Tevékenységtérkép
...és még mindig nincs vége!
Nyári tali után kicsit lelassultak az események (Nem röhögni!), mert engedélyeztem magamnak egy hét szabadságot, oszt elhúztam egy hétre fesztiválozni, utána meg hol volt idő autót herkelni, hol nem. Főleg az utóbbi. Amit mégis sikerült összehozni, az így néz ki:
1.) Bekerült a motor. Lehet, hogy már írtam erről, de a 'szom se emlékszik. Na mindegy. A nyaralás előtti utolsó munkanapom hajnalán még a garázsban nyomtuk az ipart, és hát hajnal 1-kor sikeresen landolt a járműben a motor. Természetesen kapott új motortartó gumibakokat is. Később fixre húztam az összes összekötőcsavartés a kuplung csavarjait, bekötöttem az önindítót, a váltó rugalmas összekötőjét, a kuplungbovdent, kilométeróraspirált meg minden egyéb okosságot. A kocsi alatt már nem sok meló lesz.
2.) Karbi fürdetés. Szétszedtem és megáztattam benzinben a karbit, kifújkodtam a fúvókákat, kicserélem a fedéltömítést. Szerencsére nem volt benne túl nagy mennyiségű pudva, mert az előző tulaj valószínűleg rendes minőségű benyát tankolt, és végig használt rendes benzinszűrőt is. Ezúton üzenem, hogy beírtam a bácsi ellenőrzőjébe egy piros pontot.
3.) Lecsiszoltam 60-as papírral a kartert. Na ez se volt egy fáklyásmenet., de sajnos a vastag rozsdát csak elkente a drótkorong, úgyhogy kénytelen voltam kézzel letolni. Amikor ezzel végeztem lealapoztam két rétegben Dinitrol RC900-zal. Baromi jól átalakítja a rozsdát és nekem eddig elég stabil epoxis alapozónak bizonyult, de valami iszonyatosan tré dolog felhordani. Legalábbis ha szépen akarod, mert csúnyán nem nagy kaland. Mindegy, ezen is túl vagyunk, kapott egy réteg hőálló antracitot, úgyhogy mehetett is a helyére. Beletekertem a hőfok-jeladót is, bekötés később.
4.) Elkészültek a felnik, úgyhogy gyorsan fel is gumiztattam őket. A melóhelyem szomszédjában van a JSI, kajaszünetben átgurultam a csomagtartóban a felnikkel és gumikkal, aztán összerakták nekem, kicsi pézé', korrekt minőségben.. Egész szépek lettek.
5.) SzebBIS, jobBIS a BIS lökös, úgyhogy gondoltam felrakom az eredetileg Tóbiásra vett lökösöket. Kiderült persze menet közben, hogy nem elég az a tartó, amit Lengyelhonból hozattam Gyuláékkal, hanem van még egy fém tartó, ami nekem ugye nem volt. Végülis Gabe húzott ki a szarból. Ezúton is köszi!
Lebarmoltam a köd- és tolatólámpákat a régi lökösről. Ahogy az már lenni szokott, természetesen berohadtak az anyák, a tőcsavar meg elforgott, úgyhogy flex pajtás is beszállt a harcba. A karneváli hangulatot tovább fokozták a ropiként törő műanyagfejű csavarok is. Mindegy a beöntött tőcsavarokat fúróval kiszabadítottam műanyag börtönükből, majd forrasztópákával leolvasztottam körös-körül a maradék műanyagot. Hatlapfejű átmenő csavarokkal rögzítettem a ködlámpákat a lököshöz. Megpucoltam a gumidugókat, upgrade-eltem a foncsorokat, felpolíroztam az eléggé hervatag búrákat, aztán hali. A tolatólámpát még újra kell majd saroznom, mert ott a régi saruk feladták a harcot.
6.) Foncsortuning. Ha már a lökhárító-cseréhez úgyis ki kellett szedni az indexeket, kaptak egy kis hőtükör fóliát a kissé megszomorodott foncsorok. Többszörösen bevált módszer, nagyon látványos eredményt lehet vele elérni.
