Jóvammá', nyugi, nem vagyok betépve.

Csupán próbáltam izgalmas címet kitalálni egy nem túl érdekfeszítő bejegyzésnek. Gépjármű-fronton semmi rendkívüli nem történt. Október legvégén hazaestem egy rövid szabadságra, és a kellemeset a hasznossal összekötve kihasználtam a dolgot alkatrészbeszerzésre is. Mivel egy Fehérvár oda-vissza kocsival olyan jó 220-240 ezer petákból jön ki, ezért arra a röpke egy hétre inkább a fapados repülőt választottam. A tömegközlekedés itt sem a leggyorsabb módja az A-ból B-be jutásnak, legalábbis nem innen Halálfasza-alsóról, ahonnan többszöri átszállással lehet csak eljutni Lutonba a reptérre. Árban még nagyjából versenyképes lenne, de pl. olyanra, hogy reggeli gép elérése, esélytelen vagy, kocsi nélkül. A terv tehát az volt, hogy a reptéren hagyom a járgányt az erre szakosodott parkoltató cégeknél. Az áraknak és a szolgáltatásoknak az összehasonlítása után a választásom végül a Pink Pig Parkingra esett, mert ár-érték arányban ez volt a legjobb. Nem a legolcsóbbak, de a lehető legtöbb szolgáltatást itt kapni a legjobb áron, és ráadásul a külsős cégek közül ők vannak a legközelebb a reptérhez.

Hajnal 3-kor röffentettem az Alfa motorját, és nekifeszültünk az országútnak, hogy időben Lutonba érjünk. (Előző nap este 11-ig melóztem, úgyhogy különösen kellemes volt ilyen korán indulni.) Fejben megvolt az útvonal, de persze hogy ne legyen egyszerű dolgom (Nekem? Ugyan! Valahogy nem rám vallana.) természetesen Bedford után le volt zárva az autópálya, és eltereltek mindenkit a 'csába, úgyhogy improvizálni kellett. Időbeli csúszást végül nem okozott a sztori, csak azt, hogy tök más irányból estem be Lutonba, mint a terv szerint. Ha lenne GPS-em - vagy legalább a telómon működne - akkor segáz lenne, de én elvből nem használok ilyen kütyüket, mert nem akarom hogy a fogyasztói társadalom elbutított zöldmoszatja legyek, aki életképtelen az ilyen cuccok nélkül. Na mindegy, 1 szónak is 100 a vége, az eredeti tájékozódási pontokat baszhattam, szóval részletes várostérkép nélkül csak érzésre lehetett tájékozódni. Az ösztönöm nem is működött amúgy rosszul, mert háromszor hajtottam el a parkoló előtt, de aztán felhívtam őket, hogy ugyanmá' hol a faszba' lehetek, és akkor mondták, hogy - ha hihetnek a helyzetleírásomnak - akkor tulajdonképpen ott vagyok tőlük 50 méterre. Nabazzeg.
Mindegy, legközelebb már odatalálok bárhonnan.

Letettem a járgányt, egy állapotfelmérés után be is került a parkolóba, én meg mentem egy minibusszal a reptérre, onnan meg el a szigetről. Otthon aztán kispolszkizás volt ezerrel. Nem értem a csírákat, akik nyünyörögnek, hogy így megbízhatatlan, meg úgy rohad le folyton, meg heti szinten kell őket hazavontatni. Anyám Kispolákjához legutóbb márciusban nyúltam, azóta folyamatosan használatban van. Amikor szeptemberben hazalátogattam, magam is elautóztam vele két hét alatt másfél tank benzint. Most már csak az illendőség kedvéért is úgy gondoltam, hogy ránézek. Kellett bele egy kis olaj, a jobb első index testkábelének kellett egy új saru, meg nagyjából 3 fokot mászott az előgyújtás. Ja, meg ki kellett porszívózni.
Megbízhatatlan? Talán nem kínai éndzsölájszra meg vuttundissum-szubládára kéne költeni a zsebpénzt, hanem minőségi alkatrészre.

