz Tóbiás hátsó lököse.

A másik dolog: Sanyi cimborám az elküldött műszaki rajzok alapján CNC maróval legyártotta a 800-as blokkhoz szükséges erősítő lemezt. Ez azért kell, hogy megnövelje a forgattyúház merevségét, mert a 800-as mocinál nagyobb a csavaró igénybevétel.
 Az eredeti tervekkel ellentétben nem 10-es acélból, hanem 10-es alumínium-magnézium-szilícium ötvözetből készült, így kábé negyedakkora tömegű, viszont a szakítószilárdsága és a rugalmassági modulusa a 10-es lemezacéléhoz hasonló. Mivel a duralumíniumhoz hasonlóan kemény, ezért megfeleően nagy erőt visel el alakváltozás nélkül. Az pedig, hogy kevésbé szívós, mint az acél, az a kutyát sem érdekli, mert arra, amire kell, a legridegebb acél is elég lett volna. Eredetileg valami Land Rover futóműelem készül ebből az anyagból, szóval biztos nem fos. 
 
A jó hír az pedig az, hogy kettő is van belőle, úgyhogy egyet felajánlok a 800-asítós kollégáknak anyagáron, illetve akinek kell, annak el tudom küldeni a beméretezett alkatrészrajzot is  .dwg formátumban.
(Ha meg nem kell senkinek, akkor felpolírozom, és a nyakamba kötöm kilós fuksznak egy használt vezérműláncra. )

Voltam zsákmányszerző körúton: szerváltam hengerfej- és szelepdekni-tömítést, megvásároltam az autósbolt összes függőleges rácsos beömlőjét, vettem Castrol váltóolajat, bár az árától egy kicsit betérdeltem. Szóval a soppingolás megvolt.
Elugrottam a biztosítóhoz, bevittem a hátsó lökös, meg a ködlámpa maradványait, ahogy megbeszéltük a kárszakértővel. Elvileg egy kb. hét múlva küldik, hogy mi a stájsz, remélem kifizetik nekem a lottóötös összegét.

Feltöltöttem a BIS váltót olajjal, és vasárnap bedobjuk a kocsiba, meg az összes gumibakot meg szilentet, meg fittyfenét kicserélem, meg a mostani kuplung helyett kap egy rugós kuplungot is. Felmerült még egy apró kérdés is, amit ezúton szeretnék megkérdezni a váltó-zsírozásban rutinos kollégáktól: Ha rakok zsírt a fogaskerekekre, az milyen legyen, grafitos, vagy molibdénszulfidos?

Nevezetes nap a mai: Tóbiás napja. (A nevét egyébként úgy kapta, hogy valaki anno a fórumon kérdőre vont, hogy "Hogyapicsába'nincsmégneveazautódnak?" és én erre ránéztem a naptárra, épp november kettedike volt, Tóbiás-nap, így gyorsan elkereszteltem derék paripámat, hogy ne érje szó a ház elejét.
Ez alkalommal névnapjára kapott egy rugalmas váltóösszekötőt, meg a hátsó motortartó bakhoz gumi cuccosbalhét. A boltban, ahol vettem őket pénteken, találtam vadiúj függőleges rácsos légbeömlőt, olyat, ami csak a 87-eseken volt, rögtön mondtam is, hogy tegyék félre nekem az összeset. (Meg szép lassan mindent, ami Pókhoz van, mer' módszeresen elkezdem felvásárolni a boltot: őnekeik már úgyis kifutó dolog a polski-alkatrész, örülnek hogy elviszem, adnak némi kedvezményt is.Jah, és Alfához is van cuccuk, úgyhogy áj tink, disz iz dö biginning of ö bjutiful frencsip
Utána elmentem a Tomy bontóba - ami egyébként jó esélyekkel pályázik az Univerzum Legtrógerebb Autóbontója címre - és megnéztem, hogy hogy néz ki az a lökhárító amit kétezeré' adnának. Hááááttizé. Nem vagyok jó üzletember, és kihagytam az évezred üzletét: Potom kétezer forintért a birtokomba kerülhetett volna egy gyönyörű, ecsettel feketére mázolt, egyedi tunnnningként repedésekkel megbolondított műanyag lökös. Kábé tizenötször jobb állapotú darabért se lenne pofám pénzt kérni, márkatárstól meg aztán pláne nem. Nem is tudnék megélni bontósként, az tuti.
Volt nem-ködlámpásból is volt pár darab, közepesen tré állapotban. Itthon olyanból van szebb is, úgyhogy azokat is otthagytam az enyészetnek...
Aztán pétek este benéztem Szilvihez és Nyuszyhoz, jót dumáltunk, összenyálaztattam magam Beck's-szel, meg végignéztuk, hogy a fakabátok egy civil Borával lemeszelnek egy BMW-s csákót és szétbüntetik a 'csába. Jó lesz vigyázni a metálzöld VW Borákkal fehérvár szitiben, biztos azzal jár a sheriff.

