2010.09.19. Vasárnap
Réges-rég egy messzi galaxisban nem történt lófasse, ellenben nekünk '99-ben a birtokunkba került egy gyönyörű, újszerű állapotú 405-ös Peugeot. Mára ebből a Peugeot az igaz, a "gyönyörű", és az "újszerű állapotú" az faterom áldásos tevékenységének köszönhetően már nem annyira. Jelenlegi állapotában ez a kocsi a világ nyolcadik csodája: egyszerűen nincs rá ésszerű magyarázat, hogy mitől működik még mindig azok után, amit kapott az élettől. Szegény jószág olyan, hogy egy edzettebb botswanai autónepper is sikoltozva vetné magát az oroszlánok elé, ha valaki ilyet vinne hozzá.
A négyből három fék fog, a fékerő persze mindegyiken eltér, az első futóműben nincs ép szilent és gömbfej, minden kotyog és lötyög, a hátsó futómű lengőkar-csapágyai szerintem már darabokban vannak. Úttartás az gyakorlatilag nincs, a futómű edvencsör-üzemmódban működik. Ami kanyar az Alfával simán kiadja 120-szal, ott ezzel már 70-nél is nugátkrémes lesz a gatyó.
A motor a 20W-50-es olajat is elzabálja, amit meg nem, azt meg az évek óta döglött főtengelyszimmeringnél literszámra okádja magából. A beltér teljesen szét van zuhanva,erre csak egy példát említenék a sokból: Egyszer lámpától gyorsultam egy suzukis csajjal, nyomtam neki egy kövér gázt és kiesett a műszerfal felső része, óracsoporttal, mindennel együtt, rá a kormányoszlopra, amitől a kocsi elkezdett jobbra indexelni, ablakot törölni, meg mellékesen kormányozhatatlanná is vált a vas. Nem igazán vágódtam be a csajszinál.
Sajnáltam nagyon a gépet, de amíg jó állapotban volt, addig nem érhettem hozzá, mert "nem kell ezt szerelni, nincs ennek baja", most meg már gyakorlatilag mindent cserélhetnék, ami a két rendszámtábla között van.
Tizenegy év "nem költünk rá, de megyünk vele" üzemmód után még mindig megy, de mostanra már eljutottunk arra a szintre, hogy fateromtól egyre gyakrabban hallom azt, hogy "Csináljál már vele valamit!". Persze ha lehet, akkor ingyen, vagy annál kicsit olcsóbban. Főleg az utóbbi 1-2 hétben, amikor fater balesete* után kicsit gyakrabban volt nálam az autó.
Szóval a múlt héten is nyakamba szakadt egy ilyen prodzsekt. Egyik reggel csörög a telefon, hogy gyász van, nem indul a járgány, nosza irány haza. Látom szegény Pözsó meg se nyikkan. Forog az önindító, de csak olyan ványadtan. Megpróbáltam bebikázni,de az Alfa 55 Ah-ás akksijáról az alapból 74 Ah-ás akksit igénylő nagy dejzel traktort eléggé esélytelen volt. Akksi kiszed, töltőre felrak, másnap retry. Szépen izzított, a behúzótekercs is behúzott, de aztán se kép se hang. Az önindítóra is ráugrott a halálmadár, hurrá! Délután nekiálltam kiszedni az önindítót. Nem egy vészes feladat: pár kábelt széthúzni, meg három csavart kitekerni aztán hali. Persze ahhoz, hogy hozzá lehessen férni, a fél motorteret le kellett bontani, de mindegy az se volt nagy kihívás. Na de azért a három csavar, ami az önindítót fogja, na az mindegyik imbusz, és az anyamenetet francia barátaink okosssan-igényesssen az önindítópajzsba vágták bele, amikor simán elfértek volna ott a hatlapfejű anyák is. Ez azért jó, mert a rövid imbuszkulccsal bőven nem volt meg az az erőkar, amivel megindulhattak volna a csavarok. Kettőt sikerült meglazítani, igaz ezt a csatát egy imbuszkulcs, egy kalapács, meg a kezem bánta. A harmadik az viszont sehogy se indult meg, ellenben legalább a csavarfej szétnyalódott. Mindegy a flex legyőzte azt is. Jó átgondolt konstrukció ez is, hogy a jóisten fosassa meg bő sugárban azt aki kitalálta!