Az Alfára is kellett pár cucc, amiket jobbnak láttam otthon beszerezni, mert otthon azért még mindig van laza 40% kedvességem pár alkatrész nagykernél, Angliában meg nagyjából fingjuk sincs arról, hogy a 75-ös Alfát eszik vagy isszák. Szóval, kellett egy pár ablaktörlő, mert itt Angolföldön azért ezt igen gyakran szokás használni. Az eddigi Champion Aerovantage lapátok egész derekasan bírták, de a jobbos az már kezdett megereszkedni, szóval jobbnak láttam a cserét. Mivel ez a gyártmány - megítélésem szerint - tökéletesen bevált, ezért maradtam ennél. A másik szerzemény egy pár Osram NightBreaker H4-es izzó volt, mert volt alkalmam megtapasztalni, hogy ha huzamosabb ideig sötétben vezetsz, egy kis plusz fény nagyon jól tud jönni. Egy átvezetett éjszaka sokkal kevésbé fárasztó, ha mondjuk van plusz öt méter látótávod. Ezzel meg még több is van.
A harmadik dolog egy légszűrő volt, mert kezdjük elérni a kilométert, amikor cserés lesz. Sajna otthon a nagyker online rendszere az megszívatott, mert a gyári cikkszámra felhozta helyettesítőnek a karbis Alfa 75 légszűrőjét is, ami frankón nem jó az én injektoros vasamhoz, szóval ezt a kört itt kell megfutnom.
Ezeket a cuccokat simán kézipoggyászban fel tudtam vinni a repülőre amikor jöttem haza vissza. A reptéren két perc alatt ott volt a PinkPig minibusza, akik elvittek a parkolóig, majd utána átadták a kocsimat. Némi extra pénzért kértem egy külső-belső takarítást, waxolást, meg miegyebet, úgyhogy átadáskor úgy ragyogott a szekér, hogy öröm volt nézni.
Vettem a Halfords-ban ilyen vízlepergető cuccot a szélvédőre, mert a parkolószomszéd litván gyerek mutatta, hogy neki a Mazdáján milyen jól működik. Gondoltam, egy próbát megér, és tényleg.

Azóta nagyjából csak a kilométereket rakom a járgányba. Megjártam Sutton-on-Sea-t, valamint King's Lynn-t kétszer. King's Lynn-ben nyertem egy parkolási bírságot, valamint a másik alkalommal hazafelé tartva valahol Leverton környékén készült rólunk egy remekbe szabott felvétel. Szerencsére a magyar rendszámmal nem sok mindent tudnak kezdeni, úgyhogy nem fogom emiatt vagdosni az ereimet.

Ja - jut eszembe - mégis adódott egy probléma. Alfácska megint megint elkezdte játszani a szokásos téli műsort, hogy kb. 5 fok alatt a hátsó ajtózárak szexuálnak működni. Mármint zárni lehet, csak aztán ember nincs aki kinyitja. A második King's Lynn-turné előtt sikerült a járgánynak átalakítani magát kétajtós kupévá, ami nem lett volna baj, ha nem négyen megyünk. De négyen mentünk. Így viszont a lányoknak úgy kellett bemászni hátra, ami mondjuk eléggé tré módon nézett ki. A feladat adott: valahogy meg kell javítani legalább az egyiket, szóval ki kell találnom, hogy hogyan melegítem ki azt a szart úgy, hogy a parkolóba esélytelen áramot kivinnem, szóval a hajszárító/hőlégfúvó téma nem játszik. Szép lesz. Majd írok róla, hogy mi hogy sikerült.

Az elmúlt két hónapban nemigen blogoltam, mert úgy alapvetően annyira volt - autós téren - eseménytelen ez az időszak, hogy ahhoz képest a Fiumei úti temető kész Woodstock. Meg aztán se idő, se semmi, be is voltam gárgyulva teljesen ettől a vegetálástól. Az Alfa ment, működött frankón, amikor nem volt túl hideg, akkor előfordult olyan is, hogy 10 alatt evett, de úgy alapvetően semmi említésre méltó dolog nem történt, se vele, se a többi szarommal.
 