7.) Felszenvedtük a kipufogót, és szerencsére sikerült úgy megoldani, hogy a friss festést csak minimális mértékben basszuk le róla. Az eredeti csavarok természetesn meg se voltak, Kókány-system típusú rögzítések voltak helyette: A blokk oldalából a négyből három tőcsavar hiányzott, kettőbe bele volt kókányolva valami, a harmadikon meg csapta kifele az olajat a blokkból, egyenesen a kipufogóra. Már elkezdtem kutakodni, hogy hozassak-e gyárit, amikor a vállamon feltűnt a kisangyal, és mondta, hogy: "Bazzeg seggfej, nem úgy volt hogy használós autó lesz?". Jogos.
Mindegy, vadásztam 8.8-as szabvány csavarokat és anyákat. A tőcsavarokat is inkább 8.8-as sima csavarból gyártottam le egy fűrész segítségével, mert ami hernyócsavart boltban kapsz, az mind 5.6-os gyengeségű, azzal sokra nem lehet menni.
A kipufogótartók is viszonylag simán felmentek, úgyhogy most szép. Meglátjuk, hogy meddig lesz az, mert a kipufogótartók tévedésből le lettek szinterezve (csak homokolni küldtem őket, de le is festették), nem biztos hogy a forró kipufogódob lesz a porfesték legjobb barátja.
8.) A korábban lealapozott részeket (ahonnan leverődött az alvázvédő), azokat lekentem alvázvédővel. Örö-bódottá.
+1 bónusztrekk: Hiányzott pár apróság (Féltengely végére a rugó, kuplungvisszahúzó rugó, menesztő gumimandzsetta, lámpabúra-tömítés, pedálgumi), ezeket a Peti bontó készletéből pótoltam. Néha magam is meglepődöm, hogy mi minden szar van itt nekem a garázsban.
Nemsokára célegyenesbe érkezünk!
1.) Bekerült a motor. Lehet, hogy már írtam erről, de a 'szom se emlékszik. Na mindegy. A nyaralás előtti utolsó munkanapom hajnalán még a garázsban nyomtuk az ipart, és hát hajnal 1-kor sikeresen landolt a járműben a motor. Természetesen kapott új motortartó gumibakokat is. Később fixre húztam az összes összekötőcsavartés a kuplung csavarjait, bekötöttem az önindítót, a váltó rugalmas összekötőjét, a kuplungbovdent, kilométeróraspirált meg minden egyéb okosságot. A kocsi alatt már nem sok meló lesz.
2.) Karbi fürdetés. Szétszedtem és megáztattam benzinben a karbit, kifújkodtam a fúvókákat, kicserélem a fedéltömítést. Szerencsére nem volt benne túl nagy mennyiségű pudva, mert az előző tulaj valószínűleg rendes minőségű benyát tankolt, és végig használt rendes benzinszűrőt is. Ezúton üzenem, hogy beírtam a bácsi ellenőrzőjébe egy piros pontot.
3.) Lecsiszoltam 60-as papírral a kartert. Na ez se volt egy fáklyásmenet., de sajnos a vastag rozsdát csak elkente a drótkorong, úgyhogy kénytelen voltam kézzel letolni. Amikor ezzel végeztem lealapoztam két rétegben Dinitrol RC900-zal. Baromi jól átalakítja a rozsdát és nekem eddig elég stabil epoxis alapozónak bizonyult, de valami iszonyatosan tré dolog felhordani. Legalábbis ha szépen akarod, mert csúnyán nem nagy kaland. Mindegy, ezen is túl vagyunk, kapott egy réteg hőálló antracitot, úgyhogy mehetett is a helyére. Beletekertem a hőfok-jeladót is, bekötés később.
4.) Elkészültek a felnik, úgyhogy gyorsan fel is gumiztattam őket. A melóhelyem szomszédjában van a JSI, kajaszünetben átgurultam a csomagtartóban a felnikkel és gumikkal, aztán összerakták nekem, kicsi pézé', korrekt minőségben.. Egész szépek lettek.
5.) SzebBIS, jobBIS a BIS lökös, úgyhogy gondoltam felrakom az eredetileg Tóbiásra vett lökösöket. Kiderült persze menet közben, hogy nem elég az a tartó, amit Lengyelhonból hozattam Gyuláékkal, hanem van még egy fém tartó, ami nekem ugye nem volt. Végülis Gabe húzott ki a szarból. Ezúton is köszi!
