Na üdv kollégák!

Asszem abban maradtunk, hogy lógok egy rövid beszámolóval meg egy kazal fotóval a veteránautós találkozóról, amin kerek egy hónapja volt szerencsém részt venni. Nagyon a részletekbe nem akarok belemenni, mert akkor aztán nem blog lenne ez, hanem kisregény, de van néhány érdekesség amiről érdemes mesélni.



1.) Túlnyomó többségben vannak az angol márkák. Hát ezen gondolom most mindenki kurvára meglepődött, de így élőben látni tényleg kicsit fura volt elsőre. Főleg hogy most találkoztam először élőben olyan szekerekkel, amiket addig csak a Liener-féle Autótípusok hasábjain láttam, fekete-fehérben. Mondjuk például a Hillman Avenger GT, a fenti képen. Gondoltátok volna, hogy hátulról így néz ki?



2.) Nagyon nagy kultusza van itt is a léghűtéses Volkswageneknek. Mindegy, hogy eredeti, vagy épített, általában irgalmatlan drágán mennek. Egy-egy projekt-állapotú Bogár árából már friss műszakis, jól felszerelt Mondeót vagy Vectrát lehet venni. (Más kérdés, hogy az kéne a rossebnek.) A T1-es és T2-es Transporterek azok meg aztán pláne drágák.




3.) Nem kell a felső tízezerben lenned, hogy egy klasszikus Jaguar vagy Bentley volánja mögött villants. Otthon mondjuk egy E-type esetében biztosra vehető, hogy rózsadombi ügyvédek, vagy hasonló kaliberű csávók fognak belőle kiszállni, akik mondjuk még a motorháztetőt se látták kinyitva. Itt nyugdíjas bácsik és nénik(!) is krúzolnak ilyen járgányokkal, úgy, hogy nem ritkán maguk szerelik/restaurálják őket otthon. Nem ritkán a kocsi új kora óta. Sok esetben látszik, hogy a tulaj együtt öregedett a járgánnyal.



4.) Ami otthon a Trabi meg a Kispolák, az itt a Morris Minor, meg az Austin A30/A35. Na jó, meg a Mini.



5.) A kor nem számít. Elég változatos volt a felhozatal a találkozón, a húszas évekbeli Austinok, MG-k, Bentleyk, mellett simán megfért a '89-es Honda Prelude, sőt, a 343-ös Volvo meg a '88-as Ford Escort is, ami tényleg az átlagember átlagautója kategória még nálunk is. Mondjuk az ilyen patika állapotú átlagwagenek azok nekem állatira bejönnek, mert inkább voltak az utcakép szerves részei, mint azok a különlegesebb kocsik, amiket hajlamosabbak megőrizni a veteránosok az utókornak. A legfiatalabb járgány egyébként egy '97-es Rover Vitesse Coupé volt. Az én fogalmaim szerint ez már új autó.



6.) Vászontető über alles. Rengeteg a kabrió. Nem csak a veteránok között, hanem úgy egyébként is. Itt, ahol szinte folyamatos a szar idő, nagyobb választék van a használt kabriók között, mint mondjuk otthon. Oké, ez részben annak is köszönhető, hogy itt nem probléma fenntartani egy harmadik/negyedik kocsit külön erre a célra, mint mondjuk otthon a vadkeleten. Sokan egész évben kabrióval hasítanak, szóval a jólét önmagában nem magyarázza a jelenséget. Asszem itt csak nyitottabbak a népek. Sokkal több a gyári extraként napfénytetővel rendelt autó is. Eddig mindig beszoptam a napfénytetőt/tolótetőt, mert mindig is olyan autóra vágytam, ami tolótetős, de használtan sose olyat fogtam ki. Itt viszont a felhozatalt látva egyre erősebb a késztetés, szóval ha nem vigyázok, lehet hogy hamarosan egy kabrióban találom magam.



7.) Szerelmes vagyok a Reliant Scimitar GTE-be. Kéne. Nagyon. Főleg V8-asban...

Az összes többi fotót meg katt -----> IDE!