Járt itt a Mikulás, két dolgot hozott, mindkettőnek kurvára örültem. Kaptam úgy 100 km/h környékén egy szimpatikus kavicsot a szélvédőmre, ami csinált egy olyan krátert, amit egy átlagos méretű kisbolygó is büszkén mutogatott volna a klubban. A másik ajándék, amit kaptam, az pedig ajánlott küldeményként érkezett a két ünnep között, és Vas megyéből küldték, egy jó méreteset beleszarva ezzel az ünnepi áhítatba. Az történt, hogy Fehérvár belvárosában parkoltam (egy nem épp megfelelő helyen), este hét és hajnal mittudoménmennyi között, és erről készítettek néhány remekbe szabott fotót a kékek. Egyszer lefotózták este nyolckor, meg egyszer visszatértek hajnal fél egykor, és mivel közben volt egy éjfél, ez már rögtön két különböző naptári napnak számít, így egy tilosban parkolásért rögtön kipostáztak két darab 30 ezres csekket. Most éppen folyik a levelezés, hogy "Felezzük meg, Vágó úr!". Gyönyörű szép szerelmes leveleket írtam nekik, remélem hatni fog. (Vagy legalábbis kicsúszunk a 60 napból, aztán akkor benyelhetik a brét.)
Na, szóval ezek történtek, egy élmény volt, de tényleg. Mondjuk szar élmény, de hát ez van...

Visszatérve a szélvédőre: azonnal leragasztottam a sérülést, aztán elkezdtem lázasan körbekutatni, hogy találjak valami jó szélvédőjavítós szakit. Volt három kavicsfelverődésem, meg sok-sok apró karc, úgyhogy ezeknek a kijavítására, meg az karcok miatt egy telibe polírra kértem árajánlatot vagy öt-hat helyről, aztán végül a teszkóparkolóban dolgozó szaki ajánlata tűnt a legjobbnak. Azt mondta, hogy a három kavicsnyom, meg a telibe polír az így egyben tizenöt, úgyhogy gyorsan meg is egyeztünk, és végül most szombaton kigurultam hozzá, a gazdaságos áruház parkolójába. Végül ő még talált plusz két kavicsnyomot, így az öt sérülés eltüntetése megállt tizenkettőben, viszont a polírt azt elnapoltuk, mert kicsit kicsúsztunk az időből. Mindegy, ha már ott voltam a gazdaságos parkolóban, megvártam a Budapest-Bamako mezőnyét (főként Christ meg Norbit meg bandázunk egy kicsit ár helyi polskis arccal, akik szintén kijöttek Chrisék tiszteletére. Mondjuk ők sajnos nem jöttek be az itteni ellenőrzőpontra, de megértjük, mert 90-es tempóval tényleg elég messze van az első etap célja, Genova. Legalább dumáltunk egy jót a pókos kollégákkal, folyt. köv. a 126-os napon...

Amikor ez is megvolt, eltipliztem a MOL nagykerbe, vettem olajat utántöltésre (Szerencsére nem nagyon zabálja az olajat a masina, csak úgy biztos, ami biztos alapon azért nem árt. ha van.) az ablaktörlők is elég ergyák voltak már, úgyhogy a Szakál-Metálnál beruháztam a Champion AeroVantage típusú cuccra, úgyhogy most elég jó kilátásaim vannak. Mármint a szélvédőn.
Ennyi történt szombaton, legalábbis az Alfával. A Moszkviccsal kapcsolatban is voltak események, de sajna azt nem tudtam fotóval dokumentálni, mivel - ahogy az már nálam lenni szokott - természetesen nem volt minden komplikációtól mentes a történet, és igazából mindenre volt időm, csak fotózni nem. Mindegy, holnap erről is beszámolok bővebben, de addig ízelítőül csatolok egy képet egy járműszerelvényről, amiből szerintem már látszik, hogy miért is nem volt egy egyszerű menet a tegnapi.