Lebarmoltam a köd- és tolatólámpákat a régi lökösről. Ahogy az már lenni szokott, természetesen berohadtak az anyák, a tőcsavar meg elforgott, úgyhogy flex pajtás is beszállt a harcba. A karneváli hangulatot tovább fokozták a ropiként törő műanyagfejű csavarok is. Mindegy a beöntött tőcsavarokat fúróval kiszabadítottam műanyag börtönükből, majd forrasztópákával leolvasztottam körös-körül a maradék műanyagot. Hatlapfejű átmenő csavarokkal rögzítettem a ködlámpákat a lököshöz. Megpucoltam a gumidugókat, upgrade-eltem a foncsorokat, felpolíroztam az eléggé hervatag búrákat, aztán hali. A tolatólámpát még újra kell majd saroznom, mert ott a régi saruk feladták a harcot.
6.) Foncsortuning. Ha már a lökhárító-cseréhez úgyis ki kellett szedni az indexeket, kaptak egy kis hőtükör fóliát a kissé megszomorodott foncsorok. Többszörösen bevált módszer, nagyon látványos eredményt lehet vele elérni.
7.) Felszenvedtük a kipufogót, és szerencsére sikerült úgy megoldani, hogy a friss festést csak minimális mértékben basszuk le róla. Az eredeti csavarok természetesn meg se voltak, Kókány-system típusú rögzítések voltak helyette: A blokk oldalából a négyből három tőcsavar hiányzott, kettőbe bele volt kókányolva valami, a harmadikon meg csapta kifele az olajat a blokkból, egyenesen a kipufogóra. Már elkezdtem kutakodni, hogy hozassak-e gyárit, amikor a vállamon feltűnt a kisangyal, és mondta, hogy: "Bazzeg seggfej, nem úgy volt hogy használós autó lesz?". Jogos.
Mindegy, vadásztam 8.8-as szabvány csavarokat és anyákat. A tőcsavarokat is inkább 8.8-as sima csavarból gyártottam le egy fűrész segítségével, mert ami hernyócsavart boltban kapsz, az mind 5.6-os gyengeségű, azzal sokra nem lehet menni.
A kipufogótartók is viszonylag simán felmentek, úgyhogy most szép. Meglátjuk, hogy meddig lesz az, mert a kipufogótartók tévedésből le lettek szinterezve (csak homokolni küldtem őket, de le is festették), nem biztos hogy a forró kipufogódob lesz a porfesték legjobb barátja.
8.) A korábban lealapozott részeket (ahonnan leverődött az alvázvédő), azokat lekentem alvázvédővel. Örö-bódottá.
+1 bónusztrekk: Hiányzott pár apróság (Féltengely végére a rugó, kuplungvisszahúzó rugó, menesztő gumimandzsetta, lámpabúra-tömítés, pedálgumi), ezeket a Peti bontó készletéből pótoltam. Néha magam is meglepődöm, hogy mi minden szar van itt nekem a garázsban.
Nemsokára célegyenesbe érkezünk!
2010.07.10. Szombat
Gyors helyzetjelentés a többfrontos háborút vívó Petyaland nem teljesen drámaian szar, de kurvamód kegyetlenül reménytelen csatáiról a hatóság, a rozsda, meg az egyéb járulékos gebaszok ellen.
Alfa front: totális állóháború alakult ki a Petyaland és a hatósági hadtestek között. A "Műszaki" fedőnevű offenzíva megindítása muníció hiányában késett eddig, és ezalatt az idő alatt a KGFB nevű csodafegyver hiányát felfedezve ismét előnybe került a Hatóság. Még egy kör a szopórolleren, mielőtt mehetnék műszakira. Maga az Alfa hadtest egészen rendben, csak kicsit elkezdett szarakodni a hűtőventilátor. Bekapcsolni bekapcsol, azzal nincs gond. Kikapcsolni azt már vagy nem tud, vagy nem szeret. Vagy relé, vagy hőgomba csere. Hurrá!