Az önindító szénkeféi totál döglöttek voltak, meg az ismerős, akihez került a cucc, kimérte a behúzótekercset, és megállapította, hogy az is megszakadt. Nosza meg is rendeltem - ki gondolta volna, hogy a T3-as VW Transporter behúzótekercse kell erre az önindítóra. Még aznap szépen haza is állítottam a behúzótekerccsel meg egy nagy vigyorral, amikor szóltak, hogy mégiscsak jó a régi behúzótekercs. Ekkor ismét bontottam egy pezsgőt örömömben, de mindegy, legalább meglesz lassan az önindító. Fater el is hozta másnap gyalog egy szatyorban, én meg a szakadó esőben összeszereltem a kocsit. Mire végeztem, el is állt. El akartam menni egy próbakörre, de, a kocsi még csak nem is izzított. Örülünk, Vincent.
Megnéztem az akksit, és hát igen: abba is belebújt a gyász. Az addig egész normálisan működő akku és az önindító együtt, kéz a kézben haláloztak el, das ist nagyon romantisch. Tegnap szerváltam egy új 72 Ah-ás akkut, és azóta pöcc-röff. Most már csak a kocsi többi részét kell kicserélni.
* Kis lábjegyzet a végére: Fater balesete.
Sokat hezitáltam, hogy leírjam-e ezt is, de hát hozzátartozik a történethez, mivel hogy ennek az esetnek az egyenes folyományaként lettem megáldva két-három hétig a Peugeot-val, amivel aztán rendszeresen cipelhettem a gazdáját is "javításra".
Szóval augusztus 20-án fater kitalálta, hogy elmegy egyet bringázni, mint ahogy mindig is szokott. Aztán egy-másfél óra múlva egy tök ismeretlen fazon csenget, hogy egy idősebb biciklis fószer fekszik az utca végén, és hogy épp rakják be a mentőbe. Kurvaélet - gondoltam - és tényleg kockára fagyott bennem még a szar is, hogy szívrohama volt, vagy valami ilyesmi. Rohanás a sarokra, mentőautó, bringa az úton, nagy vértócsa az aszfalton. A picsába ennek fele se tréfa. Aztán látom ott ücsörög fater a mentőben, szakadt pólóban, véresen, és az őt kötöző mentősöknek éppen magyarázza, hogy mi történt. Az történt, hogy apám vénségére felcsapott stuntridernek és szépen előadta a klasszik zakózást: első fék satu, aztán átbukfencezés szép ívben a kormány fölött, majd pedig landolás arccal az aszfalton. Már itt kezdett komikus lenni a dolog, és amikor közölte a mentős, hogy faternak konkrétan leszakadt a jobb füle, akkor már tényleg shaolin-szerzetesekhez méltó önuralomra volt szükségem, hogy ne kezdjek el vinnyogva röhögni, mert hát ez a helyzet több volt, mint abszurd: Apám nem szatyor, aztán mégis leszakad a füle, olyan ez mint valami elbaszott zs-kategóriás regény. Ha ezer évig gyakorolnám, akkor se tudnék ekkorát zakózni.
Mindegy a mentő bevitte, mi meg utánamentünk a kórházba. A háromnegyed óra alatt, amíg visszavarrták a fülét addig sétálgattam a traumatológia folyosóján, közben rázott a röhögés, amikor eszembe jutott hogy fater többet már nem fog füllenteni, viszont továbbadhatja, amit fél füllel hallott, nem kell félnie attól, hogy kap egy fülest. Amikor kiengedték a kórházból megígértem a nővérnek, hogy hazavisszük az öreget, és másnap csinálunk neki ebédre barátfülét. Azóta szerencsére teljesen meggyógyult, de az oltásokat (a lehető legszarabb füles poénokkal) azóta is megkapja a család minden tagjától. Ebből a szempontból elég rosszkor volt a születésnapja is, mert hát a "Füled érjen bokáig"-kezdetű mondóka is kiadta. Mindegy, ez már rajta marad, mint szamáron a fül.
