Szarból várat

Figyelem! A következő bejegyzésben leírt módszerek különös kockázatot jelenthetnek a felhasználó testi- és mentális épségére, valamint járművének általános állapotára. A leírtak semmilyen módon nem helyettesítik és nem pótolják a lakatosmunkát és a hozzá kapcsolódó műveleteket. Az alábbiakat képzett és tapasztalt szakemberek hajtották végre, ellenőrzött körülmények között, kérjük senki ne próbálja ki otthon. A műsorban termékmegjelenítés látható.

Naszóval. Adott az autó, amely - egy 30 ezer forintos bontószökevénytől elvárható módon - nem tökéletes. Nagyon nem. Főként a karosszéria táján nyerhetünk bizonyságot afelől, hogy ő bizony méltán nem tartozik a Benley Mulsanne árkategóriájába. (Kicsivel fölötte van.) Az, hogy rohad, az egy dolog, kispolszkiknál ez egy viszonylag megszokott feature. Az, hogy tele van horpadással, az már kicsit szomorúbb, de a kocsi előéletének ismeretében érthető. A járgány előző tulajdonosa Fehérvár belvárosában lakott - sajnos ezen belül is a Sörpatika nevű intézmény közelében. Ismerem a helyet, ismerem a törzsközönséget , még annak ellenére is, hogy egy túl jól sikerült buli következményeképp én már nem igazán járhatok be oda egy jó ideje. Na mindegy, szóval az illuminált ifjak rendszeresen nézték szegény Kispolszkit boxzsáknak, mászókának és ugrálóvárnak. Ennek sajnos látható nyomai vannak a bódén, főleg a tetőn. (Ha tudnám, hogy kik voltak, többet nem ugrándoznának autók tetején a kis köcsögök. Nem azért mert kerekesszékkel nehéz, hanem azért, mert még a lélegeztetőgépet is cipelniük kéne.)

A legnagyobb baj viszont nem az előző kettő, hanem az, hogy ezt valakik ki is javították, több helyen, többféle módszerrel. Az összesben nagyjából az a közös, hogy az aranykezű mester(ek) a szétszedés-lakatolás-fényezés szentháromságból az első kettőt az egyszerűség kedvéért kihagyták. Szóval a csúnya, foltos, bemattult fényezés mellett a szép fehérre ködölt egyéb alkatrészekkel is meg kellett küzdenem, ahol meg nem a ködölés van, ott tele van az ecsetes javítófesték nyomaival, vagy pedig karccal és horpadással. De leginkább mind a néggyel egyszerre.

A műanyagok voltak az egyszerűbbek, benzinnel szépen alaposan el kellett pucolni. Leírva mondjuk így könnyű. A bemattult, több helyen átködölt, és alapvetően szar minőségű fényezést viszont kicsit bonyolultabb helyreállítani. A matt felület karcaiban mélyen megtapad a kosz, úgyhogy a sima mosás esélytelen, a polírozó pedig egy részét bent hagyja, a másik részét szétkeni, tehát semmiképp sem jó. Anno a Moszkvics klub fórumán hallottam egy érdekes módszert, ami elsőre talán drasztikusnak tűnik, de a rommá mattult 1K-s fényezésekkel csodát tud tenni. Kipróbáltuk Malvinon is, és úgy tűnik egész jó lesz. Íme:

1.) Alaposan lemossuk a járgányt.
2.) Folyékony súrolószerrel - igen, amivel a klotyót is pucoljuk - átdörgöljük, körkörös mozdulatokkal.
3.) Bő vízzel letöröljük a súrolószer minden maradványát.
4.) A legóccsóbb, tubusos Prevent pasztával átpolírozzuk a fényezést, és... TÁDÁMMM! Van egy egész jól kinéző autónk.

A nagyon mély karcokat meg a horpadásokat, meg főleg a rozsdát nem tünteni el, de azért lényegesen kulturáltabban néz ki tőle a járgány. Éppen elég arra, hogy a vastelep-kompatibilis kinézet helyett valami működő autó - formája legyen. A következő műszaki előtt esedékes lakatolásig még pont jó lesz, és addig se kell Malvinnak szégyenkeznie.

A lámpabúrákat üvegpolír segítségével meglepően szépre sikerült megcsinálni, ha a mélyebb karcok nem lennének, akkor úgy is mondhatnám, hogy újjávarázsoltam. Erről nem is regélnék feleslegesen, beszéljenek a képek.

Némi egyéb optikára is futotta időnkből, és Csocsó haverom közreműködésével elkészült a Sörtrafó, amihez még azt az áldozatot is meghoztam, hogy megigyak egy doboz Amstelt. (Azért azt, mert az Amstel doboza passzol színben a motortérhez.) Most nagyon sajnálom magam, annyira depi vagyok, hogy még az öngyihez sincs kedvem.