Moszkvics-front: Petyaland lehengerlő offenzívát indított és egy átkaroló hadművelettel bekerítette és elpusztította a rozsdát a sárvédőkön, az első köténylemezen, a lámpakereteken és a csomagtartón. Ezek az elemek tegnap jöttek vissza a homokfúvótól, előzőleg a sárvédőn levő likakat szépen faszán kijavította Csocsó cimborám, aki a Moszkvicsot lakatolja. Ki lettek szedve az ablakok (a szélvédők nem laminált, hanem edzett üvegből vannak, úgyhogy nem kis szopás kiszedni), lekerültek az ajtók, ki lett foltozva a hátsó sárvédő alja és a küszöbök vége is. A küszöböket mindenképp meg kell nyitni, mert ugyan van még benne anyag, de iszonyatosan el van vékonyodva, szóval a küszöbök alja cserés. Alapvetően jól halad a bringa, de sajnos van egy olyan gond, hogy szegény Moszkvics iszonyatosan tré minőségű acélból van. Hiába van vastag anyagból, és hiába van még egyes helyeken egy jó tisztességes lemezvastagság, kis pontokban mélységi rohadások tömkelege indul meg ami gyengíti a lemezt. A sárvédő belseje a homokfúvás után szinte azonnal elkezdett visszarohadni. Ezt a felületet átdrótkorongoztam tegnap, aztán ma meglátjuk mit fog mutatni. Az összes ilyen részt áttolom drótkoronggal ma délután aztán kap egy jó adag epoxi-alapú Dinitrol RC-900-at, ami ilyen rozsdapassziváló cuccos, és utána meglátjuk. Arról majd az Elek beszámol. (Tudjátok, az Update Elek ) Egyébként a sárvédő belsején nagyon jól megfigyelhető, hogy ahol telibe kapta a sós latyakot és a vizet az elmúlt 40 évben, ott kezdett el rögtön visszarohadni, ahol meg nem érte semmi, mert a kerék mögötti gyári betétlemez védte, ott meg csilli-villi-szuperfrankó-überfasza. Ami nem annyira jó hír az meg az, hogy a csomagtartó-tetőnek a külső részét is lehomokolta a szaki, a kifejezett kérésünk ellenére is, úgyhogy ott a lemez behullámosodott, mint a picsa, Olyan elemről volt szó, amin gyári fény volt, és horpadás meg szinte semmi, úgyhogy ez bizony pluszmeló és kibaszás a javából. Most majd lehet egyengetni, gittelni, úgyhogy fákk.
Bónusz trekk: A soha el nem készülő Trabi belseje egész jól alakul, készül üvegszálból a kormányoszlop-burkolat, be van kötve a Moszkvics-műszerfal (az olajnyomás és a vízhőfok-mérő természetesen nincsen, mert minek), és majdnem készek az ajtókárpitok. Vicces verda lesz.
Alfa front: totális állóháború alakult ki a Petyaland és a hatósági hadtestek között. A "Műszaki" fedőnevű offenzíva megindítása muníció hiányában késett eddig, és ezalatt az idő alatt a KGFB nevű csodafegyver hiányát felfedezve ismét előnybe került a Hatóság. Még egy kör a szopórolleren, mielőtt mehetnék műszakira. Maga az Alfa hadtest egészen rendben, csak kicsit elkezdett szarakodni a hűtőventilátor. Bekapcsolni bekapcsol, azzal nincs gond. Kikapcsolni azt már vagy nem tud, vagy nem szeret. Vagy relé, vagy hőgomba csere. Hurrá!
Moszkvics-front: Petyaland lehengerlő offenzívát indított és egy átkaroló hadművelettel bekerítette és elpusztította a rozsdát a sárvédőkön, az első köténylemezen, a lámpakereteken és a csomagtartón. Ezek az elemek tegnap jöttek vissza a homokfúvótól, előzőleg a sárvédőn levő likakat szépen faszán kijavította Csocsó cimborám, aki a Moszkvicsot lakatolja. Ki lettek szedve az ablakok (a szélvédők nem laminált, hanem edzett üvegből vannak, úgyhogy nem kis szopás kiszedni), lekerültek az ajtók, ki lett foltozva a hátsó sárvédő alja és a küszöbök vége is. A küszöböket mindenképp meg kell nyitni, mert ugyan van még benne anyag, de iszonyatosan el van vékonyodva, szóval a küszöbök alja cserés. Alapvetően jól halad a bringa, de sajnos van egy olyan gond, hogy szegény Moszkvics iszonyatosan tré minőségű acélból van. Hiába van vastag anyagból, és hiába van még egyes helyeken egy jó tisztességes lemezvastagság, kis pontokban mélységi rohadások tömkelege indul meg ami gyengíti a lemezt. A sárvédő belseje a homokfúvás után szinte azonnal elkezdett visszarohadni. Ezt a felületet átdrótkorongoztam tegnap, aztán ma meglátjuk mit fog mutatni. Az összes ilyen részt áttolom drótkoronggal ma délután aztán kap egy jó adag epoxi-alapú Dinitrol RC-900-at, ami ilyen rozsdapassziváló cuccos, és utána meglátjuk. Arról majd az Elek beszámol. (Tudjátok, az Update Elek ) Egyébként a sárvédő belsején nagyon jól megfigyelhető, hogy ahol telibe kapta a sós latyakot és a vizet az elmúlt 40 évben, ott kezdett el rögtön visszarohadni, ahol meg nem érte semmi, mert a kerék mögötti gyári betétlemez védte, ott meg csilli-villi-szuperfrankó-überfasza. Ami nem annyira jó hír az meg az, hogy a csomagtartó-tetőnek a külső részét is lehomokolta a szaki, a kifejezett kérésünk ellenére is, úgyhogy ott a lemez behullámosodott, mint a picsa, Olyan elemről volt szó, amin gyári fény volt, és horpadás meg szinte semmi, úgyhogy ez bizony pluszmeló és kibaszás a javából. Most majd lehet egyengetni, gittelni, úgyhogy fákk.