Kommentek
Marczin Róbert
Hát... mindamellett, hogy együtt érzünk fateroddal, meg jobbulást, meg ilyesmi, bevallom férfiasan, könnyesre röhögtem magam vagy 5 percig, mikor Andi megkérdezte mi van, megpróbáltam felolvasni neki, ekkor már ketten röhögtünk vinnyogva, mikor hazajöttek Rolandék, és nekik is fel kellett olvasni... mosolyt csaltál a család arcára.Kopányi Sándor
Baszkiiiii ez sakál voltEgér
Csóri faterRitkán röhögök visítva, de most ilyen volt
Közben mellettem Dorka, röfögve kacagott
Lajoska
A lábjegyzet mindent visz. Robihoz hasonlóan én sem akartam röhögni rajta, mégiscsak balesetrõl van szó, de nem írtam ki.Petya, nem változtál semmit.
Szerencsére
Lajoska
...bár ez nem is lábjegyzet, hanem fülszövegbaz
A hsz elso felere mar nem emlexem!A kis" fuljegyzet" nagyon vidamra sikeredett!
A fuled erjen bokaignal mar konnyeztunk mindketten!
Turbo nem ertette mi bajunk van!
Remeljuk legkozelebb szem-fulesebb lesz, ha elindul.
Komolyan pedig: jobbulast Neki!
ebt
KeMa
Részvétem, bár látom, hogy miden rendben apuddal. Azért jobbulást neki!Mellesleg: http://www.youtube.com/watch?v=92B0wHBjh-U
(bocsi)
Törölt felhasználó
Asszem el kéne hoznod Faterod egy találkozóraKarki
Petya, te még mindig súlyos elmebeteg vagy, a lehetõ legjobb értelembenJobbulást édesapádnak
obrotka gyula
Te egy állat vagy!Buszos Petya
Köszi mindenkinek a jókívánságokat! Szerencsére fater már felépült augusztus 20-a óta, jól van, szóval egész könnyen megúszta ahhoz képest, hogy komolyabb baj is történhetett volna. Két törött borda, egy leszakadt fül, felrepedt homlok, pár zúzódás és véraláfutás volt a mérleg, nagyjából nyom nélkül gyógyult mind. Persze a sztori az most már örök emlék lesz...Lajoska #47513: Valahogy éreztem, hogy ez a fülszöveges poén még elõ fog kerülni.
baz #47514: Hát én meg remélem, hogy legközelebb már csak gyalog indul el biciklizni. Úgy csak nem lesz baj.
KeMa #47515: Igenigen, ezt a számot már az elsõ napokban bedobtuk, hogy legyen ami megadja az alaphangulatot.
Ricsi #47518: Kellene egy biciklis streetfighter bemutató a programba?
viandr
Hulló!Nagyon beteg lett ez a bejegyzés is, Szét röhögtem magam!
Apudnak gyógyulást!
KG
Bejegyzésed ismételten rosszkedvgyilkos lett.Kezdek gyanakodni, hogy a hülyeséget Te örökölted.
kissefa
Apud azért remélem elment ma Critical Mass felvonulniJobbulást neki
Buszos Petya
viandr #47534: Köszi!KG #47544: Hááát lehet benne valami. Már többen mondták, hogy a génjeimben van.
kissefa #47571: Nem akkora hardcore biker, alapesetben ki se lehet robbantani az autóból. Mondjuk jobb is így, mert azzal legalább nehezebb eldõlni.
Szólj hozzá!
Jelentkezz be az oldal tetején, vagy szólj hozzá facebook-fiókod használatával!