2009.05.12. Kedd

Nem lett volna szabad, de megtettem, mert muszáj volt. Neeem, nem a brokimat dugtam az uborkaszeletelőbe, mint a viccben a jómunkásember, mindössze csak ellátogattam a tavaszi kispókos-találkozóra. Mivel most igen durván spórolás van egy bizonyos kékesszürke öreg olasz vas miatt (a hónap során elhozás, átírás, stb.), így nagyon nem lett volna ésszerű mindenféle kispókos-talira és egyéb bohémságokra költeni. Mivel az ésszerűséget sohase szerettem, ezért a találkozó előtt pár nappal kitaláltam, hogy mégiscsak ellátogatok Veszprémbe, és így is lőn. Mivel a szállásfoglalásról leszúsztam, ezért megeresztettem egy telefont csütörtök este, és sikerült is megoldani ezt a problémát is (Köszi Timi! , úgyhogy péntek délután összekaptam gyorsan a cókmókomat, megtankoltam Tóbiást bioetanol-benzin kombóval, és már rúgtam is a gázt: könyök ki, hangerő fel, 'oszt verettem a 8-as hájvéjen Veszprém felé.
Veszprémben jó volt végre újra együtt bandázni a ez elmeháborodott polskis bagázzsal, a város szép volt, az idő kellemes, szóval minden a helyén volt. A belvárosi séta után elkísértem a csapatot a felsőörsi panzióhoz, aztán este fél 11 felé visszazúztam Veszprémbe a szállásadómhoz.
Másnap kora reggel indultam a többiekhez, Felsőörsre. Elég kómás volt a fejszerkezetem, mert az alvást nem igazán vittük túlzásba, de azért sikerült időben odaérni. Előtte még felvettem Veszprém másik végén régi cimborámat és ex-rockzenekari ex-kollégámat, Hooshy bácsit, aki üzemképes pók hiányában majdnem offtopic autóval jött, de én megmentettem ettől a csúfságtól.

Volt földalatti ojjektum Fűzfőn, panorámás ojjektum Tihanyban, ralis pincérrel (Narancslé, jobb három, kétszáz

) sok polski, szép tájakon vonulás. Nagyvázsonyban volt egy kis szerelés (motortartó bak), aztán fahren-tanken-fahren.
A szálláson már kezdett kijönni rajtam az alvás és a koffein együttes hiánya, de Cincinlovag megmentette az életemet egy kis instant kávéval, örök hála neki!

Este aztán indulnom kellett haza, hazadobtam Hooshy bajtársat, akinek az asszonypajtija megvendégelt egy jóféle vacsival (Köszi Zsófi! . Az után, hogy degeszre zabáltam magam, gyorsan cseréltünk egy szelepdekni-tömítést és úton is voltam Fehérvár felé. Útközben még rámtelefonáltak valami elmeroggyantak (színjózanul persze), pont amikor tankoltam. A kutas csávó csak azt a felét hallotta az épületes beszélgetésnek, amit én követtem el, de így is elég furán nézett. Nagyon komolyan gondolkoztam rajta, hogy visszaforduljak, aztán belevessem magam az ökörködésbe, de aztán végül nem.
Mindent összevetve hülyeség volt elmenni a találkozóra, de nagyon is jóleső hülyeség. Köszi ezúton is a szervezőknek, hogy szerveztek, meg a társaságnak, hogy volt.

Tegnap lemostam a kocsit, meg brigéciollal megpucolásztam egy kicsit a motorteret. Most úgy egész tűrhető. Ja, meg esik, persze. Ja, meg azok a kibaszott macskák is összemászkálták megint, há' hogyne...