Bónusz trekk: A soha el nem készülő Trabi belseje egész jól alakul, készül üvegszálból a kormányoszlop-burkolat, be van kötve a Moszkvics-műszerfal (az olajnyomás és a vízhőfok-mérő természetesen nincsen, mert minek), és majdnem készek az ajtókárpitok. Vicces verda lesz.
2010.01.28. Csütörtök
Indul a Moszkvics-prodzsekt!
Ahogy ígértem korábban, szólok pár szót a Moszkvicsról. Úgy alakultak a dolgok, hogy végre neki tudok állni a kocsi restaurálásának, méghozzá nem is akárhogy. Nem egy szimpla széria 412-es lesz, hanem a gyári raliváltozat mását fogjuk megépíteni. Az egész dolog úgy kezdődött, hogy meghirdettem a kocsit eladásra, mivel Tóbiás karosszériájának a restaurálása és a 800-as moci befejezése anyagilag eléggé megterhelő lesz, a Moszkvics felújítását így beláthatatlan ideig el is kellett volna halasztanom, azt, hogy nálam pusztuljon el, azt meg nem akartam. Természetesen csak és kizárólag a Moszkvicsklub honlapján hirdettem, mert gondos új tulajt akartam neki, nem fémgyűjtőket meg faluvégén racingoló suhancokat. Aztán a történet olyan fordulatot vett, amiről álmodni sem mertem volna:
Jelentkezett egy vevő, aki úgy tűnt, hogy jó gazdája lesz a Moszkítónak, több ilyen gép is van a birtokában. Hosszas levelezés után megemlítettem, hogy mi volt az én eredeti elképzelésem a járgánnyal kapcsolatban (gyári raliverzsön), és ez elnyerte a vevőjelölt tetszését is. Annyiban maradtunk, hogy belevágunk ebbe a dologba, én fogom levezényelni az egészet a szétszedéstől a lakatosmunkán át a fényezésig (Laceeee készülj! ), ő pedig finanszírozza a munkálatokat némi reklám fejében. (A kocsi hirdetési felületeinek a 70%-a az övé.) Ez ugye több, mint nagyvonalú ajánlat...
Nos, a vizsgaidőszak túlélése után első lépésként elzúztam Pestszentlőrincre, és beszabadultam a Dinitrol cuccok hazai importőréhez, és bevásároltam, hogy a lakatosmunkákhoz már meglegyen minden, nehogy közben kelljen szaladgálni. Vettem varrattömítőt, üregvédőt, RC-900-as rozsdapassziválót, meg egy kis alvázvédőt is, lehetőség szerint a legjobb minőségűt mindegyikből. Remélem elég lesz, nem fogyunk ki menet közben. A biztonság kedvéért azért rákérdeztem, hogy van-e Fehérváron valami viszonteladójuk, és szerencsére van, úgyhogy nem kell minden apróságért Pestre szaladgálni. Az egész csomag majdnem megvolt egy harmincasból, párszáz petákkal fölötte állt meg.
