2008.12.15. Hétfő

Szombaton kitaláltam, hogy megyek egy kört a járgánnyal, gondoltam megnézem a Tropicariumot, mert a teszkós halpultban unalmas volt már a műsor. Ahogy mentem ki Fehérvárról, hát nem elém kerül négy kispolszki? Lassan mentek csak mert az elsőre a tulaj rákókányolt egy Suzuki Jimny bódét, aztán kicsit nehezen bírta. Mindegy, mentem mögöttük, mert érdekes módon ugyanarra mentek, mint én. A Campona parkolójában rengeteg Polski Fiat 126p típusú személygépjármű állt, beálltam oda én is, gondoltam, hogy ennek a típusnak külön parkoló van. Amikor kiszálltam jöttek oda hozzám mindenféle emberek, én meg nem akartam megharagítani őket, ezért illedelmesen köszöntem, ahogy anyu tanította nekem kiskoromban.

A Tropicariumban voltak halak, amik úsztak, meg egyéb állatok, amik nem. Érdekes volt, na. Kint a parkolóban aztán zsákmányoltam gyertyagumit meg fűthető hátsó szélvédőt egy utcai árustól, meg eladtam pár polskis naptárat, mert véletlenül épp volt nálam, aztán elmentem kajálni. Az étterem felé vezető úton is elém meg mögém került néhány kispolszki, ekkor már kezdett nagyon gyanús lenni, hogy ezek követnek. Az éttermben ezek a népek valami szeánszot tartottak, amíg nem jött a kaja. A kaja meglehetős mértékben frankó volt: finom is, meg szép nagy adag is, úgy bezabáltam, hogy öröm volt nézni. A kajálás végeztével még a parkolóban nézegettük egymásét (kocsiról van szó természetesen), egy Grosso nevű egyén járművét ki is próbáltam egy pár kör erejéig. Aztán mindenki ment a Szerjózsa minden irányába.

Este én még Pesten maradtam egy kicsit bulizni a Moszkvics nevű szórakozóhelyen (Városligeti fasor 44.), ahol egy ismerős zenekar koncertezett. Úgy terveztem, hogy csak lájtos dolog lesz, mert vasárnap mennem kellett egyik haveromnak segíteni veterán mocit restaurálni. A lájtos buli sajnos ott vérzett el, hogy jól teleettem magam még az étteremben, és a sör már alig fért el a gyomromban, így kénytelen voltam Unicumozni (de csak az emésztés segítése végett). A másik két végzetes hiba az volt hogy Moszkvics-tulajdonosoknak kedvezményes áron volt a pia, illetve hogy nagyon jó hangulat kerekedett, mert vagy 1 órányi ráadást játszott a banda, úgyhogy alacsonyan szálltak a székek és az Unimukkok így kicsit széjjelcsaptuk magunkat a kis társaságommal.

Érthető módon a másnap reggeli koránkelés érdeklődés hiányában elmaradt. Kora délutánra sikerült nagyjából emberformát öltenem, aztán zúztam le Fehérvárra, ahol már vártak a műhelyben. Előtte még hazaugrottam, kiraktam a szélvédőt, bepakoltam pár alkatrészt, ami a Fiat 500-ashoz kellett Mikinek, és elhúztam hozzá. Az alkatrészek átadásakor kaptam Mikitől ajándékba egy Abarth-kulcstartót. Érthető módon örültem neki, mint hülyegyerek a ringlispílen.

Utána mentem Csocsó cimborámhoz, a műhelybe. Ott nekiestünk az ötvenes évekbeli SR2-es Simsonnak: szépen szisztematikusan szétbontottuk, az egészet végig dokumentáltuk fotókkal, szerencsére az eredeti csavarok nagy hányada is menthető. Sokkal kisebb szívás volt ez a bontás, mint amire számítottam.

Tóbiás az egész hétvégén jól viselkedett: kábé 200 kilométert tekertem bele, ez volt tuljadonképpen az első próbautam a BIS váltóval, úgyhogy volt egy kis para, de szerencsére nem volt alapja. Hidegen még kicsit nehezen veszi a kettest, de pár kilométer után már teljesen oké a dolog. Néhányszor még így is kidobja, de egy kulisszaállítás után szerintem megoldódik a dolog. Nem zajos a váltó, és országúton zseniális. Vasárnap hazafelé volt alakalmam kipróbálni: a 110-es utazót is simán, kényelmesen lehet vele tartani, a nagyobb emelkedőkön néha már sok neki a négyes, de a hosszú hármas olyankor kihúz a szarból. A fogyasztás is csökkent némileg. A kartergáz-olajleválasztó cuccnak (alias részecskegyorsító

) köszönhetően a motortér tök tiszta, semmi olajat nem nyomott ki ezalatt a 200 kilométer alatt.

Szóval, mindent összevetve jó kis pörgős hétvége volt. Köszönet a találkozó szervezőinek, és a sok elvetemült kispolákosnak a jó hangulatért. Aki vett naptárat, annak ezúton is köszi, és használja egészséggel! Illetve még tenkjú KeMának az útbaigazításért, és Mikinek az Abarth-os kulcstartóért!