A helyesírási hibáké' én kérek elnézést, de hát bocsyka, kicsit másnapcys vagyok, mer' tegnap koncin voltam és kicsit hát, tudjátok....
(És ha már a koncertet említem, hadd reklámozzak kicsit. Tegnap fellépett az egyik kedvenc bandám a Stereochrist. Aki rockernek tartja magát, annak kötelző ezt a zenét bömböltetni, mert különben kikiáltom Balázs Pali- és Neoton-Família-rajongónak. )

Há' asszem a szemembe fésülöm a hajam, és emo leszek, aztán az összetört lökhárítóm szilánkjaival fogom vagdosni az ereimet. Tegnap odatettem a csaj elé a kinyomtatott árlistát (17 ezer lett a vége), amitől kicsit elkerekedtek a szemei, aztán azt mondta hogy jaaj ennyit már ő nem fizet ki, mer' az egész autó kerül ennyibe. (Kurva anyád, az!) Ő azt hitte, hogy valahol 10 ruppó alatt megáll a dolog. (Hogyne, persze.) Úgyhogy akkor írattam vele egy kéksárgát, mert a 10 alatti összeggel meg nehogy má' kiszúrja a szememet. Viszont így mászkálhatok a biztosítóhoz, és még a seggszőröm is megőszül, mire abból lóvé lesz. Ráadásul - mivel nem számítottam rá, hogy kárszakértőnek is kell majd mutogatni - a lökhárítót már a hétvégén leszereltem, a törött műanyag részt már ki is vágtam a 'csába, el is vitték a kukások. A tartóvas meg a ködlámpa-maradványok még megvannak.
Ma voltam szemlézetni a kocsit, szerencsére a bloghoz készült fotókat kinyomtattam A4-ben, szóval legalább volt némi dokumentumom, hogy hogy nézhetett ki, de amint lehet, be kell vinnem a meglevő maradványokat, hogy meg tudják kárszakérteni. Szóval, rohangálhatok, ügyintézhetek, várhatok, aztán még azt se tudni, hogy megéri-e. Az már nagyjából biztos, hogy lófasz lesz ebből, nem BIS-lökös.

További lehetőségek, amik megfordultak a fejemben:

1.) Leszerelem az elsőt is (rat-style)................................................................. 0 Ft
2.) Csak a tartóvasak maradnak elöl-hátul, (redneck-style)................................ 0 Ft
3.) Rárakom a Buszról megmaradt ütött-kopott krómokat, (rat-style)................... 0 Ft
4.) Leszedek a padlásról egy műanyag kislököst, de olyanból nincs ködlámpás-tolatólámpás verzsön itthon, csak a régebbi fajta (kiba* jellegtelen style).............0 Ft
5.) Veszek egy ködlámpás-tolatós kislököst bontóban (semmilyen style).......2000 Ft
6.) Veszek egy vadiúj kislököst, amit ma láttam autósbótban........................7000 Ft
8.) Marad a BIS-lökös project, csak saját zsebből.................................kb.18000 Ft

Én leginkább a nyolcast preferálnám, de pillanatnyilag azt irányoztam elő, hogy ha költök a kocsira, akkor az mindenképp kasznielem lesz, a sztájlingolás most rohadtul másodlagos. Baszod, hekkelek én is purhabbó' hókotró-szpojlört, 'sztán mindenki bekaphassa...

A múltkor ha jól emlékszem azt írtam, hogy hátulról még egész korrekten néz ki az autóm. Nah, jelentem alássssan ma sikerült javítani ezen az áldatlan állapoton, mert most már hátulról is hulladéknak néz ki. Mindez nem jöhetett volna létre, ha nincs a munkahelyem, de egyelőre még van. (Mondtam én, hogy a munkával csak a baj van. ) Nah, szóval ma itt hesszeltem (értelmeset/produktívat felmondási idő alatt már nem csinálok), egyszercsak betoppant a cégvezető csaj személyesen, hogy engem keres. Há' mondom kibaszni már nem tudnak (ehehe), akkor meg mi a repedt here lehet, búcsúszex lesz, oder was? Kérdezte, hogy enyém-e a szürke (zöldesszürke, bazzeg) kispolszki, én meg mondtam, hogy igen. Itt már kezdett gyanús lenni a dolog, és lám igazam is lett. Mondta, hogy megtörte kicsit a kocsimat. (Igen, "A női sofőr és a tolatás rejtelmei" című kisregény színpadi változatát sikerült előadni.) Kimentünk, megnéztem: Lökhárító over, úgy elrepedt hogy csak na, a tartóvasak elgörbültek, a hátsó ködlámpám is elrepedt. Mindegy, úgyis akartam BIS lököst, úgyhogy ennek a beszerzését a cég fogja szponzorálni. Képek holnap.