A következő lépés a szétszedés, és a homokfúvás, de egyelőre a garázs, ahol a szétszedést csinálnánk, tele van egy épülő Trabanttal.(Majd írok arról is, mert szép lesz a gép, ha elkészül.) Elvileg október elején álltam volna be az Alfával egy szétszedés + takarítás + üregvédelem prodzsektre, de a Trabival baromi sokat csúszik a cimborám (aprólékosság rulez!), úgyhogy az Alfa most csúszik egy kicsit (vagy keresek neki másik helyet.), és előrevesszük a Moszkvicsot. Nemeccerű dolgok ezek, na.
Tóbiás ellenben sztrájkba lépett (biztos beleköltözött valami halott BKV-s szelleme ), és nem akar menni, annak ellenére hogy kicseréltem a fél autót. Erről majd külön posztot írok, nem akarom keverni a dolgokat, mint sört a borral, mert annak soha nincs jó vége.
Áldás, békesség, mötttttál!
Ahogy ígértem korábban, szólok pár szót a Moszkvicsról. Úgy alakultak a dolgok, hogy végre neki tudok állni a kocsi restaurálásának, méghozzá nem is akárhogy. Nem egy szimpla széria 412-es lesz, hanem a gyári raliváltozat mását fogjuk megépíteni. Az egész dolog úgy kezdődött, hogy meghirdettem a kocsit eladásra, mivel Tóbiás karosszériájának a restaurálása és a 800-as moci befejezése anyagilag eléggé megterhelő lesz, a Moszkvics felújítását így beláthatatlan ideig el is kellett volna halasztanom, azt, hogy nálam pusztuljon el, azt meg nem akartam. Természetesen csak és kizárólag a Moszkvicsklub honlapján hirdettem, mert gondos új tulajt akartam neki, nem fémgyűjtőket meg faluvégén racingoló suhancokat. Aztán a történet olyan fordulatot vett, amiről álmodni sem mertem volna:
Jelentkezett egy vevő, aki úgy tűnt, hogy jó gazdája lesz a Moszkítónak, több ilyen gép is van a birtokában. Hosszas levelezés után megemlítettem, hogy mi volt az én eredeti elképzelésem a járgánnyal kapcsolatban (gyári raliverzsön), és ez elnyerte a vevőjelölt tetszését is. Annyiban maradtunk, hogy belevágunk ebbe a dologba, én fogom levezényelni az egészet a szétszedéstől a lakatosmunkán át a fényezésig (Laceeee készülj! ), ő pedig finanszírozza a munkálatokat némi reklám fejében. (A kocsi hirdetési felületeinek a 70%-a az övé.) Ez ugye több, mint nagyvonalú ajánlat...
Nos, a vizsgaidőszak túlélése után első lépésként elzúztam Pestszentlőrincre, és beszabadultam a Dinitrol cuccok hazai importőréhez, és bevásároltam, hogy a lakatosmunkákhoz már meglegyen minden, nehogy közben kelljen szaladgálni. Vettem varrattömítőt, üregvédőt, RC-900-as rozsdapassziválót, meg egy kis alvázvédőt is, lehetőség szerint a legjobb minőségűt mindegyikből. Remélem elég lesz, nem fogyunk ki menet közben. A biztonság kedvéért azért rákérdeztem, hogy van-e Fehérváron valami viszonteladójuk, és szerencsére van, úgyhogy nem kell minden apróságért Pestre szaladgálni. Az egész csomag majdnem megvolt egy harmincasból, párszáz petákkal fölötte állt meg.
A következő lépés a szétszedés, és a homokfúvás, de egyelőre a garázs, ahol a szétszedést csinálnánk, tele van egy épülő Trabanttal.(Majd írok arról is, mert szép lesz a gép, ha elkészül.) Elvileg október elején álltam volna be az Alfával egy szétszedés + takarítás + üregvédelem prodzsektre, de a Trabival baromi sokat csúszik a cimborám (aprólékosság rulez!), úgyhogy az Alfa most csúszik egy kicsit (vagy keresek neki másik helyet.), és előrevesszük a Moszkvicsot. Nemeccerű dolgok ezek, na.
Tóbiás ellenben sztrájkba lépett (biztos beleköltözött valami halott BKV-s szelleme ), és nem akar menni, annak ellenére hogy kicseréltem a fél autót. Erről majd külön posztot írok, nem akarom keverni a dolgokat, mint sört a borral, mert annak soha nincs jó vége.
Áldás, békesség, mötttttál!