2009.10.05. Hétfő
Tyúkszaros kis életem -autós szempontból - eseménytelen napjainak állóvizét két említésre méltó dolog kavarta fel az elmúlt hétvégén. Egy helyi veterános rendezvény, amiről később szólok, illetve a nem hivatalos, ellenben kurvajó tatabányai találkozó. Ezzel kezdem, egyrészt azért, hogy megmutassam hogy nem csak Homérosz volt mestere az "in medias res" nevezetű irodalmi feature-nek, másrészt meg azért mert csak.
Naszóval: volt egy ilyen ötlet, hogy csináljunk helyi minitalit itt Fehérváron, mert már rég volt. Igen ám, de mivel a helyi erők összetrombitálása erre a hétvégére esélytelen lett volna, a jövő hétvégére úgyszintén, utána meg a kaposvári találkozó van, ezért gondoltam egy merészet: A pesti kollégák úgyis kirándulnak egyet Tatabányára és ellátogatnak az ottani Veterán- és Versenyautó-kiállításra, mi lenne, ha csatlakoznánk hozzájuk? Szombat este megcsörgettem a hadrafogható arcokat, Piszkor Peti tábornok urat és Zsuppit, akik némi gondolkodási időt kértek de végülis vasárnap reggel a tervezett indulási időpont előtt idecsörögtek és azt mondták, hogy csapjunk a lecsóba! Gyorsan megnéztem még reggel a viamichelin-en, hogy hova is megyünk, aztán gyí.
10-kor találkoztunk a Zámolyi úti benzinkúton, ahol Peti épp akkor szorult be az autójába, merthogy a szétszedett biztiöv-reteszelőt becsatolni még lehetett, de kicsatolni már nem. Amint konstatáltuk a helyzetet, rögtön biztosítottam is az együttérzésemről, hogy "Röhögni ér?"
Mindegy, gondoltuk, hogy Tatabányáig kibírja, aztán ha más nem a 17-es krova majd kisegíti a bajból, úgyhogy elindultunk. Azért útközben ahogy a visszapillantóba néztem, mindig elfogott egy kicsit a röhögőgörcs. Az út odafele nagyon király volt: kellemes idő, gyönyörű táj, és most hogy megcsinálták végre a gánti utat, szinte végig vadiúj, tükörsima aszfalton repeszthettünk. Kénylemes túratempóban kanyarogtunk a Vértes lankáin, körülöttünk meg az őszi erdő, a sárgába forduló lombú fák, meg minden. Eddig is szerettem ezt az utat a fos minősége ellenére is, de most meg már abszolút kedvenc.
Tatabányára beérve viszonylag gyorsan és egyszerűen megtaláltuk a helyet, nem is számítottam rá, hogy ilyen könnyen meglesz. A parkolóban aztán Peti is kiszabadult az autója fogságából, Déjvid Merlini hozzá képest lófhazz, de szerencsére még adott rá némi alkalmat, hogy a többiek is nyeríthessenek egy jót rajta. A tetőparkolóban volt aztán minden szép és jó, szépséges veteránok és vadállat versenyautók, erről inkább meséljenek a képek. Annyi személyes megjegyzésem lenne, hogy vicces volt így spontán összefutni a sárga, OT-rendszámos 2103-as Zsigával, amiről most már talán végre meg is jelenik a cikkem a RetroMobil hasábjain. Hasonló volt a szitu a kék 100-as Skodával kapcsolatban is, mert szintén fehérvári a járgány, magára a kocsira már tök rég felfigyletem, de csak most adódott először alkalom hogy megnézzem közelről, és hogy pár szót válthassak a gazdájával.
A rendezvényen - ahogy számoltam - a polskisok képviseltették magukat a legnagyobb számban, és az autószépségversenyen két díjazottunk is akadt Hollo és KG személyében. Innen aztán csoportosan átvonultunk Tatára, ahol bedobtam a búrámba egy kis palacsintát, meg némi innivalót, elballagtunk a várig a vállalkozó kedvű márkatársakkal, majd hazafelé vettük az irányt. Kellemes kis vasárnapi program volt, minél több ilyet a jövőben is!
További képekért pedig katt ide.
Aztán visszafele haladva az időben pedig a szombat délutáni esemény, röviden, címszavakban:
Szombaton épp a kaja utáni kávémat fogyasztottam és próbáltam kitalálni valami kifogást, hogy miért nem fogok nekiállni takarítani, amikor megcsörrent a telefonom. Dávid kollégám volt a vonalban és csak egy helyszínt mondott, meg hogy menjek azonnal, mert van itt valami érdekes. Persze, hogy veteránautóról volt szó. A célzónát már messziről kiszúrtam, mert volt ott egy kazalnyi öreg Merci, egy Triumph Bonneville, meg egy Citroen Traction Avant, de hogy miről is volt szó az már csak ott derült ki. Alakulófélben van egy hivatalos fehérvári veterános klub, aminek komoly célkitűzései vannak. Szeretnének rendezvényeket összehozni: börzét, találkozókat, kiállításokat, mert itt helyben elég komoly veterán-állomány van, sok egymástól elszigetelt veterános, akik simán össze tudnak honi valami komolyat, ha összefognak. A város földrajzi elhelyezkedése is adott hozzá, hogy egy komolyabb látogatottságú börzét meg lehessen rendezni, és szerencsére itt a klub alapító között sokan vannak befolyásosnak mondható emberek, akik tudnának egyezkedni a városvezetéssel meg a reménybeli szponzorokkal, hogy biztosítottak legyenek a feltételek. Kíváncsi vagyok mi fog belőle kisülni...
Kommentek
tunyi1986
naszóval megintcsak jó a blog,tata halá tata bõtönKaposvári talira szerettel várlak cucnimókus
Amúgy meg örülök neki,hogy ti is végre elkezdtetek így spontán talizni,mint mi itt helybe mer az nagyon jóó
Buszos Petya
tunyi1986 #38701: Ez a cuncimókus azért egy kicsit erõs volt. Lehet, hogy mégse megyek...2.) Szégyen is lenne, hogy itt vagyunk ennyien, aztán nem futunk össze néhanap. Székesfehérvárnak is meg kell mutatni, hogy mi az a kispolák powa
KeMa
Most esik csak le, hogy a Zsigulinak 2103 a rendszámaBuszos Petya
KeMa #39330:A fickó asszem 2 hónapot várt erre a rendszámra. Viszont cikk az sajna mégse lesz belõle, mert a szerkesztõség visszadobta a kész anyagot, úgyhogy fákk. :(
Szólj hozzá!
Jelentkezz be az oldal tetején, vagy szólj hozzá facebook-fiókod használatával!